Karl Pfeifer, Bécs
Megállt a bécsi gyors

Ausztriában nem gyakoriak a sztrájkok, azon egyszerű oknál fogva, hogy kevés kivétellel eddig mindig működött a társadalmi partnerség - tehát a munkaadók és munkavállalók a tárgyalóasztalnál oldották meg a problémákat. 
Amióta azonban jobboldali a kormány, gyakran jelentős döntéseket hoz meg anélkül, hogy valóban tárgyalna a szakszervezetekkel. Legutóbb az Osztrák Államvasutak, az ÖBB privatizálásáról és négy részre osztásáról született kormánydöntés, amit a parlamentnek még el kell fogadnia. Ez természetesen a vasutasok jogaiba vág. A döntés azonban számos más problémát is felvet. Eddig a vasút volt a legbiztosabb közlekedési eszköz Ausztriában; a változás annyit jelent, hogy nagy valószínűséggel a biztonság rovására fognak spórolni, hiszen ez így történt eddig mindenütt, ahol a vasutat privatizálták. 

A nagy sztrájkidőszakok
1) 1950: Sztrájkok az áramemelések ellen
2) 1962: Háromnapos acélsztrájk
3) 1965: 24  órás vasutassztrájk
4) 1973: Kétnapos tanársztrájk
5) 1991: Közalkalmazottak figyelmeztető sztrájkja

Az osztrák vasutasok - ugyanakkora személyi állománnyal, mint a svájciak - majdnem kétszer akkora vasúti hálózatot gondoznak.
Lapzártánkkor még nem lehet tudni, meddig tart az 1,2 millió utast érintő munkabeszüntetés. A vasút-igazgatóság azonnali elbocsátással fenyegette meg a sztrájkolókat, ami ellentmond az EU strasbourgi Emberi Jogi Bírósága egyik döntésének, és ezért a szakszervezet jogtalannak tartja.
A vasutas szakszervezet azt reméli, hogy a kormány tárgyalni fog, és hajlandó lenne közvetítőként elfogadni például Thomas Klestil köztársasági elnök személyét. Ha a kormány, amely a parlamentben többségben van, nem hajlandó kompromisszumra, az oda vezethet, hogy a lakosság kívánsága ellenére több teherforgalmat fognak bonyolítani az autópályákon.