Morvay Péter
Csecsemők vérben

Bagdad és Jeruzsálem. Két helyszín, alig néhány óra eltéréssel, ahol fanatikus iszlám merénylők autóba rejtett, illetve a testükre erősített robbanóanyaggal ártatlan emberek tucatjainak az életét oltották ki. Ami a két merényletet mégis megkülönbözteti egymástól az, hogy ENSZ-létesítmény most először vált ilyen típusú támadás célpontjává, míg az izraeli akció pontosan a századik öngyilkos terrorakció volt az intifáda 2000 szeptemberi újraindítása óta.

A kislány is a buszon utazott. Ártatlan célpont Fotó: Reuters

Az ENSZ bagdadi központja ellen intézett támadásnak több mint húsz halottja volt. Az áldozatok között van az ENSZ-főtitkár iraki különmegbízottja, Sergio Vieira de Mello is. A terroristák több mint két mázsa robbanószert pakoltak arra a teherautóra, amellyel belerohantak a Canal Hotelt védő betonfalnak. 
A detonáció éppen egy sajtótájékoztató idején történt, így a televíziós kamerák megörökítették a pillanatot, amikor a világszervezet tisztviselőire és az újságírókra ráomlott a terem mennyezete. A romok alatt rekedt áldozatok között volt Kofi Annan különmegbízottja is, akit hiába próbáltak kiszabadítani, a tehetetlen mentők szeme láttára két óra múlva meghalt. A robbanás olyan pusztítást végzett, hogy amikor röviddel a támadás után Paul Bramer amerikai katonai kormányzó a helyszínre érkezett, kis híján őt is maga alá temette egy leomló falszakasz.
A terrortámadás - amely a világszervezet eddigi ötvennyolc éves történetében a legsúlyosabb civil célpont elleni akció volt - különösen váratlan fejlemény, legalábbis látszólag. 
Az ENSZ igyekezett azt a képet sugallni magáról Irakban, hogy bár nem sikerült megakadályoznia az amerikai- brit inváziót, minden erejével azon van, hogy az iraki nép segítségére siessen. Többek között emiatt sem fogadta el az amerikai hadsereg erőteljesebb védelmét a központnak kiválasztott bagdadi szálloda körül. Valóban, az eddigi gerilla jellegű támadásoknak, amelyeket a Szaddám-rezsimhez hű erők számlájára írtak, többnyire a szövetséges katonák voltak a célpontjai. Az első civil létesítmény elleni támadás két héttel ezelőtt a bagdadi jordán nagykövetség felrobbantása volt, szintén teherautóba rejtett bombával. Szakértők már akkor figyelmeztettek arra, hogy a módszer és a célpontkiválasztás az al-Kaidához közelálló, vagy legalábbis az ő ideológiájukat valló szervezetre utal. 
A feltételezést, miszerint az iszlám terrorista internacionálé Irakot választotta új akciói célpontjául, az ENSZ-központ elleni támadás csak megerősítette. Az al-Kaida programadója, Oszama bin Laden sejk már évekkel ezelőtt listájára vette az ENSZ-t, mivel a világszervezet szerinte kiszolgálja Amerika és a cionisták bűnös törekvéseit. A terrorvezért nem hatotta meg, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa minden évben többször is elítélte Izraelt a palesztinok jogainak megsértése miatt, miközben a mohamedán államokban zajló politikai-vallási elnyomás miatt egyetlen szót nem szólt, valamint a cionizmust rasszizmusként megbélyegző ENSZ-konferencia Izrael-ellenes hangulata sem.
Miközben Bagdadban a romok alatt rekedt sebesülteket próbálták menteni, Jeruzsálemben egy ortodox zsidónak öltözött palesztin férfi - mint utólag kiderült a hebroni iszlám egyetem imámja - hidegvérrel felszállt egy gyerekekkel és nőkkel zsúfolt csuklós autóbuszra, majd egy forgalmas útkereszteződéshez érve felrobbantotta a testére erősített több mint öt kilogramm robbanószert.
Az egyetemi végzettségű, két kisgyermekes mozlim imám a tömeggyilkosság célpontjául tudatosan egy olyan járatot választott, amelyen a zsidó vallás legszentebb helyétől, a Siratófaltól imádkozás után hazatérő emberek utaztak. Miután felszállt a buszra, arra is volt ideje, hogy megkeresse azt a pontot a jármű közepén, ahol a legtöbb gyermeket ölheti meg a robbantás. Miután elhelyezkedett, megnyomta a derekára erősített detonátort. Az elmúlt években sok szörnyűséget megélt jeruzsálemi rendőrkapitány, Michael Levy úgy írta le a látványt, hogy a busz a felrobbantott gyermekek koporsójává vált. A húsz áldozat közül legalább hat kisgyermek volt, köztük a legfiatalabb alig múlt egy hónapos. Anyja órákon át kétségbe esve kereste őt és négy másik gyermekét, akik szintén ugyanazon a járaton utaztak, míg megtalálta őket a különböző kórházakban. Négyen súlyos sérülést szenvedtek, míg az újszülöttjét már csak holtan látta viszont. A csecsemő olyan kicsiny volt, hogy a mentők szinte csak véletlenül vették észre a roncsok között.
A merénylet egyetlen amerikai áldozata egy New York-i tizenhárom gyermekes édesanya volt. Goldie Taubenfeld egy rokonuk esküvőjére érkezett Izraelbe. A palesztin terrorista bombája szétszaggatta a kezében tartott öthónapos csecsemőt is, miközben tizenöt éves lánya, Batsheva túlélte a robbantást.
A busz utasai szinte kivétel nélkül a Siratófaltól indultak hazafelé az ortodoxok lakta Mea Shearim negyed felé. Ez volt az első olyan nagyszabású terrorakció, amely kifejezetten vallásos zsidók ellen irányult. A merényletre olyan időpontban került sor, amikor nagyon sok zsidó imádkozik az őszi vallási ünnepekre való felkészülés részeként a Siratófalnál. Az áldozatok között zömében közvetlen családtagok vannak, ezért az ultraortodox közösséget - ahol jól ismerik egymást az emberek - különösen megrázta a merénylet, amelyet a Haarec című lapnak nyilatkozva többen „apokaliptikus jelként” értelmeztek. Mások a tragédia közepette is észrevettek reménységre okot adó csodákat. Az áldozatok testrészeit összegyűjtő különleges mentők két holttest alatt egy sértetlen gyermeket találtak, egy fiatal előtt pedig a buszvezető becsukta az ajtót, mondván, hogy a jármű megtelt. Egy másik fiatalnak pedig éppen egy sékel hiányzott ahhoz, hogy jegyet tudjon venni, ezért inkább gyalog indult hazafelé.
A terrortámadásért a Hamasz és az Iszlám Dzsihád is sietett felelősséget vállalni. 
A jeruzsálemi gyermekek felrobbantásának a hírére a libanoni palesztin menekülttáborokban százak vonultak az utcára, hogy a hebroni imám tettét megünnepeljék.