Takács Kinga
A kisegítő oktatás nem segít
Az oktatás-képzés a romák felemelkedésének egyetlen útja, állítják a szakemberek. Jelenlegi oktatási rendszerünk azonban az enyhébb másságok kezelésére is képtelen. A helyzet javulása eleve elképzelhetetlen a felek szemléletváltása nélkül, ami elég nehézkes folyamat.
Képünk illusztráció Fotó: MTIA legalább félmilliósra becsült roma népesség jövőbeli felemelkedésének kulcsa az oktatásban rejlik, sorsa ilyenformán a hazai közoktatás állapotától függ. Többek között ezt erősíti meg az a 2000-ben elvégzett nagyszabású kutatás is, amely Havas Gábor, Kemény István és Liskó Ilona vezetésével készült, s amelynek eredményei a közelmúltban láttak kötetben napvilágot, Cigány gyerekek az általános iskolában címmel. A kutatók elsősorban a romák alapfokú oktatásának körülményeit vizsgálták, és azt találták, hogy mind az iskolák, mind az osztályok szintjén jobb híján bevett gyakorlat a tartós, hátrányos elkülönítés. „Az volt a kutatás egyik fő tanulsága - fejtette ki érdeklődésünkre Liskó Ilona oktatásszociológus -, hogy nagyon-nagyon kevés, mondhatnám csak kivételes példát találtunk arra, hogy a külön oktatás valóban valamilyen pozitív célt valósít meg. Az esetek legnagyobb részében az elkülönítés azért történt, mert ez kedvezőbb állapot volt a nem cigányok számára. A cigányokat aztán kimutathatóan rosszabb személyi és tárgyi feltételek között oktatták.”
A felmérések alátámasztották, hogy az adófizetők pénzén fenntartott, máig igen merev oktatási rendszer nem csupán konzerválja, hanem egyenesen tovább mélyíti a társadalmi különbségeket. Minden szinten erősen hierarchizált az iskolarendszer, egyre nagyobb a szakadék az elit- és a tömegoktatás között. Ráadásul a hazai közoktatás egésze épp a rendszerváltást követő társadalmi megrázkódtatások időszakában bizonyul különösen képtelennek a hátrányok kompenzálására, s egyáltalán: bárminemű „másság” kezelésére.
„Mindazonáltal a 90-es évek elejétől kezdve többé-kevésbé liberális oktatás-irányítás van. Bár a törvényhozás igyekszik elősegíteni a differenciált együttoktatás megvalósítását, a gyakorlatban kevesen élnek a lehetőséggel” - mondta Liskó Ilona. A sokat emlegetett felzárkóztató - azaz kisegítő, korrekciós - osztályok, iskolák többsége csak fölerősíti a tanulók lemaradását, az odakerülők végleg ottrekednek. Így a felzárkóztatás nem történik meg, de a diszkriminatív elkülönítés igen. Mindeközben hazánkban nemzetközi viszonylatban is rengeteg gyerek kerül indokolatlanul a kisegítőbe. Általános érvényű a felismerés, hogy a többséggel való együttoktatás jóval hatékonyabb a felzárkóztatás és az előítéletek leküzdése tekintetében, így ma már a pályázati úton elnyerhető pénzek feltétele is az integrált oktatás lett. Az ellenállás legfőbb oka, hogy az együttoktatás bevezetése sok helyütt azzal járna, hogy a szülők jelentős része más iskolába vinné gyerekét.
„Hosszú távon viszont az elitnek sem érdeke, ha az iskolarendszeren keresztül konzerválódnak és növekednek a társadalmi különbségek - figyelmeztet a szociológus. - Ugyanis a bővítetten újratermelődő szegénységet a saját adójukból lesznek majd kénytelenek „eltartani”. Jóllehet, az elmúlt évtizedben minden társadalmi rétegben megnőtt a továbbtanulás iránti igény, de az iskolák közti különbségek és az erős előítéletesség sokat rontanak a későbbi boldogulás esélyén. Igen lassan zajló, többgenerációs folyamat a társadalom szemléletváltása, már csak azért is, mert az előítéleteknek egyszerre oka és következménye a romák munkanélkülisége. Ugyanakkor sok jel arra mutat, hogy a szegénységprobléma hatékonyabb kezelésével a romákkal szembeni előítéletesség is csökkenthető lenne” - állítja Liskó.
Minél kisebb korban kezdődik a hátrányos helyzetűek felkarolása, annál hatékonyabban kivitelezhető. A tanintézeteknek alkalmazkodniuk kellene a megváltozott társadalmi helyzethez. „A világon sehol nincs olyan, hogy az iskola mondja meg, hogy ő mit akar szolgáltatni. Azt gondolom, neki kell alkalmazkodnia a társadalom szükségleteihez, és nem fordítva - mondja a szakember. - Különösen most, amikor az iskolai végzettség minden korábbinál erősebben meghatározza az egyének sorsát. Az egzisztenciális problémákkal elfoglalt társadalomban a legtöbb gyerek, de legfőképpen a hátrányos helyzetű gyerekek jövője mindennél inkább attól függ, hogy mit képes számukra nyújtani az iskola. Olyan funkciókat kellene átvállalnia, amelyeket pillanatnyilag sajnos leráz magáról. Csak a negatívumokat érzékeli ezekben a gyerekekben, miközben alapvető feladata lenne az esélyteremtés” - hangsúlyozza a szakember.
