Robert de Niro hatvanéves

Augusztusban volt hatvanéves az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb egyénisége, Robert de Niro.

Az olasz gyökerű, ízig-vérig New York-i színész már fiatal korában lehetőséget kapott kisebb színházi jelenetekben, de meghatározó élmény volt számára, hogy a híres Lee Strasberg keze alatt tanulhatott. Kisebb, kevésbé ismert filmszereplések után a kiugrást, sőt, az Oscar-díjat is a Keresztapa második részében megformált fiatal Corleone hozta el számára. A Francis Ford Coppola által rendezett film Nirónak azt a színészi arcát mutatta meg, amely még sokszor felbukkant később is: a nagyvárosi olasz maffiózóét. 1972-ben egy partin mutatták be egymásnak őt és Martin Scorsesét, akinek számos nagy sikerű és méltán híres filmjében szerepelt. Ilyen volt a sorban az első, a Dühöngő bika, amely Jack La Motta, a nehézsúlyú bajnok életét dolgozta fel. De Niro azért emelkedik ki a színészek közül, mert szinte nem létezik olyan alak, akit ne tudna hihetően eljátszani: akár őrült rajongó (A komédia királya), akár misszionárius (A misszió) vagy cinikus és fásult elnöki tanácsadó (Amikor a farok csóválja), nem egyszerűen eljátssza a szerepet, hanem azzá válik. Ma már legenda: a Dühöngő bika forgatására úgy megtanult bokszolni, hogy még maga La Motta is a profi sportolók közé sorolta Nirót. A díjesővel jutalmazott A taxisofőr címszereplőjeként a film előtt taxisnak állt, A félelem foka dühöngő bűnözőjeként megizmosodott, az Aki legyőzte Al Caponét című alkotásban pedig egész egyszerűen elhízott, hogy életszerűen adja vissza Capone figuráját. Robert de Niro Oscar-díjas, Golden Globe-díjas, és néhány éve új oldaláról is bemutatkozott: a sok marcona főhős után igazi vígjátékban (Csak egy kis pánik) debütált, szinte kiparodizálva a régebbi szerepeit. (Kánai András)