Hechs László
Véráztatta jubileum

Ariel Saron izraeli kormányfő lerövidítette történelmi jelentőségű indiai látogatását, hogy részt vehessen a biztonsági kabinet ülésén. Itt határoznak arról, hogy miképpen válaszoljanak a kedd este végrehajtott robbantásos merényletre, amelynek legkevesebb tizenöt halálos áldozata és több mint ötven sebesültje van. 

A késő délután elkövetett öngyilkos merénylet célpontja Rison Le Cionban a Criffin katonai bázis és az Aszaf Harofe kórház közvetlen közelében álló buszmegálló volt. A merénylő, akinek bombáját - iszlám szokás szerint - szögekkel és fémdarabokkal szerelték fel, a buszra várakozó katonák csoportja között robbantotta fel magát. A robbantásban legkevesebb heten haltak meg. 
A második merénylet célpontjául a jeruzsálemi történelmi német negyed Hillélről elnevezett kávézóját szemelték ki. A támadó magyar idő szerint nem sokkal 22 óra előtt, rövid dulakodás után jutott be a közkedvelt szórakozóhelyre, és felrobbantotta a testére erősített szerkezetet. Legkevesebb hét izraelit ölt meg, több tucat a sebesültek száma. 
A Hamasz Izzadin el-Kasszem katonai szárnya üdvözölte a kettős merényletet, de nem vállalta értük a felelősséget. A két öngyilkos merénylő a palesztin források szerint ugyanazon családhoz tartozó Ihab Abu-Szalim és Ramed Abu-Szalim volt, akik mindketten a Ramallahtól északnyugatra fekvő Rantisz falu lakosai és a Hamasz terroristái voltak, valamint a ramallahi Bir Zeit Egyetem hallgatói. Úgy tűnik, hogy a két merényletet összehangolták. A Hamasz korábban megesküdött, hogy megbosszulja az alapító Ahmed Jaszin sejk ellen múlt szombaton elkövetett rakétatámadást. A tolókocsihoz kötött sejk könnyebb sebesülésekkel élte túl az akciót. Izraeli katonai szakértők azonban emlékeztetnek arra, hogy a Hamasztól érkező terrorfenyegetések folyamatosak, és egy ilyen kettős merénylet több hónapos előkészítést követel. A merényletek hírére Hamasz-hívek lepték el a gázai utcákat, akik örömük kifejezésére cukorkákat osztogattak a palesztin lakosok körében. 
Néhány napja Arafat halottnak nyilvánította az Oroszországból, az Egyesült Államokból, az ENSZ-ből és az Európai Unióból álló kvartett békemenetrendjét, az úgynevezett útitervet. Mahmud Abbasz palesztin kormányfő is benyújtotta lemondását, amelyet Arafat elfogadott, és helyére Ahmed Koreit, a Palesztin Törvényhozó Testület elnökét nevezte ki. A Palesztin Hatóság még a merényletek előtt Izraelt tette felelőssé a kialakult helyzetért. Az új miniszterelnök pedig azzal a feltétellel fogadta el Arafat megbízatását, hogy a kvartett nyomást gyakorol a zsidó államra az Útiterv kötelezettségeinek teljesítésében. 
Arafat szavait tettek követték. A Hamasz két gyilkos akciója végérvényesen megpecsételte a kvartett kezdeményezésének sorsát, ugyanakkor Washington és Brüsszel ezt nem fogadja el. A Powell vezette amerikai külügyminisztérium abban reménykedik, hogy az új palesztin miniszterelnök nagyobb eséllyel veheti fel a harcot a terrorizmussal. Az Európai Unió pedig annak a reményének adott hangot, hogy Mahmud Abbasz valamikor ismét miniszterelnök lehet. 

A Palesztin Hatóság Izraelt vádolja a békemenetrend zátonyra futtatásával, Izrael viszont Jasszer Arafatot, a Palesztin Hatóságot, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád terrorszervezeteit. Izrael korrekt módon járt el, hiszen újabb lehetőséget biztosított a Palesztin Hatóság számára: felfüggesztette terrorellenes háborúját, megadta az esélyt Mahmud Abbasz kormányának, hogy eleget tehessen a békemenetrend diktálta kötelezettségeknek. A Hudnát, a terrorszervezetek ideiglenes tűzszünetét azzal a feltétellel fogadta el, hogy az egy hónapos türelmi idő alatt a palesztin kormány megkezdi a terrorszervezetek lefegyverzését, tagjaik letartóztatását és felelősségre vonását. Szoros együttműködést követelt az izraeli biztonsági szervekkel és a terrorcselekmények módszeres és kérlelhetetlen megakadályozását - mindhiába. Tette ezt annak ellenére, hogy Mahmud Abbasz és társai közölték: nem hajlandók e kötelezettség teljesítésére. 
A terrorcselekmények folytatódtak, és a Hatóság kormánya semmit nem tett azok megakadályozására. Az izraeli támadások hatására meggyengült terrorszervezetek ismét megerősödtek, soraik feltöltődtek szimpatizánsokkal, Egyiptomból új fegyvereket kaptak, bombagyáraik pedig sorozatban szállították a robbanóanyagokat, és Kasszem rakétáikat is tökéletesítették. Izrael emiatt újraindította a terrorcsoportok tagjai és vezetői ellen célzott megsemmisítéseket. A huszonkét áldozattal járó jeruzsálemi buszmerénylet, amelynek hat gyermek is áldozatul esett, azt jelezte, hogy a totális háború ismét kezdetét vette. 
A békemenetrend ellehetetlenüléséért nemcsak a palesztinok, de maga a kvartett is felelős. Tavaly júniusi beszédében Bush elnök új palesztin vezetést követelt. Arafat nevét ugyan nem említette, de terror - és korrupciómentes vezetést követelt. Ez egyértelművé tette, hogy a palesztin vezérnek a politikai életből távoznia kell. Később a kvartett tagjaként Bush abba is beleegyezett, hogy Arafat mindössze jelképes hatalmat tartson meg, és maga helyett teljes jogkörrel felruházott kormányfőt nevezzen ki. Washington és Brüsszel azonban elnézte, hogy Arafat a főbb biztonsági (terror-) szervezetek feletti ellenőrzés és finanszírozás jogát magának tartotta fenn. 
Az Európai Unió megsértette az Egyesült Államokkal kötött megállapodását. Vezetői sorra támogatásukról biztosították a palesztin terrorvezért, és közös nyilatkozatban álltak ki mellette. Sőt, amikor Saron kormányfő bejelentette, hogy nem találkozik olyan politikussal, aki Arafatnál tisztelgő látogatást tesz, az európai vezetők - köztük Javier Solana, az EU biztosa - inkább a palesztin politikust választották. Az EU-t terheli továbbá az is, hogy csak ezen a héten helyezte tilalmi listára a Hamasz politikai szárnyát. Ez azt jelenti, hogy a terrorszervezet egészen mostanáig az EU által támogatottak közé tartozott. Solana egyébként is kijelentette, hogy ha a szervezet jó útra tér és politikai párttá alakul, akkor ismét számíthat az Egyesült Európa támogatására. A Hezbollah libanoni terrorszervezet azonban még most sem került fel az EU tilalmi listájára. Az EU üzenete egyértelmű volt Arafat számára: a szemükben még most is ő a palesztin nép vezére. A békemenetrend által a palesztinokra kirótt terrorellenes harc kötelezettségét a Hatóságnak nem kell komolyan vennie. 
Talán nemcsak jelképes értelme van annak, hogy éppen tíz éve, 1993. szeptember 10-én Oslóban írta alá Mahmud Abbasz, Jichak Rabin és Simon Peresz a mára már hírhedtté vált Elvi Nyilatkozatot. Három nappal később Washingtonban a Fehér Ház zöld gyepén Arafat, Rabin és Peresz kézfogással erősítette meg a norvég fővárosban aláírt dokumentumot. A legutóbbi évek és hetek eseményei megerősítették azt a vélekedést, hogy a közel-keleti konfliktust jelenleg nem lehet békés úton rendezni. Egy politikai megoldáshoz két fél egyező békeakarata szükséges, ami megtalálható az izraeli oldalon, de hiányzik a palesztinok részéről.