Vizin Balázs
A lovakat lefőzik, ugye?

Evett Ön már kutyát? És macskát? Nyalogatott döglött lovat vagy elefántot? Azt hiszi, nem? Amennyiben meg akar maradni ebben a tudatban, vagy gyengébb idegzetű olvasóink közé tartozik, ne olvassa el az alábbi cikket!

A dögkút szépséghibája - a látványon túl - az, hogy fertőző Fotók: V. B. 

Bizonyára mély fájdalom mellett már Ön is többször elgondolkodott azon - hasonlóan az autóstársadalom jelentős részéhez - hogy mi is lesz a sorsa azon pórul járt cicáknak és kutyáknak, melyek tetemeit, olykor vezetés közben vagyunk kénytelenek kerülgetni. Valószínűleg az se közömbös kedves olvasóink számára, hogy hol helyezik örök nyugalomra hazánkban azokat a mezőgazdasági és háziállatokat, melyek korukból vagy különböző betegségekből kifolyólag kényszerülnek távozni az örök vadászmezőkre. 
Az ilyen és ehhez hasonló „tragikus esetekre” találták ki annak idején a dögkutakat…
A dögkút - jó esetben - a településen kívül, általában a szeméttelep mellett, vagy valamilyen erdősebb részen található. Látványra hasonlít egy rendes kútra, kicsit nagyobb átmérővel bír, de ugyanúgy beton kútgyűrűkből építették. Víz helyett azonban állati tetemeknek ad otthont. 
Az ilyen típusú egzotikumra vágyó turisták figyelmébe a Szigetmonostor határán levő „díszpéldányt” ajánlanánk. Még a település önkormányzatához se kell bemenni a dögkút kulcsáért, ugyanis valaki, némi erőszakkal, megszabadította a dögteret „láncaitól”, így az mindenki számára szabadon látogathatóvá vált. E „felszabadító hadművelet” oka kétféle lehet. Vagy hozott valamit a betolakodó, vagy elvitt. A szörnyülködés ellenére nem ritka, hogy némelyek kifosztják a dögkutat, és az így nyert zsákmányból - némi fertőtlenítés után - táplálkoznak. És az még mindig a jobbik eset, ha ezt pusztán saját fogyasztásra szánják, hiszen ízlések és pofonok különbözőek. A rosszabbik eset az, amikor a dögöket továbbértékesítik: néhány évvel ezelőtt rendőrségi ügy lett Budaörsön abból, hogy egy huszonhat fős „kolbászgyártó” banda a Csongrád és Békés megyei dögkutakból szerzett árut „feldolgozta” és kolbászként dobta piacra. Az ilyen esetek - érthető okokból - felgyorsítják, hogy egyre több hatóság szorgalmazza a dögterek mihamarabbi felszámolását.
A szigetmonostori kutat körülvevő drótkerítés kétszárnyú kapuja - a fent említett okok miatt - tárt karokkal várja az érdeklődőket. A kapunál egy kutya fekszik. Ő már nem az ugatásával, csupán puszta látványával ijesztgeti a gyanútlan vendéget. Türelmetlen gazdája nem vitte el a kútig, a kerítés elé dobta a holt ebet.
Nem kell túl közel menni a kúthoz, hogy az embert megcsapja a semmihez sem hasonlítható, szúrós dögszag. Az élmény még többórás szellőztetés után is nehezen hagyja el a látogató orrát.
A kút környékén egyedül a legyek mutatnak életjelet. Feltűnő lelkesedéssel repdesnek a dögkút fedelénél, amiről szintén le van verve a lakat. A fedelet felemelve szemünk elé tárul a holt kutyák, disznók, bárányok és egyéb állatok felismerhetetlen elegye.

A dögkutak halála

Egy 2001-es, a Környezetvédelmi Minisztérium által végzett felmérés szerint Magyarországon jelenleg közel 750 dögkút található, amiből csaknem 600-nak nincs engedélye. Nem ritka az olyan dögkút se, ami még a monarchia idején épült, és még ma is üzemel - tudtuk meg Zentai Esztertől, a minisztérium Hulladékgazdálkodási és Környezettechnológiai Főosztályának mérnökétől.
A dögkutakat általában az önkormányzatok üzemeltetik, de a nagyobb állattartó telepek is tartanak dögtemetőt. Könnyen elképzelhető, hogy a többnyire pénzhiánnyal küszködő önkormányzatok menynyit különíthetnek el a dögterek üzemben tartására.
Amikor egy dögkút megtelik, két lehetőség áll a karbantartók előtt. Vagy kiégetik a kutat, ilyenkor egy éghető anyaggal nyakonöntik az addig keletkezett „masszát”, és elégetik a felgyülemlett dögöket, így készítve helyet a további áldozatoknak. A másik megoldás: nemes egyszerűséggel bezárják a kutat, és kirakják a „megtelt” táblát. 
A dögkút szépséghibája - a látványon túl - hogy fertőző. „Ha nincs kellő műszaki védelemmel ellátva egy ilyen kút, szivárgás esetén a talajvízzel is könnyen érintkezhet, ami talajfertőzöttséghez, rosszabb esetben a környéken levő ivókutak megmérgezéséhez vezet” - figyelmeztet a mérnök asszony.
„Még nincs ugyan jogszabály a dögkutak felszámolására, de egyre inkább tendencia ezen létesítmények felszámolása. A hatóságok már nem adnak ki újabb engedélyeket dögterek létrehozására” - avat be a gyakorlatba Zentai Eszter.
Dr. Herpai Laura, a Földművelésügyi- és Vidékfejlesztési Minisztérium, Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzési főosztályvezető helyettese biztos abban, hogy 2006 január elseje után egyáltalán nem lehet majd dögkutat működtetni Magyarországon, mert ez az Európai Unióban nem megengedett.
„Gyakorlatilag 2001 nyara óta nem létesülhet új dögkút, a meglevőket pedig az említett időpontig szépen sorba be kell zárni” - teszi fel az utolsó kenetet Dr. Herpai Laura a dögkutak sorsára.

A húslisztet megette a csirke, a disznó, azokat pedig megettük mi

Dögös vacsi

A mindent elnyelő dögkutak mellet a múlt század derekán egy másik - valamivel korszerűbb - intézmény is beállt a döghelyzet megoldásába.
A ma ATEV Fehérjefeldolgozó Rt. névre hallgató állami cég 1949-ben indította be először az állati eredetű hulladékok feldolgozására alkalmas gépsorait. Ettől kezdve az állati tetemek egyre jelentősebb részét vitték az „üzemi darálóba”, ahol jó ötven éven át, ömlesztve, szelektálás nélkül nyelték el a gépek a holttesteket - tudtuk meg Dr. Fodor Istvántól, a cég vezérigazgatójától. A gépsorba betett döglött állatokból, bonyolult hőkezelési folyamatok során húslisztet, csontlisztet illetve zsírt készítettek.
Az így keletkezett húslisztet az állattenyésztők megvásárolták, majd a mezőgazdasági állatok takarmányába keverték. Következésképpen a marha, sertés és baromfi állatok nem csak növényi eredetű takarmányon, hanem egykori dögökből készült húsliszten is nevelkedtek. Majd miután a jóllakott mezőgazdasági állatokat az élelmiszeripar feldolgozta, a boltokat követően az asztalunkon levő lábasban landoltak, leves esetleg pörkölt formájában. Könnyen kikövetkeztethető, hogy a tápláléklánc második állomásaként a döglött kutyák, macskák, lovak és egyéb jószágok miként kerültek az étrendünkbe. 
„A kutyákból, macskákból az ATEV csinált húslisztet, azt megette a csirke meg a disznó, azokat pedig megettük mi. De ennek már szerencsére vége, 2001 óta ez nem fordulhat elő” - összegzi a letűnésben levő korszak étlapját Dr. Herpai Laura az FVM-től.
Az ízletes koszt elfogyasztása után - amit még ma is élvezhetnek, akik 2001 előtt gyártott konzervet vásárolnak - az igazán ínyencek még nyalánkságként felnyalhatták a postán, egy képeslapra azokat a bélyegeket, aminek a ragacsos oldalához szükséges enyvet csontlisztből nyerték. Ma már nem gyártanak külön csontlisztet - teszi egyértelművé az ATEV Rt. vezérigazgatója - így erről a desszertről is le kell mondaniuk azoknak, akik szívesen nyalogatták a döglött lovakat, illetve egyéb állatokat. 
Ha nem indul útjára a hírhedt BSE kór, alias szivacsos agyvelősorvadásos járvány, nagy valószínűség szerint az állati feldolgozás változatlan maradt volna. A veszélyes kór azonban szükségessé tette egész Európában - így oda készülő hazánkban is - hogy az eddigi rendszert megváltoztassák. „Az Európai Unió a legkisebb sanszot se akarja megadni a BSE kór tovább terjedésének, amiről feltételezik, hogy a nem kellően hőkezelt húsliszt által terjedt át a birkáról a marhára” - fejtette ki az uniós trendet Dr. Herpai Laura. 
Az EU kategorizálja az állati hulladékokat. Ennek köszönhetően 2001-től az alábbiak szerint módosult az állati tetemek feldolgozása - ismertette a kialakult három kategóriát a Hetekkel Dr. Fodor István:
1. Kérődző állati tetemek, illetve a vágóhídról kikerült bizonyos részei ezen állatoknak - égetéssel kell megsemmisíteni a fokozott BSE veszély miatt. Hazánk is ezt a gyakorlatot követi, így az ilyen állatokból készült húslisztet már nem a piacra, hanem a tűzre vetik. 
2. Egyéb állati dögök, hullák - hőkezelés után komposztálni lehet. Annak idején ezekből az állatokból is húslisztet készítettek, ami már szigorúan tilos. Ha mégis húsliszt lesz belőle, akkor is komposztálni kell, vagy elégetni. A komposztálás által keletkező anyagot szalmával elegyítik és biohumuszként hasznosítják.
3. Egészséges sertés és baromfi állatok vágóhídi melléktermékeiből - ami még emberi fogyasztásra is alkalmas lenne - húslisztet készítenek és jelentős részéből (80-85 százalékából) kutya- vagy macskaeledelt készítenek, illetve a fennmaradó részét sertés és baromfi takarmányba visszaforgatják.
„Nem keverhető a három kategória. Ha erre mégis sor kerül, automatikusan a rosszabbik kategóriába esik az előállított dögkészítmény” - hangsúlyozza a vezérigazgató.
Az országban évente, mintegy 300 ezer tonnányi állati eredetű hulladék keletkezik, melynek egy részéből az ATEV közreműködésével 10 ezer tonna állati húsliszt keletkezik, amit az államnak kell elégetnie. Mivel azonban jó két éve alakult át a dögfeldolgozás, mára mintegy 30 ezer tonna húsliszt halmozódott fel, amit raktáron tartanak az égetésig. Az égetés nem kis költséggel jár, a dorogi égető kilónként száz forintért füstöli el a húslisztet. 
A reformok ékes mintája a Balatontól néhány kilométerre fekvő, Mátyásdombon üzemelő fehérje-feldolgozó telep, ahol már szigorú szelektálás szerint zajlik a zsír, illetve húsliszt gyártása. Ez az üzem a hármas kategóriába tartozó feladatokat látja el, baromfi vágóhídról származó állatokból készítenek húslisztet, ami a kutya- vagy macskaeledel alapanyaga lesz. Pődör Gyula gyárigazgató örül neki, hogy olyan minőségben dolgoznak a gépek, hogy a vevők mind a húslisztért, mind a zsírért sorba állnak.

Kenje hajára kedvencét

A húsliszten kívül a feldolgozott állatoknak van még egy figyelemre méltó „mellékterméke”. Ez pedig a zsír, amit szintén nagyon jól lehet hasznosítani. A zsiradék egy részét például az a cég veszi meg, amelyik a Michelin gumikat gyártja, így az autógumik egyik összetevőjévé válik az egykori állat zsírja. „Megeshet, hogy a Forma 1-es futamokon versenyző pilóták a tőlünk vásárolt állatokból kitermelt zsírból készült Michelin gumikon nyerik meg a futamokat” - jegyzi meg humorosan Dr. Fodor István.
A zsír jelentős része azonban a vegyiparban kerül feldolgozásra, ahol többnyire kozmetikumokat készítenek belőle. Érthető módon, a „ráncokat teljesen eltüntető” krémeket, a „bársonyos bőr rugalmasságát” ígérő kenőcsöket nem döglött tyúkokkal, meg macskákkal reklámozzák a szépülni vágyóknak, hanem hamvas bőrű tinikkel. Hogy arcpakolásként mit rámolnak magukra a hölgyek? 
Lehet, jobb is, ha nem tudják meg…