Pirítsunk hagymát

Pirítsunk meg egy nagy fej és apróra vágott vöröshagymát! Sok étel receptje kezdődik így. Be is indulhat a fantázia. Az aranyló hagyma látványa és illata - gyorsan felejthetőek a pucolás és aprítás alatt átélt szomorú pillanatok. A kevésbé türelmesek már ekkor ráütnek egy-két tojást, és már esznek is. Ne adjuk fel ilyen könnyen!

A sokkal több idővel rendelkezők egészen a borjúpaprikásig is eljutnak - erre az ember inkább téli napokon vetemedik, még csak ősz van. Gomba- és paradicsomszezon. A főleg erdeigomba-kedvelők ezek után inkább szeletekre vágják a zsákmányt, a már puha hagymára teszik, éppen csak forgatnak rajta egyet, és kis tejszínnel felöntve frissen főzött pennére helyezik - mondjuk mindegy, hogy milyen tészta, csak olasz legyen -, és frissen reszelt parmezánnal megszórják. A paradicsomos ételek kedvelői sem teszik másként az elején - mármint a hagymára a szeletelt és hámozott paradicsomot -, utána viszont tört fokhagymával, szeletelt fekete és zöld olívával, pár szem kapribogyóval folytatják, a végén bazsalikom, oregano. Gyorsan ráöntik a tészta tetejére, és a már ismert parmezánt sem hagyják el. Szóval, tudnak élni. Nem szabad elfeledkezni azokról sem, akik kicsit több kalóriával szeretnek indítani - azaz hús nélkül semmi sem étel. A hagymára ekkor finomra darált marhahús kerül először, utána a paradicsomos változat lépései következnek, de ha valaki nem szereti a kapribogyót és olívát, az ne tegyen bele. Szóval pirítsunk hagymát, jó sokat!

(mlg)