Hétfői Újságíróklub Dési János műsorvezetővel és Mészáros Tamás, Avar János és Bolgár György vendégekkel.
Mv: Először arról essen szó, hogy Medgyessy Péter egy év után átalakította a kormányát. Egyrészt lecserélt minisztereket, másrészt létrehozott két tárca nélküli miniszteri posztot. Érdekes, hogy hogyan alakult az új kormánylista: feltűnt a politikában az eddig - általunk legalábbis - nem ismert Persányi Miklós, az Állatkert eddigi főigazgatója, aki környezetvédelmi miniszter lett, és Gyurcsány Ferenc, aki eddig a miniszterelnök tanácsadója volt, de tisztsége nem volt sem a pártban, sem a kormányzatban. Most ő lett a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter.
Avar János: Ebből szerintem a Gyurcsány Ferenc kinevezése a legérdekesebb, mert ez azt jelenti, nagy ambíciói vannak, és most nyilvánvalóan kormányzati tapasztalatot is akar szerezni, igaz, a Szocialista Párt vezetésébe nem került be. Feltehetőleg a miniszterelnök le akarta váltani Jánosit. Hogy pontosan miért, azt nem tudom, de hogy ez volt a szándéka, az Jánosi nyilatkozataiból is kiderül, melyekben - meglehetősen kódoltan ugyan -, de elégedetlenségének adott hangot azért, mert Medgyessy beemelte a bizalmi emberét. Persze Tony Blair kétszer is visszahozta a kormányába azt a Peter Mendelstemot, aki a jobb kezének számít. Egyszer megbukott, aztán mégis visszavette miniszternek. Miután Magyarországon olyan az alkotmányos rend, hogy a miniszterelnöknek van kormánya, kancelláriarendszer van, mint Németországban, a miniszterelnök magától értetődően bizalmi embereket választ. Ez természetes...
Bolgár György: Bocsánatot kérek, mintha emlékeznék arra, hogy az előző kormányzati ciklusban a Fidesz vezette kormányban olyan Fidesz-miniszterek voltak, akik hosszú-hosszú évek óta nagyon szoros barátságban voltak egymással. Mintegy baráti társaságból alakult ki egy politikai mozgalom, barátok voltak és maradtak is. Mi itt a probléma? Valaki ezt a szemükre hányta?
Avar János: Azt mindenképpen tudhatjuk, hogy a Gyurcsány a koránál fogva nem volt kollégiumi szobatársa Medgyessynek.
Mv: De nem is igazán ez az érdekes, hanem az, hogy például Jánosi Györgyöt nem olyan régen megválasztották az MSZP választmánya élére, és sokan azt mondták, hogyha a Jánosinak a pozíciói megerősödnek a párton belül, akkor Medgyessy nem lesz elég bátor és erős ahhoz, hogy leváltsa őt, még ha kívül is szeretné látni a kormányon.
Bolgár György: Ez a kormányátalakítás éppen annak a bizonyítéka, hogy Medgyessy nemcsak népszerű, hanem erős is. Tehát megcsinálhatta ezeket a változásokat akkor is, ha ezek közül egyik vagy másik nem tetszik az MSZP-nek vagy az SZDSZ-nek. Nem vagyok benne biztos, hogy az SZDSZ olyan boldog attól, hogy az egyik vezető politikusa, Kóródi Mária elvesztette a pozícióját...
Avar János: Ennek a Kuncze hangot is adott.
Mv: Ha emlékeztek rá, Kóródi Máriát nem választották újra az SZDSZ-ben ügyvivőnek, míg például a helyettesét, Kiss Zoltán államtitkárt újraválasztották ügyvivőnek pár hónappal ezelőtt.
Avar János: Azt is lehet mondani, hogy akkor Kiss Zoltán erősebb, mint Kó-ródi Mária, de annyira azért nem volt erős, hogy miniszter legyen. Ellenben jött valaki, aki nem SZDSZ-es, mégis SZDSZ-jelölt, de nem politikus, nem pártpolitikus, és fogalmunk sincs egyébként, hogy politikailag Persányi kihez áll közelebb. Az egésznek a lényegét azonban mégis abban látom, hogy Medgyessy ma nagyon erős pozícióban van, és a számára szükségesnek érzett és fontosnak tartott változásokat végre tudja hajtani, akár az esetleges MSZP-s vagy SZDSZ-es ellenvetések ellenére is.
Mészáros Tamás: Emlékszünk, hogy ebben a kormányban nem voltak botrányok, nem volt tehát törvényszerű, hogy cseréket hajtsanak végre, de mégis előre borítékolni lehetett, hogy ha lesznek változások, azok milyen posztokon lesznek.
Avar János: Igen, igazából a politika az egy kegyetlen dolog. Ha problémák vannak egy területen valahol - függetlenül attól, ki igazán a felelős -, az egy idő után problémás területnek minősül, és vezetőcserét von maga után. Úgy hiszem, Görgey Gábor ennek az áldozata.
Bolgár György: Görgey elsősorban a nevét, a státusát és a gondolkodásmódját kölcsönözte a kormánynak. A kulturális tárca mindig nagyon érzékeny, és mindig nagy a veszélye annak, hogy valaki - akár jobbról, akár balról - elindít egyféle kultúrharcot. Görgey volt az az ember, aki személyiségével, történelmi nevével, írásaival a regényektől a publicisztikáig egy olyan balközép, polgári magatartást képviselt, amire a kormánynak nagyon nagy szüksége volt a választási küzdelem után. Medgyessy azt akarta vele demonstrálni, hogy általa tisztességes felvilágosult, európai magyar polgári gondolkodásmód érvényesül a kultúrában. Az, hogy Görgey később beleszaladt különböző kis „aknákba” - a Nemzeti Színháztól kezdve sorolhatnám -, szerintem annak a bizonyítéka, hogy fogalma sem volt arról, mi a politika és az államigazgatás.
Mészáros Tamás: Ha megengeditek, beszéljünk Per-sányi Miklósról, az Állatkert volt főigazgatójáról. Azt gondolom, ő rendkívül érdekes, és talán rávilágít a többi cserének a természetrajzára, illetve indokára is. Persányi az az ember, aki az Állatkertet rendkívül jól tudta kommunikálni az elmúlt években, aki minden kormányzattól a lehetőségekhez képest a maximumot érte el az Állatkert támogatása érdekében. Megnyitotta az Állatkertet a közönség előtt, egyszerűen egy barátságos hellyé tette. Aki Persányit hallotta beszélni, az tudja, karizmatikus emberrel van dolgunk. Nos, ez nagyon fontos lehet a környezetvédelemben is, és tegyük hozzá, a kulturális tárcánál és az Ifjúsági és Sportminisztériumban is, ahol „vízióval” rendelkező embernek kell ülnie. A minisztereknek tehát jól kell tudniuk eladni a tárcáikat
a közvélemény előtt. Azt gondolom, hogy most éppen azokon a területe-
ken történt változás, ahol egyébként nem volt semmi probléma, csak éppen a kommunikáció nem volt eléggé átütő erejű, nem
volt eléggé dinamikus.
Bolgár György: Egy emberről, Hiller Istvánról még nem beszéltünk, és nem szabad kihagyni. Nemcsak azért, mert a kulturális tárcának nagy a jelentősége az ideologikus politikai küzdelmekben, hanem azért is, mert Hiller az MSZP alelnöke és egyben a párt stratégiai tervének a készítője, vagyis az ő beemelésével egy ilyen kényes posztra megint olyan embert hoztak pozícióba - Gyurcsánnyal együtt -, aki a következő években átveheti az MSZP vezetését.
Mészáros Tamás: És van még egy fontos szempont Hiller személyét illetően. Igaza van Gyurinak, hogy erről feltétlenül beszélni kell. Ugye Hiller a Szocialista Pártban a szociáldemokráciának az egyik zászlóvivője. Ki lehet jelenteni, hogy ebben a pillanatban ő a párt egyik fő ideológusa. És a szociáldemokráciának az egyik legsajátabb jellemzője mindig is a kultúra iránti mély vonzalma volt. Tehát a szociáldemokrata pártok mindig kultúrán, kulturális szerveződéseken keresztül jutottak közelebb a saját tagságukhoz. Tehát, amikor a szociáldemokrata Hiller kapta meg a tárcát, akkor tulajdonképpen a szociáldemokrácia és a kultúra közelebb kerül egymáshoz. Ez egyben azt is
jelenti, hogy a kulturális tárcának is lesz egyfajta koncepcionális irányultsága, például a közművelődés területén, ami Magyarországon az utóbbi bő évtizedben háttérbe lett szorítva. Úgy gondolom, az várható, hogy Hiller minisztersége alatt sokkal inkább „megkapja majd a magáét”.