Komoly politikai botrány robbant ki október 8-a után, amikor az ügyészség kivonta a rendőrség látóköréből Rejtő E. Tibort, a K&H bankbotrány első számú gyanúsítottját. Az ügyészség törvényesnek tartja az eljárást, a rendőrség vezetői és kormánypárti politikusok viszont a mai napig érthetetlennek tartják az akciót. A napokban új magyarázat látott napvilágot Rejtő elrejtésével kapcsolatban: az ügyészségi eljárás hátterében a volt bankelnökkel kötendő vádalkut gyanítanak, aminek az lenne a lényege, hogy cserébe a kormányoldalra tett terhelő vallomásért Rejtő enyhe büntetéssel úszná meg a bűncselekményeket. A főügyész és hivatala nem kívánta kommentálni az információt. A Hetek Magyar György ügyvédet kérdezte a vádalku fogalmáról, és arról, hogy
a brókerbotrányban elhíresült bankigazgató esetében szóba jöhet-e ez a megoldás.
- A magyar jogrendszerben megjelent a vádalku fogalma. Elmondaná, mit jelent ez pontosan?
- Klasszikus értelemben vett vádalku a magyar büntetőeljárási jogban nincs. Az angolszász jogrendekben lévő vádalku azt jelenti, hogy a vádhatóság képviselője és a védő a bíró előtt megpróbálnak egyeztetni arról, hogy a gyanúsított vonatkozásában melyik büntetőparagrafust alkalmazzák, és melyik büntetési tételre tesznek majd indítványt. Figyelembe véve a vádlott beismerési hajlandóságát, megalkusznak, mint a piacon.
- Ehhez képest mi van Magyarországon?
- Ehhez képest Magyarországon van egy olyan lehetőség, hogy az együttműködő gyanúsítottal szemben meg lehet szüntetni a nyomozást. Természetesen ez komoly feltételrendszerhez van kötve.
- Melyek ennek a legfontosabb pontjai?
- Két változata van. Az együttműködő gyanúsított egy másik ügyről ad számot, amikor a nyomozás zajlik, azaz a nyomozóhatóság számára olyan információhalmazt juttat el, amely segít felderíteni az övénél sokkal nagyobb bűncselekmény részleteit. Ilyen esetben elenyészhet a saját ügye, mert együttműködött és segítette a büntetőpolitika érvényesülését.
A másik esetben a saját ügyre vonatkozóan jöhet szóba a vádalku. Amikor valaki már gyanúsítottként szerepel egy ügyben, de abban még mindig tud olyan „nagyot mondani” büntetőpolitikai értelemben, ami lehetőséget ad arra, hogy a nyomozóhatóság vele szemben megszünteti az eljárást. Ilyen esetben nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy az általa feltárt bűncselekményt megtalálják és a tetteseket bíróság elé állítsák, vagyis a bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítése.
- Konkretizálva: Rejtő Tibor mondhat olyan „nagyot”, ami alapját képezheti a vádalkunak?
- Nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk egy 20-30 milliárdos sikkasztás - pénzmosással, okirat-hamisítással fűszerezve - valószínűsíthető elkövetője a saját cselekedetét el tudja törpíteni. Persze ez egy nehéz kérdés, nem tudjuk így kívülről megítélni. A legfontosabb, hogy ebben az államot megtestesítő ügyész dönt, alkalmaz-e vádalkut vagy sem. Magyarországon a vádalkut senki nem kérheti, ez csak felmerülhet az eljárás során. Az ügyész leülhet, megbeszélheti ezt a gyanúsítottal, és elméletileg tehet erre kezdeményezést, a nyomozóhatóság pedig megszüntetheti nyomozást. Nagyon lényeges, hogy ha az ügyész lemond a büntetőjogáról, viseli annak következményét. Ez a következmény az, hogy amennyiben az így elengedett emberrel szemben a sértetti oldalon valaki fel akar lépni, akkor már nem a kárt okozóval - akár Rejtő úrral, akár a mögötte álló bankkal - szemben fog fellépni, hanem a Magyar Állammal szemben. És a K&H-ügyben azért - van néhány károsult.
Végül fontos azt is megjegyezni, hogy a törvény megengedi, hogy ugyanebben az ügyben, ugyanezzel az illetővel szemben, ugyanilyen körülmények miatt új eljárást kezdeményezzenek. Következésképpen, ha Rejtő akár a fél világot is leleplezi, az még nem jelenti azt, hogy saját vonatkozásában ne lehetne újabb eljárást kezdeményezni.