Vagyim Arisztov
Keserű igazság

„Tudnunk kell, mi történik országunkban, bármilyen keserű az igazság - végtére is nép vagyunk, nem lakosság.” A fenti mondatot az egyik orosz újságból vettem. Az észak-oszétiai Beszlanban történt véres eseményekről sok tudósítás jelent meg. Nagyon sok. Még a nyugati és amerikai lapok címoldalát is a Dél-Oroszországban lezajlott tragédia híranyaga töltötte be. Kevés embert hagyott hidegen az iskola elfoglalása és a túszok - többnyire gyerekek - tudatos, hidegvérrel történő kivégzése, a legnagyobb sokk mégis az oroszokat érte. Sokkoló volt számukra úgy a halálos áldozatok és sebesültek száma, mint a hatóságok tehetetlensége a szörnyűség megakadályozásában. A legtöbb orosz tudni szeretné az igazságot: mi is zajlik valójában a hazájában, és miért?

Egy tűzoltó a beszlani iskola kiégett tornatemében. Koncentrációs táborrá vált a tanévnyitó Fotó: Reuters

Nem könnyű feladat azonban kihámozni a teljes igazságot a polgári és katonai hatalom képviselőinek nyilatkozataiból és a hivatalos kormánypárti médiából - még most sem, amikor a túszdráma elérte tragikus végkifejletét.
Kezdjük az elején, amikor a beszlani egyenruhás és civil vezetők egybehangzóan azt bizonygatták, hogy a terroristáknak három-négyszáz személyt sikerült túszul ejteniük. Ez a szám később valamiért tovább apadt 200-ra - míg aztán néhány nap múlva, amikor már több száz halott és sebesült áldozat volt - végül elismerték, hogy a túszok száma meghaladta az ezret (ma már tudjuk, több mint 1200 emberről van szó).
Még ha az első adatokat nem is tudatosan torzították el, akkor is felvetődik a kérdés: vajon milyen mértékben kontrollálják a helyzetet Beszlanban a rendőrök, katonák, titkosszolgálatok és a hivatalos szervek? 

Az orosz tévécsatornákon folyamatosan közvetített helyszíni beszámolók szemléletesen bizonyították, hogy a dolgok kaotikusan alakultak. A katonák és a különleges alakulatok tagjai mellett folyamatosan civilek szaladgáltak ide-oda. Nyilván ezek a túszok hozzátartozói voltak, de nem világos, miért engedték őket az ostromzáron belülre. Ezért aztán nem is lehet csodálkozni azon, hogy a merénylők egy részének sikerült elmenekülnie; könnyen elképzelhető, hogy a helyi férfiak körében elterjedt sportos viseletben elvegyültek a tömegben.
Aztán ott vannak a terroristák követelései is: bármilyen meglepő, de tény, hogy az ország vezető tévécsatornáján mindeddig egyetlen szó sem hangzott el belőlük, ami még nagyobb értetlenséget keltett emberek millióiban. Egyszerűen nem volt világos, mire törekednek a terroristák egy ilyen hatalmas akcióval. Logikus a feltételezés, hogy célkitűzéseik valamiképpen Csecsenfölddel vannak összefüggésben. Putyin azonban a külföldi újságírókkal történt találkozásakor úgy nyilatkozott, hogy nincs semmi kapcsolat a csecsen helyzet és a beszlani tragédia között. Igaz, azt is megjegyezte: „Képzeljék csak el, hogy azok az emberek, akik hátba lőnek gyerekeket, hatalomhoz jutnak valahol ezen a bolygón. Kérdezzék meg önmagukat, és akkor nem lesz több kérdésük Csecsenföldről”.

A kórház előtt várakozó rokonok és egy fénykép a tanévnyitóról Fotók: Reuters

A csecsen-beszlani kapcsolat kizárása alatt valószínűleg azt értette az orosz elnök, hogy Moszkva jelenleg semmi olyat nem tesz, ami sértené a csecsen lakosság többségének érdekeit. Bármennyire is bonyolult a helyzet ebben a sokat szenvedett tagállamban, el kell ismerni, hogy Putyin idejében viszonylagos stabilitás állt be. Ezt bizonyítja a legutóbbi csecsenföldi elnökválasztás is, melynek demokratikus lefolyását nemzetközi megfigyelők támasztották alá.
Csecsenföld Putyin Achilles-sarka; a problémát azonban nem ő hozta létre. A válság okai a Szovjetunió széthullásában, és valószínűleg Borisz Jelcin elhibázott politikájában gyökereznek.
Putyin, miközben kizárta a beszlani dráma csecsen okait, közvetve más okokkal magyarázta ezt és a többi, ehhez hasonló tragédiát. Tévényilatkozatában, melyet a FÁK összes népéhez intézett, az orosz elnök gyakorlatilag arra is megadta a választ, ami a legjobban foglalkoztatja az oroszokat, nevezetesen: mi történik az országban?
Putyin őszintén elismerte a jelenlegi orosz állam gyengeségét, melynek több oka is van. Az egyik a hazai és a nemzetközi helyzet nem megfelelő megítélése. Ezt ugyanis mind az orosz hatóságok, mind az egyszerű polgárok jóval egyszerűbbnek vélték. „Gyengék lettünk, a gyengéket pedig verni szokták” - mondta az orosz elnök, majd mindjárt le is vonta a tanulságot; meg kell erősíteni a fegyveres szervezeteket, a katonaságot, rendőrséget és a titkosszolgálatokat.
A másik fontos okként az elnök a korrupciót nevezte meg, amely átszőtte az egész államapparátust, valamint a különféle hatalmi szervezeteknek feladataikhoz való felelőtlen és hanyag hozzáállását. Ebben benne van a válasz a beszlani tragédia kapcsán felvetődő kérdésekre, melyek sokakban megfogalmazódtak. Hogyan történhetett meg például, hogy több mint harminc felfegyverzett merénylő három kocsin akadálytalanul eljuthatott Beszlanig? A válasz ijesztően egyszerű: a katonai és polgári erők hanyagsága, a rendőrök megvesztegethetősége, a titkosszolgálatok eredménytelensége tette ezt lehetővé. Hiszen a merényletet gondosan előkészítették, és nem két-három, hanem több mint harminc személy vett részt benne. Hogyan lehetséges hát, hogy senki sem tudott róla? Az is a helyi hivatalos szerveket minősíti, hogy az egész akció során nem hirdettek rendkívüli állapotot a városban.
Az országban uralkodó helyzetről az értesült, aki figyelemmel kísérte a híradásokat és Putyin nyilatkozatait. Igaz, sokan ezzel már a beszlani tragédia előtt is tisztában voltak. Nyári szabadságomat töltve több helyen is megfordultam Oroszországban: voltam Moszkvában, Szentpétervárott és vidéken is, de ismerőseim, barátaim, sőt még alkalmi beszélgetőpartnereim is egybehangzóan ítélték meg hazájuk helyzetét: „A hatalom kizárólag magának dolgozik” - mondták. „Mindenütt lopás és vesztegetés, megvásárolható rendőrök és hivatalnokok. Az emberek pedig egyre inkább csak maguknak élnek, mindenki bezárkózik a maga kis világába, rég a múlté a valamikor egységes orosz társadalom.”
Azért teljesen nem esett még szét az orosz társadalom. A több száz embert sújtó tragédia sok emberben felébresztette az összetartozás érzését. Több ezren adtak vért, illetve másfajta segítséget, országszerte terrorizmus-ellenes tüntetések, demonstrációk zajlottak; Moszkvában mintegy 130 ezer ember vonult az utcákra. Ilyen hatalmas tömeget egyetlen politikai esemény sem mozgatott meg… Talán mégis van esély, hogy elkezdődött valami reményt keltő folyamat az orosz társadalomban? De hogyan változik meg az orosz állam?
Mert változásra kétségkívül szükség van - máskülönben Oroszországra fejetlenség, káosz és széthullás vár. A beszlani tragédia az orosz történelem fordulópontja, mely után az egész politikai élet valamint az államigazgatás szerkezete elvi megváltozásának kell következnie. Az elmúlt napok eseményei ugyanúgy tekinthetők amolyan szimbolikus mérföldkőnek, mint annak idején a Kurszk tengeralattjáró pusztulása 2000 augusztusában. Azzal a ponttal végződött az orosz haditengerészeti flotta széthullása, és az az esemény késztette a vezetőket az addiginál sokkal komolyabb hozzáállásra a katonai dolgokat illetően. A számadásnak ilyen fordulópontjává kell, hogy váljon Beszlan is; amennyiben ez nem történik meg, a jövőben még ennél is szörnyűbb tragédiák várhatók.
E cikk megírása után, szeptember 8-án tették közzé a következő felhívást: Oroszország 300 millió rubelnyi összeget ajánl fel annak, aki információt ad Samil Baszajev és Aszlan Maszhadov csecsen terroristavezérek tartózkodási helyét illetően. 300 millió rubel - 10 millió dollár. A terrorizmus elleni harc során nem volt még példa az orosz állam ilyen határozott és bőkezű fellépésére.