Hetek - VIII. évfolyam, 37. szám, 2004. szeptember 10

Már csak öten vannak versenyben a legnagyobb kormánypárt elnöki tisztjéért, mert Szili Katalin házelnök a héten visszalépett a jelöléstől. A „talpon maradt” politikusok több régiót is végiglátogató politikai kampányturné keretében igyekeznek megszerezni az MSZP küldötteinek bizalmát. A jelöltek egyébként nyilvánosságra hozták az elnöki programjukat, melyekből többek között megtudhattuk, hogy Jánosi György „fekete báránynak” tartja magát, míg Toller László pécsi polgármester ezzel a meglepő állítással igyekszik meggyőzni párttársait: „jól tudjátok, hogy nem tartozom az egyszerű esetek közé”. Az elemzők továbbra is Hiller Istvánt tartják az esélyesnek.

Hiller Istvánt tartják esélyesnek. Úgy tűnik, mögötte áll Gyurcsány Fotó: Vörös Szilárd

Hiller István programja - amely az „Új kapcsolat” nevet viseli - egyértelműen a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt által képviselt fordulat hangulatában íródott. A szerző súlyos megállapításokat tesz az MSZP állapotáról, miszerint az a népszerűsége mélypontján áll, a választókkal való kapcsolata meggyengült, gyakorlatilag újjá kell szervezni a pártot.
Az egyetemi tanárból lett politikus három jelző köré csoportosította a változások mikéntjét, jelesül, hogy „nyitott”, „érthető” és „szerethető” legyen a párt. Nyitottság alatt többek között azt érti, „jogos elvárás, hogy a párton belül a döntések ne háttéralkuk, alkalmi szövetségek titkos tárgyalásainak eredményeképpen szülessenek, hanem a párt nyilvánossága előtt”. Hiller kissé a KISZ-mozgalomra emlékeztető megoldásokat javasol, szerinte „a szociáldemokrácia olyan közösség, ahol nemcsak politizálnak az emberek, hanem valódi társasági életet élnek”, országos klubhálózatot, kulturális és társasági rendezvényeket, értelmiségi találkozókat kell szervezni. Az MSZP-nek „hálózatként, network-szerűen kell működni” - szól a javaslat.

A 2005-ös költségvetésről szólva a szöveg kísértetiesen hasonlít Gyurcsány Ferenc elmúlt időszakban hangoztatott állításához, miszerint a költségvetésnek a társadalompolitikai célokat kell tükröznie. (Szegénység elleni program, modernizáció, olcsó és hatékony állam.) Hiller - ugyan nem fejtette ki bővebben - azt ígéri, hogy mivel az elnökség tekintetében „tizenöt egymás mellé ültetett ember automatikusan nem alkot csapatot”, ezért elnökjelöltként csapatot fog hirdetni.
Az „érthető párt” alpontban Hiller a kommunikáció megújítását tűzte ki, mert - legalábbis szerinte - ez az MSZP „legfőbb gyengesége”. Az elnökjelölt szerint például a párt „vizuális megjelenése ma inkább hasonlít egy vándorcirkuszéhoz, mint egy professzionális párthoz”. Döntések megszületése után pedig „nincs ki- vagy mellébeszélés”. Az elv szigorú: „Támogass vagy hallgass!” A „szerethető párt” fejezetben a kultuszminiszter arról értekezik, miként lehet érzelmi kötődést is kialakítani a választókban a baloldal irányában.
Jánosi György „Nyitás és fordulat” címet viselő kortestanulmánya is a párt önmarcangolásával kezdődik, nevezetesen az elmaradt fordulatról, a hiányzó cselekvésről és a következetlenségről szól. Mint írta: „Vitáztam, s ezért néha fekete bárány voltam.” Jánosi a fordulatot arra alapozná, hogy az MSZP szellemi-szakmai bázisa ma a legkiterjedtebb az országban, amely sikeressé tehet „egy elvszerű, határozott párt- és kormánypolitikát”. A program elsősorban a munkahelyteremtést sürgeti, például azzal, hogy „az adók és a járulékok csökkentése a foglakoztatás bővülését segítse elő”. Szorgalmazza továbbá a közigazgatás korszerűsítését, hiszen a „főhivatalok körül keringő, kis pénznyelő holdak felszámolásával jelentős források szabadíthatóak fel”. Jánosi korszerűsítené a párt szerkezetét, és úgy gondolja, hogy „a párt célkitűzéseinek megvalósítását következetesen számon kell kérni a kormánytól és a frakciótól”.

A választmány elnöke is gondolkodik mozgalmi elemekben: „Politizálásunknak legyenek fontos és elismert színterei a baloldali klubok, a közösségteremtő alkalmak, a fontos helyi ügyek megoldására alakult alkalmi vagy állandó egyesületek.”
Lamperth Mónikát nem lehet grafomániával vádolni, a mindössze másfél oldalas az „Őszintén szólva” címet viselő munkája a jelen helyzetet korszakhatárnak tartja. A belügyminiszter fő feladatnak azt tartja, hogy továbbra is az MSZP írja a forgatókönyveket, és 2006-ban újra a győzelemre vigyék a baloldalt. „Hittel hiszem, hogy lehetséges, ha belső béke és szolidaritás uralkodik, ha egymásnak vetjük a hátunk, és erőinket a sikeres kormányzásra és a Fidesz elleni küzdelemre fordítjuk” - vall a lehetőségekről kissé naiv hangvételben - és zavaró helyesírási hibákkal - a belügyminiszter.
A továbbiakban a jelölt pár mondatban felsorolja a kormányzásban szükséges - az amúgy már 2002-ből ismert - hangsúlyokat: létbiztonság, jogbiztonság és közbiztonság. Majd a felkészülés a 2006-os választásokra címszó alatt pár sort veszteget arra, hogy a kongreszszus másnapján meg kell kezdeniük a felkészülést a 2006-os kampányra. A harmadik pontban, a „Hosszú távú feladatok” alatt pedig azt olvashatjuk: az MSZP újonnan megválasztott elnökségének távolabbra is kell tekinteni.
Csak reméljük, hogy Szekeres Imre nem a leköszönő Medgyessy Péterrel viccelődik, mikor azt a címet adta tanulmányának: „Útelágazáshoz érkeztünk!” (Emlékezetes, hogy Medgyessy Péter országértékelő beszédében meggyűlt a baja az útelágazás kifejezéssel.) A MeH politikai államtitkárának szövege tele van a humán menedzsment és szervezetfejlesztési kurzusok szakkifejezéseivel: „a célrendszer világos megfogalmazása; tudjuk célorientáltan megszervezni munkánkat; a szervezetfejlesztési munka sarokpontja a közösségépítés” stb.
Szekeres sarokpontja, hogy „Alapértékeink legyenek világosak, baloldaliak!”, illetve „Legyen az MSZP korszerű, friss és pragmatikus párt.”

Toller László pécsi polgármester „Ötletesség, Öntevékenység, Önbizalom” című dolgozata a legszórakoztatóbb. A „királycsináló” politikus sarokba dobja a politológiai nyelvezetet, és a hétköznapi kommunikáció elemeit használva igyekszik maga mellé állítani a tagságot. Meglepő a kezdés: „Jól tudjátok, hogy nem tartozom az egyszerű esetek közé, nehezen bírom a tehetetlenkedést, a kreativitás hiányát, az eldöntött kérdések utólagos átfogalmazását. Nehezen viselem a hazugságot, s különösen azt, ha nem tudunk a választóink nyelvén beszélni. Ez az önjellemzés a párt jelenlegi gyakorlata alapján akár az alkalmatlanságomat is jelentheti”. Toller egyik jellemző mondata, hogy új kormányhoz új pártvezetés kell. A programot a politikus csak egy egyszerű mondatban foglalná össze: változtatni kell! Ennek ellenére programtervezetet csatolt tanulmányához, melyben a széles körben ismert szocialista szakmapolitikai elképzeléseket sorolta fel.