Különc zsenik

Vitathatatlan, hogy Albert Einstein és Isaac Newton lángelmék voltak, néhány tudós azonban úgy véli, nem kizárt, hogy mindkettőjük az úgynevezett Asperger-szindrómában (AS) szenvedett. Ezt a társas érintkezésekben és kommunikációs képességekben zavart okozó, illetve rögeszme jellegű érdeklődést kiváltó rendellenességet először Hans Asperger bécsi orvos fedezte fel 1944-ben.

A betegség nincs hatással a tanulásra és a szellemi képességekre, sőt gyakran az ilyen személyek rendkívüli képességekkel és tehetséggel rendelkeznek. Noha a már elhunyt személyek esetében lehetetlen pontos diagnózist felállítani, Simon Baron-Cohen, a Cambridge-i Egyetem, valamint Ion James, az Oxfordi Egyetem professzorai tanulmányozták Einstein és Newton személyiségét, hogy megállapíthassák, vajon tényleg jelentkeztek-e náluk az AS-tünetek. „Newtonnál egy klasszikus esettel állunk szemben. Beszéde nehézkes volt, annyira lekötötte a munkája, hogy gyakran még enni is elfelejtett, barátaival szemben pedig közömbös vagy zsörtölődő volt” - írja a New Scientist című lap. Baron-Cohen szerint Einstein szintén magának való ember volt, és gyerekkorában állandóan ismételte a mondatokat. Bár Einsteint sok barát vette körül, és a politika kérdéseiről is nyíltan kifejtette véleményét, Baron-Cohen mégis úgy véli, hogy nála is felfedezhető az Asperger-szindróma. „A szenvedély, a szerelem és az igazság melletti kiállás tökéletesen összeegyeztethetők az Asperger-szindrómával. Ezeknek a személyeknek egyedül a társasági beszélgetés megerőltető” - nyilatkozta Baron-Cohen. Glen Elliott, a Kalifornia Egyetem pszichiátere szerint a zseniknél gyakran előfordul, hogy alkalmatlanok a személyes kapcsolatokra, türelmetlenek azokkal, akik náluk lassabban gondolkodnak. ez nem jelenti azonban azt, hogy autisták lennének. (Reuters - Meleg Viktória)