Hetek - VII. évfolyam, 19. szám, 2003. május 09

Ma még kétszer kell rettegni: májusban és júniusban; 2005-től egyszer is elég! Megújul ugyanis a középiskolai érettségi vizsga, és ennek a megújulásnak talán a legörvendetesebb mozzanata, hogy 2005-től megszűnik a felsőoktatási felvételi! A sikeresen letett érettségi vizsga vízumként szolgál majd a kiválasztott főiskolára vagy egyetemre.

A magyar érettségi vizsga komoly tradíciókkal rendelkező, hányatott sorsú vizsga, mely mindig is a társadalmi és szakmai-pedagógiai viták középpontjában állt. A vitákon felülemelkedve mára azonban mindenki egyetért abban, hogy egyrészt jól működő vizsgákra van szükség, másrészt a jelenlegi magyar érettségi kiüresedett, komolytalanná vált. Az egy hónapon belül letett kétféle - érettségi és felvételi - vizsgával a tanulóknak kettős akadályt kell leküzdeniük, és ez még akkor is stresszt okozó körülmény, ha a jelenlegi érettségi „majális” jellegű vizsga. Ez a körülmény már hosszú idő óta jelentős presztízsveszteséget okoz a gimnáziumoknak és szakközépiskoláknak, a felsőoktatási intézményeket pedig megterheli a felvételik megszervezésének procedúrájával.

Az új típusú érettségi vizsga, melyet 2005 májusától lehet letenni, így jellemezhető:
• A vizsgatantárgyak két szinten tehetőek le: közép- és emelt szinten.
• A kötelező öt tantárgy bármelyikéből lehet középszintű vagy emelt szintű vizsgát tenni.
• Azoknak a diákoknak, akik valamelyik tárgyból emelt szinten kívánnak vizsgázni, az utolsó két évben összesen 138 plusz órában az emelt szintre történő felkészítésen kell részt venniük.
• A vizsgáztatás módszere továbbra is írásbeli és szóbeli.
• Amely vizsgatárgynak írásbeli és szóbeli része is van, arra az érettségin maximum 150 pontot lehet adni. A vizsgateljesítményt a vizsgáztatók százalékokban fogják kifejezni, ezeket a százalékokat lehet majd átszámítani jeggyé az érettségi bizonyítványhoz, illetve ponttá a felvételihez.
• A felsőoktatási intézmények szakcsoportonként nyilatkoztak arról, hogy mely tárgyból milyen szinten letett érettségi vizsgát követelnek meg. Már világosan tudható, hogy minden szakcsoport - a legelterjedtebb idegen nyelveket tömörítő bölcsész szakcsoport kivételével - megelégszik a középszinten letett érettségivel.
• A 10. osztályos tanulók mindezek mérlegelésével választhatnak május 20-áig a következő tanévre közép- vagy emelt szintű felkészítő csoportot.
• A tanulóknak lehetőségük van arra is, hogy a 11. osztály végén tantárgyat váltsanak, sőt arra is, hogy egyáltalán ne abból a tárgyból jelentkezzenek érettségire, amelyikből a felkészítő csoportba jártak.

Ennek a változási folyamatnak már ebben a pillanatban láthatóak örvendetes és kevésbé örvendetes következményei is. Üdvözlendő változás, hogy a teljesítmények értékelése sztenderdizáltabb (egymással összemérhetőbb) lesz. Ez azt jelenti, hogy a vizsga alkalmával előírásszerűen kell kérdezni, és a tanuló produkcióját az előírtaknak megfelelően kell értékelni. Kiterjed ez az értékelési elv például olyan típusú feladatokra is, mint amilyen a magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsga, mivel ezt is kidolgozott javítókulcsok alapján fogják értékelni. Az OKÉV az előző tanévben szakértők bevonásával újrajavíttatta az egész országban a magyar írásbeliket. Ez az újrajavítás is azt mutatta, hogy az egyes iskolák és az egyes pedagógusok értékelései túl nagymértékben térnek el egymástól. Óriási szükség van tehát nem csak a követelmények, de az értékelés sztenderdebbé tételére is.
A fejlett országokban a vizsgáztatás ma már magas technikai szinten végzett speciális pedagógiai munka, amelyet külön ebből a célból felállított állami és magán tesztintézetek végeznek. Igen messze vannak már attól, amikor a pedagógus a gyerekről alkotott benyomásait vagy iránta megnyilvánuló jó- vagy kevésbé jó „indulatát” alakítja osztályzattá.
A diákok és a középiskola szempontjából örvendetes az is, hogy a felsőfokra való bejutás végre teljes egészében a középiskolában megtanított, illetve megtanult tananyagon áll vagy bukik, és ez várhatóan csökkenti a tanulókra és tanáraikra a felsőoktatás oldaláról nehezedő nyomást, de többek között a drága előkészítőkön való részvétel kényszerét is. Megszűnik végre a két szint vádló egymásra mutogatása: melyikük az, aki a tanulók aggasztó mértékű lexikális túlterheléséért felelős.
Nehéz viszont a 10. osztályosok helyzete. A felsőoktatás nem nyilatkozott még arról, hány plusz pontot ad az emelt szinten letett vizsgákért. A többletpont mértékét véglegesen a nyáron megjelenő felvételi kormányrendelet módosítása fogja csak tartalmazni. Úgy kell tehát május 20-án dönteni, hogy nem látható előre tisztán minden várható előny.
A helyzet másik kritikus pontja az emelt szintű érettségi státusa. Ha a felsőoktatási intézmények szakcsoportjainak majd mindegyike megelégszik a sikeresen teljesített középszinttel, szükség van-e az emelt szint megtartására? A kétszintű érettségi kidolgozói erős érveket próbálnak felsorakoztatni az emelt szint létjogosultsága mellett. Először is úgy vélik, presztízsnövelő hatású a tanulóra, ha ezt a vizsgatípust választja, de a középiskola image-ét is javíthatja, ha évről-évre sok gyereket küld emelt szintű érettségire. Másodszor az emelt szinten könnyebben lehet majd ötös osztályzatot kapni, várhatóan már 60 százalékos teljesítményre is. (lásd keretes írásunkat) Végül a már említett pluszpontok odaígérése is az emelt szint felé ösztönözhet, bár az előzetes információk szerint itt intézménytől függően maximum 5-10 pont várható.
Nem könnyű eldönteni azt sem, mi a jobb: a külső, iskolától független bizottság előtt zajló számonkérés, vagy a belső, az iskola tanárai által vezetett feleltetés. A belső vizsga a tanulók számára általában kevesebb frusztrációt okoz, mint a külső, ahol a vizsgáztatók ismeretlenek, és a vizsgáztatás körülményei esetleg szokatlanok. A belső vizsga azt is jelzi, hogy az oktatáspolitika megbízik a tanárok minősítéseiben. Ugyanakkor több nyugati példa is azt mutatja, hogy az egyetemek újra és újra kétségbe vonják a belső vizsgák objektivitását, sztenderd jellegét. (lásd keretes írásunkat) A központi és külső vizsga kétségtelen előnye a vizsgatechnika garantáltan magas színvonala. A vizsgák másik sokat vitatott kérdése a tartalom és a tartalomból kikövetkeztetett vizsgakövetelmények, elvárások megfogalmazása. Az OM honlapjáról már 2002-től letölthetőek voltak a két vizsgaszint tantárgyankénti követelményei, melyeknek gigászi mérete azonnal tiltakozást váltott ki szakmai körökben. Azóta ezek csökkentésre kerültek szakértői teamekhez. A csökkentés mértéke az emelt szinten átlagosan 25, a középszinten átlagosan 10 százalék lett. Aki a nyers változatokat látta, észrevehette, hogy a csökkentés különböző mértéke miatt a két szinten megkövetelt tartalmak mennyisége erősen közeledett egymáshoz: nem kell nagyon sokkal többet tudni az emelt szinten, mint a középszinten. Óvatos becsléssel viszont az is megítélhető, hogy a középszinten valamivel többet kell majd tudni, mint a jelenlegi szóbeli vizsgák alkalmával.
A tiszta helyzetképhez hozzátartozik még valami. Ahhoz, hogy mindezek a változtatások működni kezdjenek, a parlamentnek módosítania kell a közoktatási és a felsőoktatási törvényt is. A kormány 2003. április 2-án tárgyalta, elfogadta, és a parlamentnek benyújtotta a közoktatási törvény módosítását. A felsőoktatási törvény módosításának vitája pedig a napokban zajlott a Házban. De a teljes, átfogó változtatás tervezete csak ősszel vagy jövő tavasszal kerül az Országgyűlés elé.

Ez a táblázat Báthory Zoltán Tanulók, iskolák, különbségek c. könyvéből való. OKKER Kiadó, Budapest, 2000., 274. oldal.