Orbán-értékelés. Sokan ezzel a jelzővel illetik a már-már megszokott február eleji programot, amikor a Fidesz vezetője értékeli az ország elmúlt esztendejét. Az eseményre kedd este került sor az ELTE lágymányosi központjában. A volt kormányfő összetöpörödésről, félelmekről és a rendszerváltás veszteseiről szólt, akik ha kiutat keresnek, a polgári oldalon zörgessenek.
Orbán a régi poén, nem rossz poén gondolattal nyitott, ahol a magyar mentalitásról szóló vicc csattanójában az izgága párttag megkérdezi a pártgyűlésen: „Tessék mondani, benne vagyunk már a kommunizmusban, vagy lesz még rosszabb is?” - majd a geget aktualizálva a jóléti rendszerváltást helyettesítette az átkos időszak helyére. A híradások szerint az ex-miniszterelnök egész évben gyűjti, és szorgalmasan lejegyzeteli a frappáns kifejezéseket, hogy aztán a maga által írt beszédeiben elsüsse azokat. „Ilyenkor bezárkózik, és napokig dolgozik a beszédein” - állította lapunknak Fritz Tamás politológus, aki úgy véli: elsősorban ez teszi értékesebbé szónoklatait mondjuk
Medgyessy Péterénél, aki nem a saját gondolatait közvetíti hanem a beszédírójáét.
Az értékelést az eddig megszokott beszólós, agresszív stílus helyett, egy inkább emelkedett, az ország sorsán töprengő hangnem jellemzi, melyet általában egy köztársasági elnöktől vár az ember, és nem a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjétől - vallja Fritz, hozzátéve, hogy hiányolta ugyanakkor a kritikák elhangzása után alternatívát felvillantó Fidesz-programot. Ilyen ziccert választási évben kihagyni megengedhetetlen szerinte.
Az évértékelő beszéd politikai irányultsága is eltért az eddigiektől. „Középre zárás” határozta meg az elejétől a végéig az egész estét, amely egy egészen békülékeny hangnemmel párosult. Ez a retorikai elem a politológus szerint azt a célt szolgálta, hogy lemossa azt az előző választáson a Fidesz-re kent vádat, miszerint lenézik a rendszerváltásban vesztesnek titulált, panelokban tengődő tömegeket. Orbán Viktor úgy tűnik őket is megszólította, sőt üzent nekik, nemkülönben a mai kormánypártokból kiábrándult bizonytalan szavazókat: „Együtt keressük a választ arra a kérdésre, mit kellene tenni, mit is lehetne tenni, hogy megtaláljuk gondjaink közös gyökerét” - összegezte véleményét Fritz Tamás.
Az időpont és a helyszín megváltoztatásának indoka egyébként az volt, hogy a múlt héten Brüsszelben kellett tárgyalnia a volt miniszterelnöknek. Úgy vélte, ez két dolgot jelez számunkra: először is azt, hogy az unió már része az életünknek, valamint azt, hogy ha változtatni is kell egy-két dolgon, a hagyományainkat mégsem kell feladnunk. Vagy mégis? Az elmúlt évet figyelve mégis le kellett mondanunk egy tradícióról: „Korábban az a mondás járta, hogy magyar az, aki utolsónak megy be a forgóajtón, de elsőként jön ki. És most senki sem érti, hogyan jutottunk odáig, hogy bár elsőként lépünk be a forgóajtón, most utolsóként lépünk ki onnan.” Hazánk is megváltozott és vezetőink is - mondja Orbán, és nem csoda, ha eltévednek azok, akik követni próbálják a kormány logikáját, hiszen „Amire az ország vezetői azt mondják, megteszik, nem teszik meg. Amire azt mondják, nem fogják megtenni, azt megteszik. Az igen gyakran nemet jelent, a nem gyakorta igent. A felemeljük gyakorta azt jelenti, hogy csökkentjük, a csökkentjük pedig azt, növeljük. A folytatjuk sokszor azt jelenti, megszüntetjük. Az adjuk többnyire azt, elvesszük.”
Ha már szövetség, akkor annak vezetője nem hagyhatja ki a szövetség ajánlatát e bizonytalanoknak. Az érintettség kritériuma a magyar mivolt, a cél a „biztonságos és kiszámítható élet”, és hogy mi ellen: hát a „bizonytalanság, a zűrzavar, a kiszámíthatatlanság, a szorongás és a félelem ellen”.
Ágh Attila politológus úgy véli, gyenge és rendkívül popularista beszéddel állt elő a volt miniszterelnök, melynek meseszerű elemeit nyugaton egyszerűen kinevetnék. Alapvetően nem akart támadó lenni, de ez a hangnem nem az ő stílusa, igazi önmagát nem tudja benne adni - vélekedett a politológus. Az viszont nyilvánvaló, hogy a többé-kevésbé középen tanyázó választókat, azokat a bizonyos „lakótelepieket” vette célba. Ágh szerint a riogatáson kívül az egyik legértelmesebb gondolat az volt, amikor a közép nemzedék eszméléséről szólva elmondta: tizenöt évvel a rendszerváltás után jöttek rá, hogy nem kell az apáikat, a fölöttük lévő nemzedéket bántaniuk. Ez önmagában azonban egy képtelen gondolatmenet, hiszen milyen politikus az, akinek ennyi időre volt szüksége, hogy ezt megértse? - kérdezi a szakember.
Ugyanakkor ezen az estén a szélsőjobb is kapott üzenetet, hiszen a beszéd elején nemzetközi kiszolgáltatottságunkkal példálózott a Fidesz vezetője, amikor a nagyhatalmak, külföldiek, idegenek sorsunkat meghatározó döntéseiről szólt - állítja Ágh, hozzátéve, hogy nem szabad magyar mítoszokat gyártani, mert így az országértékelés könnyen hasonlóvá válhat egy kisváros polgármesterének kortesbeszédéhez.