Munkatársainktól
Betört a bank

A polgári demokrácia „testében” a jó törvények jelentik a csontokat, a demokratikus szokások és a politikai kultúra pedig az erre épülő inakat és húst. Pusztán a törvények által ugyanis lehetetlen tökéletesen szabályozni a társadalmat és az egyes állami szervezetek egymáshoz való viszonyát, de a demokratikus szokások ezt megtehetik. Magyarországon ennek hiányosságára hívja fel a figyelmet a Rejtő-Kulcsár-ügy. Mintha az állam szétesésének lennénk szem-tanúi: együttműködésre hivatott állami szervezetek, PSZÁF és Pénzügyminisztérium, ügyészség és rendőrség vitatkoznak egymással, néha már az anarchia jegyeit mutatva. Dermesztő, hogy a magyar demokrácia sorsa jelenleg ismeretlen rendőrtisztek és ügyészek kezében van. Két, egymással hadakozó országrész képe kezd kirajzolódni: a Fidesz-Magyarország és az MSZP-Magyarország „háborúja”. Miközben a különféle államigazgatási és igazgatási szerveknek az lenne a feladatuk, hogy megteremtsék az ország egészének a „harmóniáját”.

Rejtő E. Tibor rendőrségi autóban. Nagy bonyodalmat okozott Fotó: Reuters

Rejtő E. Tibor a hetvenes évek elején Budapesten érettségizett, majd elvégezte a műszaki egyetemet. Ezt követően Kanadába utazott, ahol bank- és pénzügyekből is diplomát szerzett. A Royal Bank of Canadánál helyezkedett el. Kanadában elvette egy milliárdos lányát, minek következtében anyagi körülményeiben egy csapásra pozitív fordulat állt be. A bankszakmában nemcsak azért tartják érdekházasságnak Rejtő frigyét, mert azzal párhuzamosan „tömegesen voltak nőügyei”, hanem mert felesége születési rendellenességgel jött a világra. 

A nősülésből származó jó kapcsolatok révén Rejtő előbb Angliában bankárkodott, majd a nyolcvanas évek végén visszajött Magyarországra a Citi Bankhoz. 1991-től 2000-ig a holland tulajdonú ING Banknál - illetve annak elődjénél - volt vezérigazgató. 
Rejtő az ING-nél állítólag a saját pénzét is forgatta a pénzpiacon. Amikor bukott, a veszteséget mindig a bank veszteségeként számolta el, amikor viszont nyert az ügyleten, a nyereséget saját pénzként kivette. A bankárvilágban azt híresztelik, hogy Rejtő az évek során több száz millió forintos veszteséget okozott az ING-nek. A bank tulajdonosai azonban információink szerint nem tettek feljelentést Rejtő ellen, mert úgy vélték, kisebb kár érte őket így, mint amit az ügy nyilvánosságra hozatalából adódó botrány eredményezne. Ezzel együtt a pénzügyi körökben terjedő hírek szerint Rejtő bűnügyeiről mind a holland, mind a magyar bankfelügyeletnek tudomása volt, ám míg az első holland nemzeti érdekből, utóbbi magyar belpolitikai indíttatásból maradt néma. 
2000-ben a belga tulajdonú K&H Bank szerződtette vezérigazgatónak Rejtőt, aki megfelelt az elvárásoknak: magyar gyökerekkel rendelkező, de nyugaton is nevelkedett, és a nyugati bankkultúrát ismerő személyként könyvelték el. 
2001-ben, amikor szóba került a K&H Bank és a szintén holland tulajdonú ABN-Amro egyesítése, tudomásunk szerint már nem hallgatott a holland bankfelügyelet: hivatalból értesítette a magyar hatóságokat Rejtő ING-nél okozott veszteségéről. Ezt követően Rejtő néhány hónapot szabadságon töltött. Kétes ügyleteiből azonban végül nem lett büntetőügy: sajtóértesülések szerint a Bécsben fogva tartott Kulcsár Attila azt állítja, a történtek elsimításához ő maga biztosított Rejtő számára 50 millió forintot. 

Rejtő E. Tibor bilincsben. Magasról mélyre Fotó: MTI

A parlamenti brókerbizottsághoz benyújtott hatvanegy szocialista „pótkérdés” egyike szintén erre az eseményre utal: eszerint Rejtő tisztára mosásában részt vett volna Pintér Sándor akkori belügyminiszter, Demeter Ervin volt titkosszolgálati és Varga Mihály pénzügyminiszter is. 
Mivel tehát 2001-ben sem történt feljelentés, kényszerszabadsága után Rejtő visszatért az immár egyesített bank vezérigazgatói székébe. Vezetése alatt a bank teljes menedzsmentjét lecserélték. 2002 elején a választási kampány előtt megvált a köztudottan szocialista kötődésű Draskovics Tibortól - aki ma Medgyessy Péter kabinetfőnöke - és László Csaba jelenlegi pénzügyminisztertől. Bankárkörökből származó értesüléseink szerint Lászlót és Draskovicsot Kövér László és Szász Károly kérésre távolította el Rejtő, akiről a bankszakmában köztudott, hogy politikai beállítottsága „egyértelműen, definitív módon jobboldali”. Vezérigazgatósága idején vált a K&H Bank ügyfelévé a szintén jobboldali politikai körökhöz kötődő Vegyépszer. „Rejtőnek kifejezetten jó kapcsolatai voltak a Fidesszel, ez ténykérdés” - állította informátorunk. 
A mára már leginkább Rejtő E. Tibor nevével fémjelzett botránysorozat Szász Károly PSZÁF elnök megverésével indult: Szász az őt ért támadás másnapján érzékeltette, hogy támadói a Pannonplast részvények állami pénzből történt felvásárlásának leleplezése miatt bántak el vele. Ezen a ponton a botrány a kormányoldal számára volt kínos, ám mostanra a szálak - a K&H brókercégén és Kulcsár Attilán keresztül - Rejtőig futottak. 
Azt pedig, hogy Rejtő a Fidesz-kormány idején úgy folytathatta üzelmeit, hogy a baloldalnak gazdagodási lehetőséget biztosít, miközben a jobboldalt „kihagyja a buliból”, bankárkörökben logikailag is kizártnak tartják. 

***

Idén július elsején lépett érvénybe az az új eljárási rend, melynek alapján az ügyészség a múlt héten elszállította a rendőrség Aradi utcai fogdájából Rejtő E. Tibort, majd a rendőrök bevonása nélkül kihallgatta a K&H ügyben. 
Az ügyészségnek erre a lépésre lehetőséget adó törvényt 1998-ban, még az előző szocialista-liberális kormány idején fogadta el a parlament, ám mivel az időközben kormányra került Fidesz más felfogást képviselt, a törvény számos módosítást követően csak öt évvel később kezdett hatni. Lényege, hogy az ügyészség, mely korábban csak felügyelte a nyomozást, mostantól a nyomozás irányítója és „ura”, a törvény szóhasználata szerint „rendelkezik a nyomozás felett”. A rendőrségnek eszközszerep jut az igazságszolgáltatás, jelen esetben az ügyészség kezében, hogy annak utasítására meghatározott nyomozati cselekményeket végrehajtson. 
A törvényalkotók célja az volt, hogy megváltoztassák a korábbi gyakorlatot, mely szerint a nyomozás a tárgyalással egyenrangú szakasza a büntetőeljárásnak. E helyett azt kívánták biztosítani, hogy a büntető felelősség elbírálásának a tárgyalás legyen a valóságos színtere, a rendőrség munkája pedig az előkészítésre korlátozódjon. 
Szikinger István ügyvéd a Heteknek elmondta: a hatalommegosztás rendszerében érthetően jelen van a különböző állami szervek közötti intézményes bizalmatlanság, a nyomozás azonban egységes folyamat, ezért a jelenleg folyó rendőrség-ügyészség párharc rendkívül káros. 
Formálisan jogszerű, hogy az ügyészség kivonta a rendőrség látóköréből Rejtő E. Tibort, ugyanakkor ezzel a lépéssel információktól is megfosztják a nyomozással megbízott rendőrséget. A Rejtő elszállításával kapcsolatos ügyészségi magyarázat - hivatkozás a fogva tartás körülményeire - ugyanakkor sántít: Magyarországon időtlen idők óta az ügyészség látja el a fogdák felügyeletét, így az Aradi utcaiét is. Miért most lett gond az Aradi utcai cella minőségével? És mi lett a többi előzetes letartóztatásban lévő személlyel? Számukra - ha tényleg rosszak a körülmények - nem biztosítanak kultúráltabb környezetet? Miért csak Rejtő emberi jogai a fontosak? 
Szikinger Istvánnak a magyar ügyészség státuszával kapcsolatban is vannak aggályai. Szerinte az lenne helyes, ha az ügyészséget a kormány alá rendelnék, mert ma az ügyészség egy rosszul „elhelyezett” szervezett. A gyakorlatban nem felelős senkinek, viszont a pártállami hagyományok miatt rendkívül nagy hatalma van, legalábbis eljárási kérdésekben. Beszámolási kötelezettsége ugyan van az országgyűlés felé, vezetője pedig interpellálható, ugyanakkor a kontrollmechanizmus hiányában a legfőbb ügyész a gyakorlatban nem számonkérhető. Ebből a helyzetből adódik, hogy akár konkrét ügyekkel kapcsolatban is kérdezhetik, majd rendszeresen leszavazhatják Polt Pétert, mindennek azonban semmilyen jogi következménye nincs. 
Szikinger szerint az ügyészséget a kormány alá kellene rendelni, ugyanakkor a bíróságok függetlenségét minden eszközzel biztosítani kellene.