Munkatársainktól
A Kulcsár-siker titka

Nincs új a nap alatt. A klasszikus drámákból ismert alapkérdések - hűség, irigység, árulás, zsarolás stb. - vonalai rajzolódnak ki a K&H-botrány néven elhíresült ügyben. Például nehezen érthető, hogy a rendkívül hierarchikus, „diplomafüggő” bankártársadalomban miként tudott igazgatói szintig eljutni a nyolc általánossal rendelkező, nagykanizsai valutanepper. A választ a híres francia mondás adja meg: cherchez la femme - keresd a nőt!

A K&H Bank belső újságja a botrány előtt. „Ez a csapat meg tudta csinálni - nyáron is!” 

Mindig is rejtély volt a K&H-n belül, hogy Kulcsár Attila miként jutott el odáig, hogy a vezérigazgatóval egy szinten volt az irodája, és - nyilvánvaló képzetlensége és a nyelvismeret hiánya ellenére - az egyik üzletág igazgatója lett. (Egészen pontosan: a bank önkormányzati, uniós ügyekkel és a közkapcsolatokkal foglalkozó ügyvezető igazgatója.) A K&H befektetési részlegeinél (alapkezelő, brókercég stb.), ahol Kulcsár is forgolódott, az alkalmazottak többsége diplomával rendelkezik. Egyre többen két vagy három diplomát is begyűjtöttek az elmúlt évek során, emellett alapkövetelmény a nyelvtudás. A felsőfokú diplomával nem rendelkező alkalmazottnak - ügyintézőknek, adminisztrátoroknak - kizárólag a tíz-tizenöt éves szakmai gyakorlat a „felmentő levelük”, de az idegen nyelv ismerete alól ők sincsenek felmentve. Általános „errefelé” a két, olykor három nyelv tudása.
Kulcsár karrierje a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint az ABN Amro Bank fúziója után vett igazán nagy lendületet, bár a közelében dolgozók szerint mindig is voltak gyanús jelek személye körül. Ilyen „jelek” közé tartozik az a - ma már a bankcsoporton belül szájról szájra terjedő - történet, miszerint egyszer megkérdezték tőle, hogy melyik középiskolába járt, majd később, amikor igazolnia kellett a képesítéseit, akkor egy teljesen más intézmény által kiállított okiratot csatolt. A számítógépet - ahogy mondták nekünk - „láthatóan még bekapcsolni sem tudta”, miközben ma már alapkövetelmény a banki szférában a felhasználói szintű informatikai ismeret. Kulcsár a nyelvtudás hiányával is lebukott már a (távolabbi) kollégái előtt, mégis a hetedik emeleten - „ahová földi halandó csakis akkor mer felmenni, ha a vezérigazgató szólította” - volt a titkársága, egy szinten Rejtő E. Tibor bankvezérrel. E tekintetben is magasra jutott Kulcsár, mert más hasonló banki vezető nem is dolgozott ezen a szinten. A „csúcson” tehát Rejtő E. Tiborral ketten osztoztak. 

Kulcsár Attila 

Azok a banki alkalmazottak, akik ismerték Kulcsárt, az egyik legfontosabb tulajdonságként a határozottságát emelték ki. Ellentmondást nem tűrő módon adott utasítást arról, hogy mit és hogyan kell tenni, még ha az olykor belső szabályzatba ütközőnek látszott is. Arra a kérdésünkre, hogy látszott-e rajta, hogy szélhámos, meglepő válaszokat kaptunk: „Kirítt ugyan a banki dolgozók közül, de a szakkifejezéseket jól ismerte. Mindig voltak körülötte gyanúsnak tűnő dolgok, de nem mondott butaságokat. Nem játszotta túl a szerepét. 
A K&H Equities látszólag fejlődött, hiszen tekintélyes londoni »marketmaker«-eket (külföldi részvényjegyzőket) vonzott a cég. Nem tűnt szélhámosnak.” (…) „Ilyen szintű ügyeket csak úgy, mindenféle tehetség és gógyi nélkül nem lehet végigvinni” - szóltak a válaszok. Persze az igazi szélhámos úgy szélhámos, hogy a környezete ezt nem tudja.
Gyanúsnak tetsző „jel” - ahogy utólag analizálják sokan a banki világban -, hogy Kulcsár többnyire mobiltelefonon „kötötte” az üzleteit, miközben a szabály szerint csak vezetékes telefonon lehet a bankot érintő üzleti tranzakciókról tárgyalni. A hangfelvétel - amelyet bizonyos ideig megőriznek - ugyanis bizonyító erejű az üzleti megállapodás tekintetében, illetve több üzlet is a részvénypiacon telefonon, szóbeli megállapodással köttetik. Az ügyleteket Kulcsár részlege utólag nagy erőfeszítések árán tudta „lepapírozni”. A tisztességes úton járó bankárok és üzletemberek nem idegenkednek a szakma írott és íratlan szabályainak betartásától. 
Kulcsárral érintkező, de vele közvetlen üzleti kapcsolatban nem levő személyek ezért egy idő után igyekeztek magukat bebiztosítani, nehogy bármilyen bajuk is származzék a „veszélyes fiúból”. Kulcsárt szakmailag megfúrni nem lehetett, mivel „totálisan védett” személy volt a bankon belül. Egy banki alkalmazott elmondta, hogy a saját szemével látta és olvasta azt a vezérigazgatói utasítást, amely megtiltotta mindenki számára, hogy Kulcsár ügyfeleivel bárki más kapcsolatot tartson. Sőt létezik egy - korábban tagadott - „Kulcsár menlevelének” mondott, egymondatos e-mail, amely engedélyezte a bróker számára, hogy befektetőinek postai úton ne küldjön számlaegyenleg-értesítéseket. 
Ez azért fontos momentum, mert a bankárszakma a tőzsdekrachok hatására nagyon szigorú belső ellenőrzési rendszert dolgozott ki, melynek következtében az elszámolást az ügyfél felé nem a bróker végzi, hanem az úgynevezett backoffice-részleg. 
A bróker és az elszámolást végző részleg (az előbb említett backoffice) között „tűzfalat” húznak, hogy a bróker ne tudjon se a saját szakállára dolgozni, se manipulálni a kimutatásokat. A K&H-ban vezérigazgatói utasításra - állítják információs forrásaink - ezt a rendszert úgy, ahogy volt, kiiktatták. 
Az egész megértéséhez egy gyakorlati példa: Kőbánya önkormányzata 103 ezer - „nagyon menőnek (blue-chipnek) számító, értékes” - Richter-részvényt helyezett letétbe a K&H Equities Rt.-nél. (Csak mellékesen: ma mintegy kétmilliárd forintot érnének az önkormányzat számára ezek a részvények, ha meglennének.) Kulcsár titkársága negyedévenként annak rendje és módja szerint megküldte az elszámolást az önkormányzatnak: a részvények maradéktalanul megvannak. Valójában éppen az ellenkezője történt, ugyanis - az önkormányzat engedélye és megbízása nélkül - Kőbánya értékpapírjait „jó pénzért” eladták. Ha egy harmadik, ellenőrző fél - például az erre kitalált backoffice-részleg - is a szakma írott és íratlan szabályai, etikai normái alapján részt vett volna a tranzakciókban, akkor Kőbánya már az első részvényeladásnál értesült volna a csalásról.
„Gyakorlatilag kívülről úgy tűnt, hogy Rejtő E. Tibor után Kulcsár a második ember” - mesélte a Heteknek egy olyan férfi, aki több mint kétmilliárdnyi vagyont bízott a K&H Equitiesre. Mint a férfi elmondta: az első találkozó idején meglepődött Kulcsár Attila megjelenésén, de egyrészt a névjegykártyája, másrészt a K&H rendezvényein való részvétele arról győzte meg, hogy a férfi nem lehet „kispályás”. Példaként említette azt az úgynevezett belvárosi privátbankavatást, ahol a protokoll szerint úgy tűnt, hogy a K&H-ban Rejtő után Kulcsár következik. Budapesti gazdasági körökben elterjedt, hogy „ügyes fiú a Kulcsár”, s ráadásul az ország második bankja áll mögötte - ecsetelte a pénze után futó férfi.
A K&H-ban egyébként egy csapat dolgozott Kulcsár irányítása alatt, tehát teljesen megdőlt az az állítás, hogy az egykori nagykanizsai pénzváltó egy magányos szélhámos. Persze nagy rejtély, hogy képzetlenül, a Közép-Európai Brókerképző Alapítvány hamis diplomájával hogyan tudott egy vidéki fiú ilyen magasra kapaszkodni. Ráadásul az elmúlt években - ahogy a híradásokból is kiderült - rutinosan mozgott a politikai és gazdasági elitben.
Több forrásból, többször ellenőrizve is úgy értesültünk, hogy Kulcsár felfutásának titka abban állt, hogy olyan partikat szervezett, ahol a gazdasági elit tagjai nagyon könnyedén ismerkedhettek fiatal és vonzó külsejű lányokkal. Másrészt kitűnően ismerte főnökei ambícióit, akik közül az egyik - sokak szerint - szerette volna beérni az ország legnagyobb bankja vezetőjének gazdasági paramétereit és politikai-gazdasági befolyását. A becsvágyból előzetes lett. 
A Népszabadságnak nyilatkozó hírforrások szerint Rejtő és Kulcsár bukását a Pannonplast-ügy kirobbanásakor a bank tulajdonosai által Budapestre küldött belga revizorok okozták. Megjelenésük megakadályozta az ügyben érintett banki dolgozókat és vezetőket a bűncselekményekre utaló bizonyítékok eltüntetésében. Kulcsár már kora tavasszal arról panaszkodott ismerőseinek, hogy ő sem tudja követni az egyes ügyfelek számlái közti átutalásokat. A napilap szerint Kulcsár a botrány kirobbanásakor egyik bizalmasának azt mondta: „Rejtővel összefogva egy év alatt rendbe hoztuk volna a dolgokat. A nagybefektetőkkel lenyelettük volna a veszteséget, és akkor folytatódik minden úgy, mint a botrány kirobbanása előtt.”