Az irakiak szerint áramütésekkel, veréssel, savas fürdővel és sok más módon kínozták az embereket azokban a börtönökben, amelyek közül egyet megmutattak a külföldi riportereknek a bászraiak szerdán. Aki egyszer eltűnt a homokkő falak mögött, nemigen került többé elő - állítják az AP hírügynökség jelentése szerint a bászraiak.
Irakiak megmutattak az újságíróknak egy bászrai börtönt, ahol állításuk szerint Szaddám Huszein titkosrendőrsége évtizedek óta kínozta foglyait veréssel, csonkítással, áramütéssel és vegyi anyagokkal. A Fehér Oroszlán néven emlegetett, fehér homokkőből épült börtön félig romba dőlt, falai elszenesedtek a harcokban, amelyeket a brit erők vívtak Irak második legnagyobb városának, Bászrának az ellenőrzéséért.
Aki egykor eltűnt a homokkő falak mögött, nemigen került többé elő - állítják bászrai lakosok, akik brit sajtóbeszámolók szerint százszámra jöttek el, hogy lássák az üres börtönt. Az eltűnt foglyok hozzátartozói átnézték azokat az ujjlenyomattal ellátott kartonokat és nyilvántartásokat, amelyeket a leomlott téglák között találtak.
Ez a hely magát a gonoszt jelentette - mondta a brit riportereknek Hamed Fattil, aki 1991-ben két fivérével együtt járta meg ezt a börtönt. Nyolc hónappal később őt kiengedték, testvéreit azonban azóta is eltűntként tartják számon. A férfi szerint a foglyokat bőrszíjjal kötözték össze, és a földtől két láb magasra húzták fel őket. Így felfüggesztve ütlegelték az embereket, és más módon, például áramütésekkel is kínozták őket, letépték kezükről és lábujjaikról a körmeiket, savba mártották őket.
Az AP amerikai hírügynökség felvételein összezsúfolt cellákat, szobákat és ketreceket lehetett látni. Hamid a riportereknek szögletes fehér cellákat is mutatott, piros drótkerítéssel körülvéve. Elmondása szerint a piros ajtajú cellákban nőket és gyerekeket őriztek. Arról is beszámolt, hogy több száz férfit zsúfoltak egy lakószoba méretű cellába, amelynek egyetlen rozsdás rostélyú ablaka volt. A női és férfi cellák között hosszú drótketrec húzódott, ahol a börtönőrök a többiek szeme láttára kínozták a foglyokat, például hátukhoz tüzes vasat nyomtak, forró vizet öntöttek rájuk.
Semmibe vett emberi jogok
Az emberi jogok megsértéséről Irakban a Szaddám-rezsim ellen a brit kormány által összeállított tavaly novemberi jelentés részletesen írt. Néhány részlet a Blair-jelentésként ismertté vált dokumentumból, amely titkosszolgálati információk mellett a Human Rights Watch és az Amnesty International jelentéseit is felhasználta forrásként.
Jogsértések Szaddám Huszein alatt:
• 400 rabot végeztek ki 1984-ben az Abu Ghraib börtönben.
• 3000 rabot végeztek ki 1993 és 1998 között a Mahjar börtönben.
• 1997 és 1999 között 2500 rabot végeztek ki egy „börtöntisztogató” kampány során.
• 2000 februárjában és márciusában 122 férfi rabot végeztek ki az Abu Ghraib börtönben. További 23 politikai foglyot végeztek ki ugyanott 2001 októberében.
• 2000 októberében több tucat, prostitúcióval vádolt nőt fejeztek le minden törvényes eljárás nélkül. Közülük egyeseket politikai okokból vádoltak meg.
• A Mahjar börtönben az őrök rendszeresen megerőszakolják a női rabokat.
• Az iraki börtönökben használt kínzási módszerek között szerepel az elektrosokk alkalmazása a kezek megbénítására, a körmök letépése, késsel való vagdosás, szexuális erőszak és „hivatalos nemi erőszak”.
• A bagdadi Kurtijja börtönben és más helyeken a rabokat fémdobozokban tartják. Ha nem vallanak, hagyják őket ott meghalni.
Vallomások Szaddám kínzókamráiból
Abdallahot, a Baath párt tagját, akinek hűségével kapcsolatban gyanú merült fel, négy évig tartották fogságban az Abu Ghraib börtönben az 1980-as években. Fogsága második napján a férfiaknak két sorban álló öt-öt katona között kellett végigmenniük az ennivalójukért. Mialatt az ételért mentek, az őrök műanyag telefonkábelekkel verték őket. Ugyanígy kellett visszatérniük a celláikba, tehát a reggeliért való séta összesen húsz ütésbe került. Abdallah szerint: „odafelé menni nem volt olyan rossz, visszafelé azonban a verés miatt kiömlött az étel”. Ugyanezt a módszert alkalmazták, amikor az emberek a vécére mentek. A kínzás a harmadik napon is folytatódott. „Kihoztak a celláinkból, és műanyag csövekkel vertek. Ez meglepett bennünket, mivel egyetlen kérdést sem tettek fel. Valószínűleg meg akartak törni” - vélekedett Abdallah.
A kínzás egészen napi 16 verésig fokozódott. Mindez szervezetten és szisztematikusan folyt. Abdallahot egyedül tartották egy 3x2 méteres, a folyosóra nyíló cellában. „Naponta háromszor mehettünk vécére, később csak naponta egyszer, egy percre. Négy évig egyszer sem zuhanyoztam vagy mosakodtam” - mondta Abdallah. Megtanulta elviselni a fogsággal járó nyomort és éhséget: „Megtanultam minimális mennyiségű vizet inni, mivel nem mehettem vizelni. Fapálcákkal ütlegeltek minket, amik néha eltörtek. Találtam egy ilyen véres pálcadarabot, és sikerült bevinnem a cellámba. Három napig azt ettem. Egy éhes ember mindent meg tud enni. A veréstől a testünkből húscafatok váltak le, és a bőrünk olyan száraz volt, hogy az is darabokban hámlott le. A saját testem darabjait ettem. Senki, sem Puskin, sem Mahfuz nem tudja leírni azt, ami velünk történt. Lehetetlen leírni, milyen az, napról napra így élni. Egész idő alatt teljesen meztelen voltam. Az eredeti csoport, körülbelül harminc ember fele meghalt. A börtön az állandó fizikai és lelki kínzás lassú folyamata volt. Néha úgy tűnt, parancsot kaptak rá, hogy egyikünket megöljék, és ilyenkor az illetőt halálra verték.” (Forrás: Human Rights Watch)
***
1996 decemberében civil ruhás rendőrök letartóztattak egy kurd üzletembert a háza előtt. A családja eleinte nem tudta, hol lehet, és sorra járták a rendőrőrsöket, hogy érdeklődjenek róla. Aztán megtudták, hogy az Általános Biztonsági Igazgatóság központjában, Bagdadban tartják fogva az illetőt, de a család nem látogathatta meg. Tizenegy hónappal később a hatóságok közölték a családdal, hogy az üzletembert kivégezték, és el kell mennünk érte. A holttest kínzások nyilvánvaló nyomait viselte. A szemét kinyomták, és az üres szemüregeket papírral tömték ki. A jobb csuklója és lába el volt törve. A család semmi magyarázatot nem kapott a letartóztatásra és az azt követő kivégzésre. Ennek ellenére gyanították, hogy az illetőt azért végezték ki, mert barátságban állt egy nyugalmazott tábornokkal, akinek kapcsolatai voltak a külföldön tevékenykedő iraki ellenzékkel, és akit nem sokkal előtte tartóztattak le és végeztek ki. (Forrás: Amnesty International)
(A Blair-jelentés teljes szövege magyarul Csereklyei Márta: Szaddám Huszein - Az utolsó dobás című életrajzi kötetében olvasható, Focus Kiadó, 2003)