Hetek-összeállítás
Nehéz örökség

Az október 21-én sorra kerülő bíborosavatás és Teréz anya szentté avatása része a II. János Pál pápa trónra lépése huszonöt éves évfordulóját köszöntő ünnepségsorozatnak. A rendezvényekre az AFP hírügynökség szerint „komor hangulatban” kerül sor, mivel a pápa láthatóan egyre nehezebben küzd az őt évek óta gyötrő betegséggel. Az Associated Press úgy értesült, hogy az évfordulóra érkezett bíborosok tárgyaltak arról, hogy mit tegyenek, ha a pápa esetleg beszéd- és mozgásképtelenné válna. Vatikáni és egyházi vélemények szerint az is csalódást okozott, hogy a Nobel-békedíjra jelölt egyházfő helyett egy muzulmán iráni emberi jogi aktivista kapta meg idén a tekintélyes kitüntetést.

A pápa nem mond le

II. János Pál már korábban egyértelműen kizárta azt a lehetőséget, hogy önként megváljon tisztétől. Bár a kánonjogban nincsenek pontos szabályok arra vonatkozólag, hogy mi a teendő, ha a pápa nem képes ellátni a hivatalát, vatikáni híresztelések szerint II. János Pál már korábban elkészített egy levelet, amelyben meghatározta, hogy milyen feladatköröket ruház át a bíborosi testületre, de ezeket az értesüléseket hivatalosan soha nem erősítették meg. Murphy O’Connor angol bíboros egy interjúban azt mondta, hogy egy ilyen esetben a „bíborosok tanácskoznának arról, hogy mi szolgálja az egyház ügyét”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez a kérdés jelenleg nem aktuális.
Nemcsak a pápa betegsége árnyékolja be az évfordulót, hanem az a tény is, hogy II. János Pál minden bizonnyal nehéz örökséget hagy utódja számára, bárki is legyen majd az. Az AFP úgy értékeli, hogy János Pál „átpolitizálta a pápai hivatalt”, miközben konzervatív társadalmi nézeteivel sok hívőt elidegenített az egyháztól, a „fogamzásgátlással kapcsolatos merev elutasító álláspontja pedig az AIDS-szel fertőzött országokban emberek millióinak az életét követelte”. Bár a pápai miséket a világ minden táján lelkes tömegek fogadták, ez sem feledtetheti a tényt, hogy mind az egyházi szolgálatban álló katolikusok, mind az egyházi rendezvényeken részt vevő laikus hívők száma tovább csökkent az elmúlt negyedszázadban, különösen Európában. Az összképet tovább rontják az elmúlt években magas rangú egyházi személyiségeknek az Egyesült Államokban, Írországban, Lengyelországban, Ausztriában és Mexikóban nyilvánosságra került, súlyos szexuális bűncselekményei. Ezekről egy neves katolikus szociológus, Andrew Greely atya, a Ne vigy minket a kísértésbe című könyvben azt állítja, hogy „talán a legsúlyosabb válságot jelentik, amellyel a katolikus egyház a reformáció óta szembekerült”. A morális tekintélyvesztés mellett egyre súlyosabb terhet jelentenek a papi pedofília áldozatainak kifizetett, nagy összegű kártérítések és hallgatási pénzek, miközben a hívektől érkező támogatás jelentősen csökken. Néhány hete nagy megdöbbenést keltett, hogy a katolikus egyház Írországban az adófizetők pénzéből részükre juttatott támogatásból fizetett ki ilyen kártérítéseket. ( Hetek, 2003. október 3.) Ezért Greely szerint a következő pápának komoly gazdasági-pénzügyi válsággal is meg kell küzdenie.