Grüll Tibor
Kincs, ami van

A víz alatti régészet újabb szenzációja ezúttal nem a tengermélyről, hanem a bagdadi Központi Bank elárasztott pincéjéből került elő. Faleh Szalman, a bank kormányzója szerint a felbecsülhetetlen értékű asszír kincseket a kilencvenes évek elején rejtették el az épület alagsorában, hogy megóvják őket az öbölháború pusztításától. A pincékbe behatoló amerikai szakemberek az aranytárgyak mellett holttestekre is bukkantak. Az irakiak úgy vélekednek: ezek rivális fosztogató bandák emberei lehettek, s a bank alagsorát éppen az ő távoltartásukra árasztották el vízzel.

A bagdadi Nemzeti Múzeum bejárata. Nem osztogatták, hanem fosztogatták Fotó: Reuters

„Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat, száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben!” - ezzel a felszólítással biztatta Náhum próféta a Ninivét feldúló méd hadakat i. e. 612-ben, az asszír birodalom végromlásának óráján. 
A Tigris középső folyása mentén fekvő terület, amelynek népe az őslakosság és az i. e. 3. évezredben beözönlő sémita akkádok összeolvadásából alakult ki, az i. e. 14. században vált független állammá. Nemsokára terjeszkedni kezdett, s a hettita birodalmat is pusztulással fenyegette. Ezt követően az arameusok és uratuiak nyomása alatt átmenetileg lehanyatlott, az i. e. 10. század vége után azonban (főleg vasfegyverek és harci szekerek felhasználásával) abszolút katonai fölényhez jutott. Asszíria az i. e. 8. században félelmetes birodalommá fejlődött, amely kiterjedt egész Mezopotámiára, Szíriára és Kis-Ázsia egyes részeire. I. e. 722-ben Izrael északi királyságának tíz törzsét is fogságba hurcolták, és a birodalom legtávolabbi provinciáiban telepítették le, ahonnan a zsidók soha nem tértek vissza. Egyiptom meghódítása (i. e. 671) ugyan már nem bizonyult tartósnak, de Assurbanapli (Asszurbanipal) az i. e. 7. században még nagy nehézségek árán fenn tudta tartani a birodalom egységét. A vérveszteségektől elgyengült, nagy belső ellentétekkel, gazdasági nehézségekkel küzdő rablóállamot Küaxarész méd király és Nabopolasszár babilóni uralkodó szövetkezése döntötte meg. I. e. 612-ben egyesült erővel elfoglalták új fővárosát, Ninivét, amelyet a zsidó próféták „vérszopó városnak”, „szép paráznának”, és „a hitetés mesternőjének” neveztek. 

 

A 19. századig csak igen keveset tudtunk az ókori Asszíriáról, sőt nyugodtan kijelenthetjük, hogy ismereteink egyedüli tárházát a héber Biblia jelentette. Ugyanakkor, amikor az amerikai Edward Robinson 1838-ban megkezdte az ókori Palesztina régészeti kutatását, 1842-ben a francia Émile Botta mélyesztette bele ásóját az antik Ninive földjébe. Négy évvel később az angol Austen Henry Layard folytatott feltárásokat Kalahban (Nimrud) és Ninivében. A németek 1903-ban kapcsolódtak bele az asszír feltárásokba Assur kutatásával. A 20. században folyó kutatásoknak még rövid ismertetésére sem vállalkozhatunk e cikk keretében. Annyi bizonyos, hogy a tízezer hivatalosan nyilvántartott régészeti lelőhely még számos szenzációs felfedezést tartogat az antik civilizáció kutatói számára. (. Hetek, 2003. március 14.)

 

Ugyancsak szenzációsnak bizonyult az iraki régészeti hatóság expedíciója, amely 1989 áprilisában tárta fel az ókori Kalhu (Nimrud) északnyugati palotaépületét. Kalhu mintegy százötven éven át volt az asszír birodalom fővárosa, amíg i. e. 717-ben Sarrukín (Szargon) király át nem helyezte királysága székhelyét Dur-Sarrukínba (mai nevén Khorszabad). Az angolok másfél száz évvel ezelőtt már ástak ezen a területen, ahol számos domborműre és sírra bukkantak, ám a leletek nagy részét ellopták. Az iraki expedíció vezetője, Muzahem Muhammad Husszein egy alkalommal arra lett figyelmes, hogy a palota padlóján néhány tégla kiáll a földből. Kiderült, hogy egy alagút lejárata van alattuk, amely egy sírkamrához vezet. „Nem hittem a szememnek” - mondja Muzahem, aki a század egyik legjelentősebb mezopotámiai aranykincsére bukkant egy itteni szarkofágban. Az iraki régész 1991-ben még további három koporsót talált, amelyekből szintén nagy mennyiségű aranytárgy került elő. Ez az egyik legjelentősebb lelet, amely 1920 óta - amikor Howard Carter és Lord Carnarvon felnyitotta Tutankhamon sírját - a régészek szeme elé került. Az iraki viszonyokra jellemző, hogy a szenzációs felfedezésről a szűkebb szakmai körök is csak idén tavasszal értesülhettek, amikor Muzahem egy londoni konferencián beszámolt felfedezéséről. A második szarkofágból két 30-35 év körüli nő csontváza került elő. Az egyik közülük bizonyosan Jaba, a nagyhatalmú III. Tiglatpiléser (i. e. 744-727) felesége volt, aki nem kevesebb, mint 79 színarany fülbevaló, 30 gyűrű, 14 karkötő, 4 bokaperec, 15 edény társaságában aludta örök álmát. Két másik aranytálon Banítu, V. Szalmanészer (i. e. 726-722) király feleségének, valamint Atália, II. Szargon (i. e. 721- 705) feleségének neve volt bevésve. Stephanie Dallie oxfordi kutató máris azzal az érdekes elmélettel rukkolt elő, hogy a Banítu és a Jaba név ugyanarra a személyre vonatkozik: az utóbbi jelentése a nyugati-sémi nyelvekben „szép”, míg az előbbi a királyné akkád neve lehetett. Atália ugyancsak sémi elnevezés. A két királynéasszony - Banítu/ Jaba és Atália - tehát idegenek voltak az asszír udvarban. Mindkét holttestet - Mezopotámiában nem éppen szokásos módon - mumifikálták, talán amiatt, mert messziről kellett odaszállítaniuk. A Muzahem által feltárt harmadik sír még rejtélyesebbnek bizonyult, hiszen a csoportos temetkezés szintén nem volt ismert az ókori Asszíriában. Az egyik koporsóban Mullissu-mukannisatnak, Assurbanapli király (i. e. 668-626) feleségének maradványait találták meg, de itt került elő Samsuilu tábornok aranykelyhe is, aki legalább három király alatt szolgált. 

A több ezer aranytárgy viszonylag épségben vészelte át az utóbbi több mint egy évtized viharait. Hamarosan a British Museum szakértőiből álló csoport érkezik Bagdadba, hogy elvégezze rajtuk a szükséges restaurációs és konzerválási munkákat. A kincseket a tervek szerint a július 3-án újranyíló bagdadi Nemzeti Múzeum asszír termében állítják ki a nagyközönség számára. Azt egyelőre nem tudni, hogy az áprilisban ellopott műtárgyak helyett mit tesznek majd a tárolókba. A bagdadi Nemzeti Múzeumból eltűnt régészeti leletek száma állítólag megközelíti a 170 ezret. 
(a szerző történész)