Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Szántó felé félúton

Az idei balatoni szezon egy szóval: jó; bővebben: nem jó - mondják a tó partján élő és megélni próbáló vendéglátós és idegenforgalmi szakemberek. Totális pangás uniós árakon - mesélik az odavetődő turisták. A turizmus a tavalyi nyárhoz viszonyítva tovább csökken, apad a külföldiek száma, valamelyest nő a belföldi érdeklődés. A romló tendencia immár öngerjesztő: a bevételek rendre nem érik el azt a szintet, amiből a szükséges fejlesztések finanszírozhatók lennének. Komoly állami segítség nélkül itt nem lehet versenyképessé válni - állítják az érintett vállalkozók. Megerősödött a balkáni konkurencia, hasonló összegekért nagyon kellemesen lehet már a déli szomszédainknál nyaralni. 


Az önkormányzatok újítása a déli parton: traktor gereblyézi össze az algákat. Reméljük, szántani már nem fog Fotó: MTI

A magyar tengerhez mostanság ellátogató turistát hétköznap jobbára néptelen utcák, strandok és vendéglők fogadják. Viszont amikor parkolni, enni, szórakozni vagy megszállni akar, gyakran csillagászati összegektől szabadulhat. A stégekről pedig nem tanácsos fejest ugrani, térdig az iszapba fúródni - a víz bár meglepően tiszta, de kétségtelenül sekély. A szállásadók az elmaradó vendégekről panaszkodnak, ugyanakkor egy vagy két éjszakáért kevesen hajlandók ágyat bontani. Szocializmusbeli szolgáltatások - a szállásokon nem ritka a hetvenes évekbeli dizájn, az utcai plakátokon a hazai öregfiúk, EDDA és Szikora, a jelent az „erotikshow-k” számtalan változata fémjelzi -, mindazonáltal kapitalista árak, és mindez együtt: jókora elmaradás a balkáni állapotoktól. A komoly konkurenciát ugyanis éppen a román, bolgár és horvát idegenforgalom jelenti, a tengerközeliség és a sokrétű szolgáltatások miatt a magyar és különösen a német turista derékhad egyre délebbre vándorol. Ehhez járul a nemzetközi turizmus pangása, a németországi recesszió; az éleződő versenyben komoly beruházások nélkül lehetetlen talpon maradni. 

A balatoni vendégforgalom a turizmus csökkenése ellenére még mindig meghatározó tényezője a hazai turizmusnak: az összes vendégéjszaka 27 százalékát - mintegy ötmilliót - a tónál töltik el a vendégek - mondta el lapunknak Kovács Miklós, a Magyar Turizmus Rt. Balatoni Regionális Turisztikai Projekt Irodájának vezetője. Megélénkült ugyan a belföldi turizmus, de azért továbbra is - 65-35 százalékban - meghatározó a külföldi, elsősorban német turisták aránya. A belföldi vendégéjszakák száma 2002-ben 7,4 százalékkal növekedett az előző évhez képest, és az utazási csekkek népszerűsége, a reálkeresetek növekedése alapján abban reménykednek a szakemberek, hogy idén mintegy 6-8 százalékkal tovább növekszik a Balaton partján nyaraló belföldi turisták száma. 


Szűkül a Balaton, de volt már ennél rosszabb is a helyzet Fotó: MTI

Idén a júliusi és augusztus eleji külföldi forgalom egyértelműen alulmúlja az előző évit, amely már eleve nem volt egy túl jó szezon. Különböző szállodák, kempingek, szálláshelyek vezetői 10, 20, 30 százalékos visszaesésről számolnak be. A vállalkozók előszeretettel hivatkoznak a szezon eleje óta tartó negatív sajtókampányra is, melynek során a tóról, illetve a part menti árakról meglehetősen negatív kép alakult ki. „Tény, hogy a vízállás alacsony - mondta el érdeklődésünkre Tusa Péter, a Magyar Szálloda Szövetség Balatoni Régiójának elnökhelyettese -, de a mostani jelenség nem példátlan: a kiegyezés évében például szekérrel át lehetett menni az északi partról a délire, és azért szerencsére most még nem ilyen súlyos a helyzet. Arról pedig szinte mindenki elfeledkezik, hogy a tó régen nem volt olyan tiszta, mint idén nyáron.”
Ugyanakkor az érintettek azt is elismerik: immár elkerülhetetlenekké váltak a fejlesztő beruházások, mert általános tapasztalat, hogy inkább a magasabb színvonalú szolgáltatások tudnak életben maradni. A turizmus szerte a világon húzóágazat, hanyatlása komoly veszteséget okozhat: a hazai idegenforgalom a visszaesés következtében a tavalyelőtti kétmilliárd euróval szemben tavaly mindössze 1,3 milliárd eurót produkált, s a csökkenő tendencia idén is folytatódik.

Két szűk hét kétszáznegyvenezerért

A vízminőség mellett a Balatonnal szembeni leggyakoribb panasz a drágaság. Bár az illetékesek szerint az utóbbi két évben a tóparti árak nem nagyon mentek felfelé, ezzel együtt sem beszélhetünk olcsóságról. Jelenleg egy vendég egy magánszálláshely-kiadónál személyenként 5-10 euróért bérelhet szobát, egy három-, négycsillagos szállodában egy kétágyas szobát megkaphat 55 euróért. A szálláshelyek minőségében viszont óriási eltérések mutatkoznak. Ha a turista találomra választ akár szállodát, akár magánszálláshelyet, ugyanazért az árért teljesen eltérő minőséget kaphat. 
Konkrétabban: egy kétgyermekes, nem kempingkedvelő, átlagos család hét nap nyaralást száz-százhúszezer forint alatt nem úszik meg. A szállás - magánszálláshelyen - 2500 forint/fő/éj, kisgyermekeknek az árból sokhelyütt kedvezményt adnak. Amennyiben maguknak főznek, az otthoni kiadással számolhatnak, hiszen a mindenütt jelen levő multinacionális kereskedelmi cégek árai nem térnek el jelentősen egymástól. Számos étterem él menükínálattal: 5-600 forint körül levest és főételt kaphat a vendég, ám ŕ la carte is jóllakhat egy család 4000 forintból, amennyiben a gyermekeknek fél adagot kérnek. A strandbelépő átlagosan 3-500 forint között kapható. Még mindig vannak szabadstrandok, ahol zsúfoltság van, és hiányoznak a különböző szolgáltatások. A kulturális programok ára változó: az ingyenestől a többezres belépőig minden lehetséges, az esemény jellegétől és rendezőjétől függően. Mellesleg a Velencei-tónál, ahol még nagyobb a pangás, egy két szoba összkomfortos, konyhás agárdi lakrészért a főút mellett, a tóparttól 15 perc gyalogútra, három felnőtt három kisgyerekkel 63 ezer forintot fizetett egy hétre, az összköltségük pedig 120 ezer forintra rúgott. 
A nyár folyamán a 164 települést magába foglaló balatoni régióban összesen 1000 önálló rendezvényt bonyolítanak le - mondta el a Heteknek Győrffy Árpád, a Balatoni Programiroda vezetője. Az egyes településekre átlagosan kéthetente jutó programok közt megtalálható egyszemélyes esti koncert éppúgy, mint a 900 eseménnyel büszkélkedő kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál. A magaskultúra kedvelői például megtekinthetik Shakespeare Ahogy tetszik című művét a keszthelyi Festetics-kastély parkjában, a borturizmus hívei a különböző borfesztiválokon érezhetik jól magukat. 
Még mindig nincs elegendő aktivitásra épülő program, sportos, játékos rendezvény. Ráadásul komoly hátráltató tényező a megfelelő propagálás hiánya. Talán részben ennek is köszönhető, hogy általános tapasztalat: a magaskultúra nem igazán vonzza a közönséget. 
Érdeklődésünkre, hogy jelenleg mennyire célpontja a Balaton a szexturizmusnak, több szakember egybehangzóan felelte: „Csak az van, ami eddig is volt.” Nos, azon túl, hogy ez elég lehangoló helyzet, noha országos viszonylatban cseppet sem kirívó, a marketing e téren kétségtelenül ragyogóan működik: a Balaton mentén utazónak az a benyomása, hogy az itteniek kizárólag habpartikon, sztriptízeken és erotikvásárokon mulatoznak. 

Ingatlanok uniós áron

Szász István, a Balaton Környéki Ingatlanforgalmazók Egyesületének elnöke szerint a balatoni ingatlanárak az utóbbi években stagnálnak, viszont a külföldi vevők száma csökken, míg a hazaiaké emelkedik. A magyaroktól ugyanakkor nem lehet elvárni, hogy a németeknek kikalkulált árat fizessék meg. A telkek árai, különösen a vízpartiak irreálisan magasak: 5-10 milliótól akár több száz millióig terjedhetnek. Óriási a lakás- és háztúlkínálat, az eladás pedig idén is csekély, a németek is inkább eladnak, mintsem vesznek. Az adásvétel megtorpanását a csatlakozásra spekulálók is előidézhetik, ők azonban Szász szerint csalódni fognak, mivel az árak már így is lassan elérik az európai színvonalat, miközben a szolgáltatások jócskán elmaradnak attól. 

A fejlesztések hiánya 

A tóval kapcsolatos legnagyobb probléma valójában az, hogy Siófok kivételével sehol sem kezdődött érdemi fejlesztés. Az önkormányzatok nem tudnak, a befektetők nem akarnak a másfél hónapig jövedelmező balatoni turizmusba invesztálni. A Balaton Fejlesztési Tanács és a Miniszterelnöki Hivatal között létrejött megállapodás szerint az utóbbi idén mintegy félmilliárd forinttal támogatja a BFT munkáját, ami az előző évi 1,2 milliárdhoz képest igen kevés. 
Amint Tusa Péter fogalmazott, 
a pénzügyi szabályozórendszer olyan, hogy a különböző adók, megszorítások következményeképpen a szolgáltatók jó része nem tud fennmaradni. A szakember szerint olyan egységes támogatási rendszerre lenne szükség, amely lehetővé tenné a part menti fejlesztéseket és azt, hogy a másfél hónaposra zsugorodott szezont - különböző rendezvényekkel - megnyújtsák. Ez pedig eltökélt kormányzati szándék, és persze az ezzel együtt járó pénz nélkül elképzelhetetlen. Az uniós csatlakozás még kiélezettebb versenyhelyzetet teremt, de megpályázható támogatások formájában újabb lehetőségeket is nyújt - már ha akad olyan, aki tud is élni vele.