Péntek Esti Klub Debreczeni József műsorvezetővel és Katona Tamás, Lakner Zoltán valamint Balázsi Tibor beszélgetőpartnerekkel.
Mv: Kezdjük a beszélgetést egy olyan eseménynyel, amely a jobboldal háza táján történt a héten. A Magyar Hírlap közölt le részleteket abból a levélből, amelyet a Nemzeti Kör prominens személyiségei írtak alá, és Orbán Viktorhoz intéztek. Ebben az a figyelemre méltó, hogy a Nemzeti Kör személyiségei közül Osváth György és Pálinkás József komoly kritikákat fogalmaztak meg a jobboldallal kapcsolatban. Következzen most néhány idézet. A levélírók megállapították, hogy a 2002-es kettős vereség okait a jobbközép politikusok a mai napig nem tekintették át, illetve ha ezt megtették, akkor ez csak titokban történhetett. Több alkalmatlan ember került pozícióba az előző kormány időszakában, akik erősen negatív megítélést váltottak ki a közvéleményből. Itt nevek nem szerepelnek. Szó szerinti idézet Orbán Viktorról: „politikai érzékenysége és ösztöne egyedülálló a mai magyar politikai palettán, a miniszterelnök személyisége azonban oly mértékben határozta meg az ország vezetését, amely nehézségeket is magában hordozott. Túl sok döntés került a miniszterelnök hatáskörébe, és ez téves döntések esetén megnehezítette a módosítást. Orbán Viktor jelenleg társ nélkül dominál a magyar jobbközép politikai égbolton, de épp e társtalansága nyugtalanító.” A jobboldali sajtóról is egyértelmű véleményt fogalmaznak meg a levélírók: „meg kell fontolni - írják -, hogy a minket támogató újságok és újságírók stílusa, felkészültsége alkalmas-e arra, hogy elfogadtassa nézeteinket a velünk egyet nem értőkkel. Olyanok-e a hozzánk közel álló lapok, rádió- és tévéműsorok, amelyek eleget tesznek az értelmes, higgadt, polgári értékrendet követő kommunikációnak, vagy továbbra is azokkal az újságírókkal akarjuk magunkat és mondanivalónkat az emberekhez eljuttatni, akik populista szónoklatokkal, nagyhangú, esetenként visszataszító stílusú otrombaságokkal szereznek maguknak lelkes híveket, miközben jelentős tömegek kedvét veszik el a jobbközép politizálástól.” Az Unió Pártról a következőket írják: ennek a létrehozása nem oldja meg a polgári tábor döntő kérdéseit. A pártok közös fellépésére egy önállóságukat nem érintő szövetség jelentené a legjobb megoldást. Nos tehát, mi a véleményetek ezekről a kijelentésekről, illetve magáról a jelenségről, hogy ilyen kritika fogalmazódott meg a jobboldalon?
Lakner Zoltán politológus: Szerintem az a legfurcsább, hogy ilyen szent döbbenettel tekintjük azt, hogy létezik levél. Számomra az a nagyon furcsa, hogy csak egy évvel a választási vereség után fogalmazódik meg egy ilyen levél, megjegyzem, a választás után volt egy kongreszszusa a Fidesznek, tehát ezeket ott is el lehetett volna mondani. De figyelemre méltó, hogy mindezeket olyan emberek mondják, akik vezető tisztségeket töltöttek be az Orbán-kormány idején. Mégis, ha úgy tűnt számukra, hogy Orbán Viktor túlságosan egyedül vezeti a kormányt, akkor már korábban is tehettek volna valamit ez ügyben.
Balázsi Tibor: Zoli, én csodálkozom, hogy te csodálkozol. Szerintem abból a helyzetből nem is jöhetett ki más, mint amilyen helyzetben most van a magyar jobboldal és ezen belül a Fidesz. Vagyis van a verség után néhány dolog, ami megkérdőjelezhetetlen, amivel nagyon, de nagyon vigyáznak, mert úgy gondolják, hogy erre vigyázniuk kell. Ezen belül is a legértékesebb, akit nem lehet bántani, és nem érdemes bántani - uraim, legalább ebben az egyben egyezzünk meg - ez Orbán Viktor személye.
Lakner Zoltán: Persze, értem én ezt!
Balázsi Tibor: Már az is érdekes, hogy a Magyar Hírlap szerint a kör tagjai közül többen voltak azok - majdnem mindenki -, akik egyetértettek a levél tartalmával, alá akarták írni, de végül is csak hárman adták hozzá a nevüket. Ez is jelzi, hogy mennyire problematikus ma a jobboldalon bármilyen finoman megfogalmazott kritikával illetni Orbán Viktort. Nagyon jellemzőek a levél egyes részletei, bizonyos fordulatok. Először meg kell dicsérni az illető személyt, vagyis Orbán Viktort, utána egy elég érdekes mondattal, tulajdonképpen egyedüli kvalitásként kezelni, és utána jöhet néhány, hát valóban kritikai elem. Tehát ez is a dolog kényességét mutatja. Sajnos ezen nem lehet csodálkozni.
Katona Tamás: De hát nem lehet csodálkozni azért sem, mert amit az aláírók megállapítottak,
az helytálló. Ezek tények, és üdvös dolog, ha kimondjuk a tényeket, és ugye a „ténybe” az is beletartozik, hogy Orbán Viktor egy extra klasszis. Ezt senki, gondolom ellenségei sem vonják kétségbe. A kritika többek között azért íródott, ha ugyan kritikának lehet nevezni, mert a Fidesz elindult valamiféle párttá válás útján, amely pontosan az Orbán elmagányosodását van hivatva megszüntetni, hiszen eddig az volt a Fidesznek a baja, hogy nem volt párt, hanem öt jó barátnak a baráti köre volt, akik mindenben maguk hozták a döntéseket. Mivel öten voltak, nem többen, ezért nagyon könnyű volt döntéseket hozni. Kiderült azonban, hogy ez kevés, hogy nem lehet párttámogatás, pártháttér nélkül választást nyerni. Kérdés, hogy a legszerencsésebb módot választják-e. Kérdés, hogy okos dolog-e, hogy a Fidesz szemmel láthatóan nem akar tanulni a választási vereségből. Ez a „kis gömböc” mindenkit bekapott, hogy csak ő legyen egyedül. Ez nem vezet jóra. Behatárolja a szerezhető szavazatok számát. Véleményem szerint a most alakuló néppártnak nincsen elegendő támogatója, és egyáltalán nem biztos, hogy az MDF, amely most önállóan indult az útjára, olyan szövetséges lesz, mint az SZDSZ a szocialistáknak.
Mv: Nem gondolom, hogy nem néztek volna szembe a vereségük okaival. A mostani pártátalakulást valószínűleg nem tekintik gyógyszernek az Orbán Viktor magányosságára, mert akkor nem most látott volna napvilágot ez a dolgozat. Szerintem nem arról szól a történet, hogy az eddig magányos Orbán Viktor - aki kénytelen volt egyedül, vagy a szűk baráti körével a nagy döntéseket meghozni - most majd kiterjeszti és decentralizálja ezt a döntéshozatalt, hanem arról van szó, hogy egy öttagú, operatív elnökség fogja meghozni a döntéseket, ahol Schmitt Pál valószínűleg csak statisztaszerepet fog játszani. Tehát szerintem a döntés változatlanul Orbán, Kövér és Áder kezében van és lesz is, és tulajdonképpen minden kérdésben az elnök fogja kimondani a végső szót. A bíráló hangvételű levél pedig annál is inkább jelentős, mert nem akármilyen emberekből áll a nemzeti kör: 12 emberről van szó, akik a jobboldal tekintélyes prominensei. Nekik kulcsszerepük volt abban, hogy annak idején, 1997 táján a jobboldalon is elismerjék, sőt elfogadják vezérnek Orbán Viktort. Ők tehát egyfajta keresztapaságot töltöttek be abban az időben, és most ők fogalmaznak meg nagyon finoman, nagyon visszafogottan, lojálisan, de szerintem tartalmilag nagyon-nagyon kemény kritikát.