Hetek - VII. évfolyam, 38. szám, 2003. szeptember 19

Óvatos becsléssel is minimum félmillióra tehető ma Magyarországon azoknak a száma, akik hat hónapot meghaladó közüzemi vagy lakbértartozásuk miatt elvileg bármikor kitehetők az otthonukból. Azon túlmenően, hogy senkinek nem áll érdekében a hajléktalanok már meglévő harminc-negyvenezres tömegét ennyire felduzzasztani, a megnyugtató megoldást sem könnyű egy ilyen méretű problémára megtalálni. A hátralékosok helyzete egyelőre teljes mértékben az illetékes önkormányzatoktól függ. Ez az általános pénzszűkét és szakemberhiányt ismerve nem sok jót jelent.

Október elsejétől átlagosan 9 százalékkal emelkednek a közüzemi díjak, s az intézkedések díjhátralékosokat érintő kihatásairól nem született átfogó hatástanulmány. Pedig a mára már hatalmas ember- és pénztömeget érintő kérdést lehetetlen önkormányzati szinten, a hagyományos szociális segélyezési rendszer keretei között megoldani. A szakértők szerint erre a célra hosszú távú elképzelés szerint kellene külön kompenzációs keretet elkülöníteni a költségvetésben. Az önkormányzatoknak címzett, idén bevezetett adósságkezelési támogatás nagy vonalakban kijelöli ugyan, hogy erre a célra mennyit és hogyan fordíthat egy önkormányzat. A hivatalok túlnyomó többsége azonban máig nem rendelkezik a pénz elnyeréséhez szükséges, a helyi igényekhez igazodó támogatási programmal. Ennek kidolgozása időigényes feladat: a hozzáértők szerint minimum egy-másfél év.

Fővárosi létbiztonság

„Teljesen önkormányzatfüggő, hogy az igénylő időben hozzájut-e a lakásfenntartási vagy hátralékkiegyenlítő támogatáshoz, amivel meg lehetne előzni a nagyobb baj - kilakoltatás, bérleti jog felmondása - bekövetkeztét. Ráadásul nagyon sokan csak akkor kezdenek el segítségért rohangálni, amikor a krízishelyzet előállt, és nyolc napon túl jöhetnek a végrehajtók” - mondta el lapunk érdeklődésére Győri Péter, a budapesti Hálózat Alapítvány kuratóriumi elnöke, a téma hazai „felelőse”. A Hálózat hat éve működő alapítvány, amely hathatós segítséget nyújt azoknak a fővárosi hátralékosoknak, akiknek igényléseiről a kerületi családsegítő központok révén szereznek tudomást.
„Öt év alatt egymilliárd forintot fordítottunk különféle hátralékkiegyenlítő támogatásokra - számol be Győri. - A díjtartozók túlnyomó részét nem visszaélők, hanem jövedelemmel nem, vagy csak alig rendelkezők alkotják: munkanélküliek, leszázalékoltak, rokkantnyugdíjasok. Tapasztalataink alapján évek óta az a helyzet, hogy csak a fővárosban legalább ötvenezer olyan háztartás van, amelynek hat hónapon túlmenő közüzemi díj- vagy lakbértartozása van. Inkább a közüzemi tartozás a jellemző, mert egyre kevesebb bérlakás van. A magyar jog szerint, akinek ilyen időtartamú hátraléka van, azt ki lehet lakoltatni. A bérlakásban élő hátralékosoknak többnyire fel is mondják a bérleti szerződésüket, s így azok jogcím nélküli lakosokká válnak valamikori bérlakásukban. A fővárosban több ezren vannak ilyen kiszolgáltatott helyzetben, azaz bármikor kiküldhetik nekik a kilakoltatásról szóló határozatot.” A képhez hozzátartozik, hogy egy kilakoltatás vagy végrehajtás költsége sok esetben felülmúlja a tartozás összegét.
„A média előszeretettel foglalkozik kizárólag a fővárossal, pedig vidéken sokkal riasztóbb a helyzet” - figyelmeztet a szakember. Országos viszonylatban Budapesten működik a leghatékonyabban a szociális ellátórendszer, a fővárosi háztartások közel egytizede kap havonta rendszeres díjkompenzációt, ami nélkül egész biztosan hátralékossá válna. A vidék érdekérvényesítő képessége messze elmarad a fővárosétól, a kiszolgáltatottság mértéke ott sokkal nagyobb. A hajdani szocialista nagyvárosokban, például Győrött, Miskolcon a távfűtéses lakótelepek sorát lehetne ilyen alapon egy az egyben kilakoltatni. Számos közepes nagyságú vidéki városban a bérlakásban élők többsége - Tatabányán mindegyike - hat hónapon túli lakbér- és közüzemi díjhátralékos. „Egyszerűen nincs kihez fordulniuk, ha baj van - fogalmaz Győri. - Az elmúlt tíz évben sok helyen nem nagyon kezelték a hátralékos-problémát, amely mára óriási méreteket öltött. Most rendkívüli késéssel igyekeznek az önkormányzatok behozni a lemaradást, ami szinte lehetetlen, ehhez kormányzati beavatkozásra van szükség.”

Lakástörlesztőkből hátralékosok

A rendszerváltás után a korábbi megtakarításokból még több évig tudták fedezni a lakhatás egyre növekvő terheit az emberek. A tartalékok viszont 95-96 körül elfogytak. Nemcsak a lakosságnál, de az önkormányzatoknál is. Tömegessé válva a probléma megállíthatatlanul felszínre is tört. Szinte minden városban, minden kerületben. Az egymást váltó kormányok mindegyike megpróbált valamilyen rendeletet alkotni, támogatási rendszert létrehozni. 1993-ban a prevenció területén történt szabályozás, bevezették a lakásfenntartási támogatást. De a már meglévő hátralékosok helyzetén ez nem segített. 1997-ben létrehozták az Energia Alapítványt, egymilliárd forintos támogatást nyújtva, mely az első körben a villamosenergia-szolgáltatás területére terjedt ki. 98 óta azok az önkormányzatok, amelyek adósságkezelést folytatnak és rendeletet alkotnak, a központi forrásból a támogatásra fordított összegek 70 százalékát lehívhatják. Ez a gyakorlat az áremelések után valószínűleg nem sokáig lesz folytatható.
Idén januártól lépett életbe az új törvénytervezet az adósságkezelési támogatásról. Ez lehetőséget nyújt arra - csak éppen kevesen élnek vele -, hogy az önkormányzatok által megjelölt intézmények kifejezetten a díjhátralékosokkal foglalkozzanak. Így az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fektethetnek az egyedi segítségnyújtásra és az utógondozásra. A támogatás feltételéül szabott rendszeres tanácsadáson való részvétel célja ugyanis az életvezetési-pénzköltési szokások pozitív befolyásolása.
A Józsefvárosi Családsegítő Szolgálat egyike azon keveseknek, ahol a közművekkel és a Hálózat Alapítvánnyal együttműködve hosszú évek óta folyik a hátralékosok támogatása. Az intézmény vezetője, Darók Ildikó kérdésünkre egyebek között elmondta: sehol az országban nincsenek pontos adatok arról, hogy kik tartoznak, kinek és mennyivel. Az összességében milliárdos nagyságrendű kinnlevőségeket a közművek és az önkormányzatok egyaránt belső információkként kezelik, adatvédelmi és üzleti okokra hivatkoznak, így szinte lehetetlen átlátni a helyzetet. Még a családsegítő szakembereinek is komoly utánajárást okoz kideríteni, hogy egy-egy támogatott családnak mennyi tartozása is van pontosan, és ki felé.
Az egyik nagy hátralékterület a rendszerváltás előtti OTP-kölcsönök vissza nem fizetéséből adódik. A jelenlegi államilag támogatott, alacsony kamatozású lakáskölcsönökkel félő, hogy újratermelődik ez a hátralékos réteg. A különbség csak annyi, hogy a jelenlegi középosztály lesz eladósodva. A mostani szabályozásnak köszönhetően a VIII. kerületben „csak” száz-kétszáz családot fenyeget a kilakoltatás veszélye. Itt ugyanis megoldott, hogy még a bírói eljárás megindítása előtt a Vagyonkezelő tájékoztatást ad a Családsegítőnek, aki felveszi a kapcsolatot az érintettekkel. Bekerülve a támogatási rendszerbe, elkerülhető a kilakoltatás. Több kerületben is hasonló szabályozás van érvényben. Mindez azonban nem vonatkozik az önkényes lakásfoglalókra, akiket többnyire mindenhol kilakoltatnak.
A díjhátralékkal küzdők egyik fő csoportját Darók Ildikó tapasztalatai szerint a sokgyermekes családok alkotják. Ha ez munkanélküliséggel párosul, és még esetleg egy múltból maradt lakáskölcsönt is törleszteni kellene, szinte biztos a hátralék felgyülemlése. A pszichés nyomás viszont sokakat az alkoholizmusba kerget - ez sokszor nemcsak okozat, de ok is -, ami ezek után ördögi körként adósságspirálba vezet, melyből kijönni szinte lehetetlen.

Középrétegek veszélyben

Az árak október elsejétől emelkednek, ez a családsegítőkben majd csak tavasszal fog jelentkezni, hiszen addig elhúzható a csekkek befizetése. Ám a felszólítás után kilencven nappal kikapcsolják az áramot. Az áramtalanított lakás pedig nem alkalmas családfenntartásra, és így a gyermekeket államilag máshol kell elhelyezni. A vízfogyasztást csak részlegesen korlátozzák, de az is kellemetlen helyzeteket tud előidézni. Az egyik, ami nem elzárható, az a távhő. Részben ez is oka annak, hogy itt a legmagasabbak a tartozások.
A mostani áremelés azokat sújtja, akik eddig is hátralékkal küszködtek. Ők valószínűleg még mélyebbre csúsznak majd. Akik viszont eddig nagy nehezen, de fizették a számláikat, most nehéz helyzetbe kerülhetnek. A potenciálisan veszélyeztetett csoportokba már nemcsak az alacsony iskolázottságú, többgyermekes családok tartoznak, hanem a középréteg is egyre inkább érintett lesz. Bár ők legalább tudatában vannak a helyzet komolyságának. Az érintettek jelentős részében nem is tudatosul, hogy az áremelés pont a fűtési szezon előtt válik aktuálissá. Korábban kitaláltak egy jó módszert, a kártyás gázórát. Hasonló elven működött, mint a telefonkártya. Amíg volt rajta egység, addig lehetett fűteni, egyénileg volt szabályozható. Rengeteg embert mentett meg télen a megfagyás elől, és a hátralék felhalmozását is megakadályozta. Jelenleg érthetetlen okokból leállították a gyártását, pedig a többi szolgáltatónál is lehetne alkalmazni.
Néhány önkormányzat próbálkozott az összefogással, a hatékonyabb problémakezelés érdekében. Egyéni akciókkal ezen a területen nem lehet eredményeket elérni. A fő gondnak mégis az tűnik, hogy a rendszer igazából csak akkor hajlandó megmozdulni, amikor már tömegessé válik, s a politikusokig is elhat a baj.