Somorjai László
Lezuhant az Ikarus

„A franciák taccsra vágták, nem lett volna szabad odaadni nekik.” „Csak a piacot akarták megszerezni, tudatosan nem csináltak itt semmit.” „Itt valami furcsa manőver történik. Mint ahogy a Videotonban is megszűnt a tévégyártás, itt is megszűnik a buszgyártás. Mesterségesen lerohasztják, de végül valaki nagyot szakít: milliárdokkal gyarapszik” - ilyen és ehhez hasonló mondatok hangoztak el, amikor a műszak végeztével a székesfehérvári Ikarus gyárból kijövő munkásokat kérdezgettük. 

A gyárkapun, amelyen néhány évtizede tízezren jártak át, ma már csak kettesével szállingóznak Fotók: Somorjai L.

Az egykor legendás hírű gyár szeptemberben bezárja kapuit. A leépülés az utóbbi évtizedben folyamatos volt, ezért - egyes vélemények szerint - tudatos leépítésnek lehettünk tanúi. A kisebbségi tulajdonos Ikarus Rt. elnöke, Széles Gábor bejelentette ugyan, hogy megvenné a külföldi többségi tulajdonban lévő céget, a jövőt illetően azonban túl sok a bizonytalanság. Legalábbis az elbocsátás előtt álló 187 Ikarus-munkás egy része így érzi.
Többen már évtizedek óta dolgoznak itt, és kétséges, mi lesz velük. Bizalmatlanok, nem könnyű szóra bírni őket. Egy sötét hajú, bajszos úr csak széttárja a karját a kérdések hallatán. „Sajnálom, de még nincs a zsebemben a végkielégítésem” - indokolja, miért nem akar beszélni a sajtónak. A gyárkapun, ahol néhány évtizede a tízezret közelítő munkáslétszám fordult meg, most kettesével, hármasával szállingóznak az emberek a műszak végén. Egy kis csoport a buszmegállóban gyülekezik, mások az ellenkező irányban, vagy gépkocsival távoznak.
Volt idő, amikor az Ikarusnál dolgozni átlag feletti jövedelmet jelentett. Így emlékszik Károly, aki huszonkét éve van a cégnél, nem is volt még más munkahelye. „A nyolcvanas években még nagy darabszámok voltak, akkor még a megyében az egyik legjobban fizető vállalat volt az Ikarus. Ehhez képest most négy év óta nem kaptunk semilyen fizetésemelést. Akkor legalább hét-nyolcezer ember dolgozott itt a telepen, most meg már kétszázan sem vagyunk. A kilencvenes évektől fokozatosan csökkent a termelés, és a vezetőség egy csomó olyan döntést hozott, ami ráfizetésnek bizonyult - a jó ég tudja, miért” - tájékoztat. Arra a felvetésre, mi van akkor, ha Széles Gábornak sikerül visszavásárolnia a többségi tulajdonjogot, így felel: „Ha sikerül, és ha egyáltalán lesz még buszgyártás. Sok a »ha« - mi pedig bizonytalanok vagyunk.” 
Széles Gábort 1996 őszén nevezték ki az akkor még állami többségi tulajdonban lévő cég élére, aki új fejlesztésekkel is próbálkozott, és volt, amikor 1000-1500 busz gyártását vezényelte. Széles az m1 műsorában úgy nyilatkozott: „1996-tól 98-ig bebizonyítottuk, hogy lehet ezt jól csinálni.” 1999-ben mégis a válság szélére került a vállalat, amit részben az orosz piac elvesztésével indokolnak.
Ekkor döntöttek úgy, hogy az Ikarust eladják a Renault és az Iveco járműgyártók által tulajdonolt Irisbusnak, amely cégcsoport ígéretet tett a buszgyártás stabilizálására. Ehelyett azonban a francia, majd - a Renault kivonulás után - az olasz Fiat tulajdonába került Irisbus teljesítménye évről évre csökkent. „Nem tudjuk, hogy ez korábban kialakított, megfontolt stratégia része - magyarul: a külföldi tulajdonosok csak a piacot akarták megvenni -, vagy pedig menet közben jöttek rá arra, hogy nem tudják a gyártást megfelelően működtetni” - mondta Széles Gábor a közszolgálati televízióban, ahol azt is kijelentette: „bármelyik pillanatban” kész visszavásárolni az Ikarust. Erről folytak tárgyalások, de számára is érthetetlen, hogy „amennyiben a Fiat el akarja adni, miért bocsátja el az embereket”. 
Az általunk megkérdezett munkásokat az Ikarus visszavásárlási szándékának híre nem lelkesítette fel. Úgy vélik, számukra ismeretlen, magasabb érdekek mentén zajlanak a dolgok, és abszolút nem róluk szól a történet. Az elmúlt években már annyi ígéretet és szépnek hangzó tervet hallottak, miközben a gyáróriás a szemük előtt vált törpe kis céggé, hogy szkeptikusak minden csodát ígérő állításra. Aki teheti, munkát keres. Majd az unokáiknak elmesélik, hogy egyszer a híres magyar buszgyárban, az Ikarusban dolgoztak.