Somorjai László
Valami elszabadult

A rendőrség állítása szerint nagy mennyiségű feketelőpor felrobbanása okozta az óriási detonációt augusztus 5-én, a Pyro-Technik Kft. törökbálinti telepén. Pirotechnikai szakemberek - és a cég vezetői - szerint azonban nem kizárt, hogy valami más robbant a korábban hadiipari létesítményként funkcionáló terepen. A találgatásoknak nincs még vége, a helyzet komolyságát azonban jelzi, hogy a kormányfő személyesen is megjelent a három halálos áldozatot követelő robbanás helyszínén, és a történtekre vonatkozóan írásbeli magyarázatot kért a belügyminisztertől.

Fél óra alatt leégett minden. Ilyet még nem láttak a törökbálintiak Fotó: Somorjai L.

A történet egyik lényeges eleme megtalálható a szemtanúk beszámolójában. Először egy nagy robbanást hallottak, majd „érkezett” a légnyomás, ami kitörte az ablakokat, és azt követte a „petárdák” - szaknyelvben a tűzijátékok - „beindulása”. Tehát a kulcskérdés: mi robbant fel?
A cégvezetők szerint nem véletlen baleset történhetett, hanem - nyilatkozataik szerint - „külső behatás, szándékosság” feltételezhető. A rendőrség gyanúja szerint a raktárban engedély nélkül tárolhattak olyan anyagot, amely az elementáris erejű robbanást okozta. Rendőrtisztek tájékoztatásaiból úgy tűnik, hogy ők illegálisan tárolt nagy mennyiségű feketelőporra - a filmekből ismert régimódi puskaporra - gyanakszanak. A pirotechnikai cég azonban azt állítja, hogy az ő tudtukkal nem helyeztek oda lőport. Importáltak ugyan ilyen anyagot, de az maradéktalanul megtalálható egyik-másik telephelyükön. A tűzijátékok pedig nem képesek olyan pusztítást végezni, amit a helyszínen tapasztaltak: négy méter átmérőjű, mintegy fél méter mély kráter a betonalapban. Ráadásul a „petárdák” nem döntötték volna össze a 60 centiméter vastag betonfalú biztonsági raktárt.
A vizsgálatban érintett hatóságok kizártnak tartják, hogy a korábban a hadsereg által használt épületben valamilyen ottmaradt hadianyag robbant volna fel.
R. László feleségével, Ibolyával már hosszú évek óta a törökbálinti Pistályban tölti nyarait. Házuk ott található az immár országos hírűvé vált Pyro-Technik Kft. központi raktárépületével szemben, ahol nem régen még ötven tonnányi pirotechnikai robbanószert tároltak a föld alatt, illetve a föld felett. „Éppen a paradicsomot kötöztem a kertben, amikor váratlanul elszabadult a pokol. Hullott a tégla, a beton, a meleg aszfalt meg a csillagszórók vagy micsodák, de akkorák, mint a görögdinnye. Félelmemben lecsaptam magam a földre… Hirtelen arra gondoltam, mi lesz a feleségemmel, aki nemrég ment át a szomszédba ” - emlékszik vissza R. László a borzalmakra, amelyeket már - mint mondja - soha nem lehet kitörölni az agyából. „Átéltem a második világháborút, 1956-ot, de ami akkor történt, az a mostani borzalmakhoz képest kutyafüle. Sűrű füst vett körül, két méterre sem láttam. Azt hittem, nyárson sülök meg…” - egészíti ki a történetet. 

Félelmet okozó füst. Nem gyárkéményből jött Fotó: Benke Zsuzsa

Felesége szerencsésnek mondható a szerencsétlenségben, hisz éppen akkor lépett ki a szomszéd épületből, amikor a légnyomás benyomta és ripityára törte az ablaküvegtáblát. „Ha bent maradtam volna, most nem beszélgethetnénk - állítja. - Nézze, a redőnyből nokedlit csinált a légnyomás.” A szomszéd ház falai megrepedtek, R.-ék házának falai pedig jelentősen eltávolodtak az eredeti helyükről. Az épület életveszélyessé vált, azóta a férj a kertben alszik, felesége pedig a személyautóban. 
A robbanás egyik furcsasága, hogy a környék lakói nem tudták, hova meneküljenek: a megrongálódott házakba, avagy a szabadba, ahol mindenféle égő hulladékok, oszlop hosszúságú égő gerendák röpködtek a levegőben. 
„Az egykori raktár tetejének szerkezeti elemei 200 méterre is elröpültek. Nyolc-tíz méter hosszú vasbeton gerendák, három méteres vasdarabok hullottak a teleptől 50-60 méter távolságra - még jó, hogy senkit nem ütöttek agyon” - mondja egy középkorú férfi, aki épp beszélgetésünk idején haladt el mellettünk faáruval megrakodva, amellyel házát szeretné úgy-ahogy rendbe hozni. Egy másik - nyugdíj közelében járó - úr, aki korábban a vendéglátás területén dolgozott - azt fájlalja a legjobban, hogy mindhárom tévékészüléke ripityára tört. „Volt egy nagy képernyős készülék a szobában, egy 55 centiméteres képátmérőjű a konyhában és egy a lakókocsiban. Nekem fontos, hogy minden helyiségben legyen tévékészülék és ásványvíz. Épp most indulok - szól vissza kerékpárjáról - hogy elhozzam anyám telepes készülékét” - közli. Mint a szóváltásból kiderült, a férfi a robbanás pillanatában elveszítette az eszméletét, csak akkor tért magához, amikor a tűzoltók kitelepítették a környéket. A házát - amelyen vakolat nem sok maradt - szintén életveszélyessé nyilvánították, vele szemben, az utca túloldalán két faépület helyén csak por és hamu maradt. „Az egyikről azt írta a sajtó, hogy azért égett le, mert hadianyagot tároltak. Szerintem ettől függetlenül égett le a ház, valami égő dolog találta el, 100 méterre a robbanás központjától” - állítja az utcaszomszéd.
A törökbálinti lakók még sok mindenről beszélnek, találgatnak - titokzatos földalatti alagutakról, rakétasilókról, amelyek a rendszerváltás előtt még a fővárost védték az imperialista Nyugat légicsapásaitól, azt is mondják, hogy mit sem tudtak arról, hol élnek, noha már a közelmúltban is történt tűzeset, illetve kisebb robbanás a raktárépület területén. 
Ezzel kapcsolatban Törökbálint polgármestere, Turai István lapunknak a következőt mondta: „Kétlem, hogy a lakók nem tudták, hol vesznek telket, hiszen köztudott volt, hogy a korábban működő Mechanikai Művek hadiipari üzemként szolgált és veszélyes üzemnek számított. A terület beépítése pedig jóval a 90-es éveket megelőzően kezdődött, amikor a területet zártkertek néven parcellázták. Egy idevonatkozó kormányrendelet szerint, az országos településrendezési és építési szabályzatnak megfelelően történtek a beépítések a 90-es évek előtt és után is, azonban megkockáztatom, hogy elég sok ház épült engedély nélkül. Ez egyébként hamarosan ki fog derülni, amikor a kártérítési igények érvényesítése érdekében tételesen végigvizsgáljuk, hogy mi az egyes épületek jogi státusa.” 
A pirotechnikai raktár felrobbanása a polgármester adatai szerint összesen hetven épületet rongált meg kisebb-nagyobb mértékben. Ebből hat faépület teljesen leégett, négy ház vált életveszélyessé, további kilenc javíthatóvá, de most még szintén életveszélyessé. 
Jelenleg a hivatal egy pertársaság kialakításán dolgozik, amely minden ingatlantulajdonost - biztosítással rendelkezőket és nem rendelkezőket, ideiglenes, illetve állandó lakcímmel rendelkezőket egyaránt - összefogja majd a kártérítési igény érvényesítése érdekében.