Hetek-összeállítás
Már föld alatt a diktátor
Lapzártánk idején már két hete folynak a találgatások Szaddám Huszein sorsáról. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter „érdekesnek” nevezte azt, hogy az iraki elnök az elmúlt napokban nem jelent meg a
televízióban, és a korábbi szerepléseiről sem lehet megállapítani azt, hogy mikor történtek. „Amennyiben életben van, Szaddám minden bizonnyal az általam tervezett bunkerben rejtőzik” - állítja Karl Esser. A müncheni építésznek volt kitől tanulnia a szakmát: nagyapja Adolf Hitler számára építette a hírhedt Führerbunkert Berlinben, ahol a náci vezér öngyilkos lett.
A bagdadi kormányzati negyed műholdfelvételen.
A nagyításon a parlament és az Irán elleni háború emlékműve Fotók: USAMDLSzaddám Huszein elnöki bunkerének tervezője - aki a londoni The Daily Telegraphnak nyilatkozott - azt állítja, hogy a föld alatti létesítmény lerombolásához tizenhat irányított rakétát kell ugyanazon a ponton egymás után felrobbantani.
Karl Esser véleménye szerint az iraki diktátor „százszázalékos biztonságban” van a száz méterrel Bagdad alá ásott acél- és betonszerkezetű épületben, és teljesen biztos abban, hogy Szaddám Huszeint nem lehet egy, a bagdadi főpalotája ellen indított rakétatámadással eltávolítani, amíg az általa tervezett föld alatti bunkerben marad.
A negyvenöt éves, Münchenben élő Esser - akinek a nagyapja tervezte Hitler berlini bunkerét - azt állítja, hogy büszke arra a munkára, ami a szövetséges erőket megakadályozhatja céljuk elérésében, mégpedig abban, hogy „lefejezzék” az iraki vezetést.
A száz millió dollárba került bunker Esser és a német Boswau and Knauer cégnek dolgozó osztrák építész, Lorenzo Buffalo irányítása alatt épült húsz évvel ezelőtt.
Esser azt állítja, hogy családi tapasztalatai miatt kérték fel erre a munkára. „Atombombaálló bunkereket építettem, aztán pedig felkértek arra, hogy dolgozzak az iraki bunkeren” - nyilatkozta. Az 1980-as évek elején sokszor találkozott Szaddámmal az építési munkálatok során, többek között egy háromórás megbeszélésen is, amin a bunker terveinek a részleteit tárgyalták meg.
Erre Esser a következőképpen emlékszik vissza: „Amikor meglátod Szaddámot, nem tesz rád különösebb benyomást, úgy néz ki, mint egy arab adóellenőr vagy bankár. De amikor megszólal, akkor rájössz, hogy több van ebben az emberben annál, mint ami első látásra szembetűnik.
Az ottaniak kifejezik, hogy Szaddám egy olyan ember, akivel számolni kell, mert amikor bejött a szobába, még a légy zümmögését is hallani lehetett.”
A bagdadi bunker az úszómedence és az elnöki palota vendégházához tartozó sétányok és parkolók alatt rejtőzik. Az iraki vezért védelmező vastag falakat úgy tervezték, hogy ellene tudjanak állni egy hirosimai hatóerejű atomrobbantásnak is.
A szálláson kialakítottak Szaddám és családja számára egy olyan lakosztályt, ahol a fürdőszobai csapok és a bevonatok is aranyból vannak, amelyet szintén egy müncheni székhelyű cég szállított. Szaddám arra utasította a tervezőket, hogy olyan minipalotának rendezzék be a bunkert, amely biztonságtechnikai szempontból a NATO előírásainak is megfelel.
Az irányítószobában található egy olyan biztonságos kommunikációs berendezés is, amely a stratégiai fontosságú katonai információhoz való hozzájutást teszi lehetővé. Tartozik hozzá egy Karl Esser véleménye szerint áthatolhatatlan háromtonnás ajtóval ellátott, a Tigris folyóhoz vezető vészkijárat is. A müncheni vállalkozó búcsúzóul ismét megerősítette: örül annak, hogy a jelek szerint Szaddám bunkere beváltja a hozzá fűzött reményeket.
A merényletek könyve
Szaddám ellen uralma három évtizede alatt több merényletet kíséreltek meg. 1982 májusában például Dujail településen gépfegyvertámadás érte Szaddám autókaravánját - a mintegy két óra hosszan tartó lövöldözésben Szaddám számos kísérője, illetve nyolc támadója vesztette életét, neki azonban nem esett baja.
A merénylet tetteseit nem sikerült elfogni, ám helyettük százakat tartóztattak le. Pár nappal később a falut napalmbombákkal lerombolták. Ezt követően buldózerekkel a földdel egyenlővé tették a házakat. Az egyre sűrűsödő merényletek miatt
a dujaili esetet követően Szaddám felhagyott szokásos vidéki látogatásaival. 1983-ban Szaddám féltestvére, Barazan, aki ekkor a titkosszolgálat egyik vezetői posztját töltötte be - nyilvánvalóan elrettentő szándékkal -, könyvet adott ki Szaddám Huszein elleni merényletek címmel. A könyv kilenc gyilkossági kísérletet mutatott be, melyeket állítólag a biztonsági apparátus, korábbi politikusok, a hadsereg, Szíria, különféle iszlám csoportok, Irán, illetve a CIA tervelt ki.
Biztonsága érdekében Szaddám golyóálló anyaggal bélelt kalapot viselt, ételeit egy hivatalos ételkóstoló kóstolta meg, mielőtt az elnök asztalhoz ült volna. Ha egészségügyi problémája adódott, semmi esetre sem fordult volna iraki orvoshoz, indiai orvosa szolgáltatásait vette igénybe. Ha valahová utazott, számos sajátjához hasonló, elsötétített autó érkezett a helyszínre, hogy senki számára ne legyen egyértelmű, melyikben utazik ő.
Szaddám a nyolcvanas évek eleje óta használ hasonmásokat, 1984-ben Taji városában le is lőtték egy alteregóját. Bárhová ment is a vezér, három szakasz állig felfegyverzett testőr kísérte, és mintegy tíz-tizenkét négyzetkilométeres körzetben aknakeresővel mindent átvizsgáltak. Szaddám anynyira rettegett attól, hogy az irániak lehallgatják a telefonjait, hogy 1984-től kezdődően minden parancsot személyesen, futárral küldött el a parancsnokokhoz. Részben ez a helyzet volt az oka annak, hogy Szaddám a mai napig csak saját családjában és földijeiben bízik meg. (Részlet a Szaddám Huszeinről szóló dokumentumkötetből, amely a Focus kiadónál jelent meg Az utolsó dobás - Célkeresztben a diktátor címmel. Írta: Csereklyei Márta.)
