Hetek - VII. évfolyam, 46. szám, 2003. november 14

A múlt hét szombatján a híres, már sok nagy csatának otthont adó Las Vegas-i Mandalay Bay Casinóban a bokszfenomén, a zseniális Roy Jones Junior (49-1) jubileumi, ötvenedik mérkőzése zajlott le. Ellenfele a félnehézsúlyú világbajnok, Antonio Tarver volt.

Bár Tarver igen jó bokszoló, a mérkőzés esélyese mindenképp Jones volt, aki nem kisebb dolgot vitt véghez, mint hogy négy súlycsoport világbajnoka (közép, nagyközép, félnehéz, nehéz) lett. A fenomén, akit minden idők egyik legtechnikásabb, legvirtuózabb ökölvívójának tartanak, elképesztő, soha nem látott dolgokat képes produkálni a ringben. A fizika törvényeit cáfolóan gyors és laza, mint egy párduc. Trükkjei egyedülállóak a világon, igazi örömbokszot művel, láthatóan élvezi a küzdelmet. Képes rá, hogy hátratett kézzel sétálgasson ellenfele körül, miközben elképesztő tempóérzékkel hajolgat el ütései elől, majd amikor annak lanyhul az ébersége, hirtelen egy villámgyors csapással leterítse. Máskor háromméteres távolságból üti le ellenfeleit. Miután elaltatta őket, egyetlen párducugrással ütőtávon belülre kerül, hogy az ugrás és az ütés együttes lendületével üsse ki őket. A harmincöt éves zseni egyébként rendkívül színes egyéniség, a boksz mellett kiválóan kosárlabdázik, rapénekes és zenész, előadóművész, színész. Szabad idejében lovakat és kakasokat tenyészt, nem mellékesen kitűnő üzletember. A legnagyobb világszervezetek életműdíját kapta meg a közelmúltban, és már nincs igazán kihívás számára a bokszban. Egyetlen ellenfélre vár még: Mike Tysonnal szeretne megküzdeni, azután feltehetőleg visszavonul.
A „Személyes Ügy” elnevezésű szombati gála azonban nem hozott egy szokványos Roy Jones-meccset. A tengerentúli szakemberek már a mérkőzés előtt hangoztatták, hogy Tarvert tartják Jones (eddigi) legnagyobb kihívásának. Ő ugyanis egész pályafutása alatt a Jones elleni derbire készült, erre tette fel az életét, így a felkészülés első percétől kezdve minden idegszálával a győzelemre törekedett. Ez a koncentrálás pedig nem fordult át görcsösségbe, hanem kiváló taktikával, élete legjobb formáját nyújtva majdnem sikerült a bravúrt végrehajtania. Képes volt szinte teljesen hatástalanítani Roy lenyűgöző fegyvertárát. Jones a vártnál jóval szorosabb összecsapáson, meglepetésre nehezen, pontozással múlta felül „örök” riválisát (utoljára húsz évvel ezelőtt küzdöttek egymással).
A floridai fenoménból sajnos sokat kivett a közel tíz kilogrammos fogyasztás, hiszen legutóbb a nehézsúly koronáját vette el John Ruiztól. Az első két menetben óriási taktikai küzdelem miatt alig volt értékelhető ütés. Pattanásig feszülő idegekkel mind a ketten a másikra vártak. A harmadik menetben a klasszis már meg-megvillant, és a tempó jobbosok néhányszor emlékeztették Tarvert arra, hogy céljai eléréséhez maximális koncentrációra lesz szüksége. A 4-5-6. menetekben szintén Jones tűnt a pontosabbnak, de többször hagyta magát a sarokban megsorozni. Ezek a hihetetlen Tarver-féle ütészáporok nem értek el célt, mert alkalmanként csak egy-egy balos rombolta le a floridai bokszoló kettős fedezékét - ami viszont újdonság volt ezekben a szituációkban: Jones csak ritkán tudott értékelhetőt közbeütni. Az egész küzdelem folyamán Jones csupán a 11. menetben emlékeztetett igazi önmagára. A 12 menetes taktikai csata végeredménye: többségi pontozásos döntéssel Roy Jones Junior visszahódította a félnehézsúlyú WBC világbajnoki címet.
A WBC félnehézsúlyú koronáját elveszítő Antonio Tarver szerint a döntés igazságtalan volt, és visszavágót követelt a mérkőzés után. A két bokszoló a következőket nyilatkozta a meccsről (az érdekesebb részeket idézzük):
Tarver: „Szeretném megköszönni Istennek, hogy idáig eljutottam. Bátor küzdelem volt. Bárcsak tudtam volna a meccs előtt, hogy ki kellett volna ütnöm… Úgy érzem, hogy teljesítettem a feladatomat. Úgy küzdöttem, mint egy bajnok. Ma este bizonyítottam, méghozzá Superman ellen. Ha ő Superman, akkor nekem ma este volt egy marék kryptonitom. [A filmben ez az ásvány megakadályozta Supermant különleges képességei használatában - a szerk.] Megállítottam Roy Jonest, és győzelmet érdemeltem volna, de nem fogok sírni. Az egész világ figyelt, és most már mindenki tudja, hogy ki az az Antonio Tarver. A boksz egy új arccal gazdagodott, velem. Ezért szeretnék köszönetet mondani Roy Jonesnak a lehetőségért. Elfogadta a kihívásomat, és férfiként küzdött, mindent beleadott, de ez szerintem nem volt elég a győzelemhez.”

Jones: „Először is szeretnék kalapot emelni Antonio Tarver előtt, aki nagyszerűen küzdött. Sajnos nagy nehézséget jelentett számomra újra lefogyni félnehézsúlyba. Nehezebb, mint gondoltam, de nem keresek kifogásokat. Lefogytam, ő beleadott mindent és nagyszerű mérkőzést produkáltunk. Életem legkeményebb meccse volt! Még mielőtt a ringbe léptem, már tudtam, hogy nem leszek olyan jó, mint máskor, de nem hátráltam meg. Természetesen nagyobb kihívás volt Antonio, mint a legtöbb ellenfelem. Keményebb volt ma este. Tizennégy éve bokszolok a profik között. Ha ilyen magasra állítja az ember a mércét, mint én, és egyszer nem veri szét az ellenfelét, akkor már nem felelt meg a követelményeknek, tehát kudarcot vallott. Ha csak szimplán jól teljesítek, az már kudarcnak számít. De én nem az emberekért, hanem Istenért küzdök. Isten megáldott a tehetséggel, ezért ezt csinálom. Az teszi a bajnokot bajnokká, hogy amikor a háta a falnak szorul, akkor is tovább tud menni. Megmutattam, hogy igazi bajnokhoz méltó szívem van, és ez a lényeg. Minden tiszteletem Antonio Tarveré! Pokoli meccset adott nekem. Nagyszerű este volt. Élveztem.”
Bizonyára sokan felteszik a kérdést, hogyan folytatódik jubileumi összecsapása után Roy Jones pályafutása. Talán egy Tarver elleni visszavágó sokakat érdekelne, de ebben az esetben a WBA elvenné a nehézsúlyú világbajnoki címet Jonestól, így vélhetően visszatér a királykategóriába. Lehet, hogy pont Tyson ellen. Néhány hónap múlva kiderül. Ha sikerül összehozni a találkozót, talán az évszázad mérkőzését láthatjuk…