Londoni csapás

A film (Shanghai Knight) valóban felér egy csapással. Csalódás azoknak, akik megszerették Jackie Chant, és azoknak is, akik most látják először. Mindent a népszerűségért? Úgy tűnik, igen. Erősen kétséges, érdemes volt-e második részt faragni az amúgy sem túl káprázatos elődfilmből.

Jackie Chan és Owen Wilson. Alulmúltak minden várakozást

A történet egyszerű, néhány mondattal kivégezhető. A kínai császár pecsétjét ellopják, az őrzőjét megölik, aki történetesen főhősünk apja. A gyilkos visszatér Londonba, majd röviddel ezután üldözésbe veszi őt a seriffkedéssel felhagyó John Wayne - alias Jackie Chan. Útja során mellé szegődik kétes erkölcsű barátja, Roy O’Bannon (Owen Wilson), s ezen a ponton a mozi menthetetlenül átmegy olcsó tömegfilmbe. A Chan által fémjelzett filmek ugyanis nem erről voltak híresek. Eddig. A történéseket a szőke herceg szexmániás beszólásai teszik szaftossá, a celluloidon helyet kapó primitív, ízléstelen jelenetek mellékzöngéjeként. 
Az alkotók két legyet ütnek egy csapásra: behozzák azt a réteget, akik vevők az obszcén beszédre, s esetleg megnyerhetik a konszolidált vígjátékra éhes nézőket is. Viszont végleg eltaszíthatják Chan egykori kedvelőit. (Bárdos Róbert)