Medgyessy Péter átalakította kormányát. Lehetne meditálni az új miniszterekről, a várható történésekről, most mégis azt a kérdést vessük fel, amiről ritkábban szoktunk beszélni: mikor zárul le Magyarországon egy kormányváltás?
Az emberek és az elemzők nagy része szerint is akkor következik be a kormányváltás, amikor a régi kormányt felváltja az új. Ilyen értelemben Magyarországon 2002 májusának végén következett be a kormányváltás. A magam részéről hajlok afelé, hogy egy kormányváltás időtartamát a választások utáni egy teljes évben jelöljem meg. De mi indokolja, hogy ennyire kitágítsuk a kormányváltás időintervallumát?
Magyarországon a rendszerváltás óta harc dúl a politikai riválisok között abban a tekintetben, hogy mely kormányváltás jár nagyobb felfordulással. Kezdettől fogva kölcsönös vádak hangzanak el a menesztett államtitkárok, államtitkár-helyettesek, minisztériumi főosztályvezetők és más államigazgatási tisztviselők számát és nagyságrendjét illetően, hogy a különféle elvek alapján kinevezett egyéb „lojalistákról” ne is beszéljünk. A közvélemény imádja azt a legendát, miszerint „az 1998-as kormányváltás minden korábbinál nagyobb felfordulást idézett elő az államigazgatásban és persze fordítva is: Medgyessy Péter kormányra kerülése után „minden korábbinál nagyobb tisztogatás kezdődött”. A sokat emlegetett „két Magyarország” arról is megismerszik, hogy az egyik hívei a legnagyobb lelki nyugalommal vádolják a másik híveit „totális tisztogatással” és más hasonlókkal.
Mindez a terméketlen számháború arra utal, hogy valami nagy zavar van nálunk a kormányváltások megítélése körül. Az első: van-e egyetértés abban, mit is jelent valójában a kormányváltás? A második: mennyi ideig tart a kormányváltás? A harmadik: milyen területekre terjed ki? Végül: meghatározható-e egzakt módon a kormányváltás fogalma és a vele kapcsolatos „elvárásaink”?
Mit jelent a kormányváltás?
Vannak országok, amelyekben mindenki tudja, hogy a „győztes mindent visz”, a vesztes pedig „mindent összepakolhat”. Senki nem tekinti antidemokratikusnak, ha a választásokon győztes párt több ezer, sőt akár tízezer embert lecserél - a vesztesek sem. Ahol ez a helyzet (mint például az Egyesült Államokban), ott erre azért van mód, mert pontosan tudják, hogy a győztesekből is lehetnek vesztesek, és fordítva.
Magyarországon annak ellenére rendkívüli félelmek vannak egy-egy kormányváltástól, hogy minden eddigi választást az addigi ellenzék nyert meg, azaz szinte megtanulni sem volt idő a hosszabb kormányzati vagy ellenéki szerepet. Nem alakult ki a kormányváltás kultúrája, a győzelem kulturált kihasználása, illetve a vereség kulturált tudomásul vétele. Magyarországon masszív vita dúl a politikai és a menedzseri kormányzás hívei között. Az előbbiek megengedhetőnek tartják a politikai lojalisták nagyobb számú alkalmazását, az utóbbiak ellenben azt vélelmezik, hogy minden politikai pozíció betölthető szakmai képességek alapján.
A vita ezen a szinten eldönthetetlen. Tudomásul kellene venni ugyanis végre, hogy a politikai elit tagjai elfogultan nézik egymás működését. Célszerű lenne tehát megfogalmazni egy, a kormányváltásokra vonatkozó kritériumrendszert. Ha egy ilyenben sikerülne többé-kevésbé egyetérteni, talán pontosabban tudnánk azt is megítélni, hogy mondjuk Orbán Viktor vagy Medgyessy Péter kormányzása idején zajlottak-zajlanak-e tömegesebb személycserék.
A kormányváltás kitolódása
Mint fentebb már említettem, szerencsés lenne a kormányváltást nem egy időponthoz, hanem egy időtartamhoz kötni. Ez az időtartam minimálisan egy év. Legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy az új kormány uralni tudja a megörökölt kormányzati struktúrát. Ez az az időszak, amely alatt az új kormány a legtöbb esetben hozzá lojális embereket állít-e a stratégiai ágazatok élére.
Miért történik így? Mindenekelőtt azért, mert a kormányzás ma már meszsze nem annyit jelent, hogy csupán a formális kormányzati struktúrát kell uralni. A kormányzás ugyanis informális struktúrák birtoklása is, ahol megeshet, hogy a megörökölt személyi garnitúra részben vagy akár egészében ellenérdekelt. Stratégiai bankok, vállalatok, média, közalapítványi szféra fölött nem lehet gyorsan befolyást szerezni, itt bizony olykor az egy év sem elegendő.
De az sem lenne helyes, ha a kormányváltás idejét az egész ciklusra kiterjesztenénk. Szerintem egy évnek elégnek kell lennie, hogy az új kormány ténylegesen berendezkedhessen. Ennek a berendezkedésnek jó mércéje, amikor - mint a hét elején - a kormányfő elkezdi saját kormánya részleges cseréjét. Amikor elég erős ahhoz, hogy belső ügyekkel is foglalkozhasson.
A kormányváltás területei
A „kinyújtott” kormányváltás nemcsak személycseréket jelent, hanem intézmények, szervezetek meg- vagy újjáalakulását, eltűnését is. Tudjuk-e, mi történt velünk 1990 óta? Mi lett a demokrácia ősszervezeteivel, amelyeknek helyén ma már egészen mások állnak? És miért tűntek el, amelyek eltűntek. Ezekre a kérdésekre pártpolitikusok soha nem fognak autentikusan válaszolni.
Medgyessy Pétert és kormányát lehet szeretni vagy éppen gyűlölni, de azért az feltűnik az embernek, hogy nagyon ritka valamiféle kritériumrendszer alkalmazása a megítélésében (nem mintha Orbán esetében jobb lett volna a helyzet).
Az olyan kormánybírálat, amely csupán diszkreditálni képes a kormányon lévőket, de nem derül ki róla, milyen tényszerű információk birtokában van, hasznavehetetlen. A politika ugyanis nem pusztán csak érzelmi és hangulati kérdés. A választások idején ugyan előkelő helyet kapnak az érzelmek, de két választás között nem árt, ha tudjuk, mi, miért történik.
Mostantól tehát a kormányzás új szakasza kezdődik el, talán éppen a gyermek-, ifjúsági és sportminiszternek kinevezett Gyurcsány Ferenc írásban többször kifejtett nemzeti közép vagy polgári baloldal koncepciója szerint. A nagyközönség számára most válik el, hogy ez az eddig csak inkább szlogennek tűnő kifejezés retorika volt-e csupán, vagy konvertálható-e a kormányzati gyakorlatba.