A diktátorokról ritkán gondolkodunk úgy, mint kapitalistákról, gyártulajdonosokról, üzletemberekről, pedig politikai befolyásuk nagysága egyúttal az anyagi erejük leképeződése. Mindezt mi sem példázza jobban, mint hogy a kommunista vezér Fidel Castro 110 millió dolláros (25,3 milliárd forint), Jasszer Arafat pedig 300 millió dolláros (69 milliárd forint) magánvagyonra tett szert. A Bloomberg hírügynökség és a Time magazin szerint a diktátorok mesterei az ellenük hozott szankciók kijátszásának és a nemzetközi ellenőrzések félrevezetésének. Oszama bin Laden például előrelátóan a 2001. szeptember 11-ei akció előtt kivonta a banki forgalomból az al-Kaida felbecsülhetetlen vagyonát, és a sokkal nehezebben kontrollálható aranyba és drágakövekbe fektette. Jasszer Arafat személyesen 1,3 milliárd dolláros vagyon felett rendelkezik, és a néhány száz dolláros kifizetésekig mindent személyesen felügyel. Szaddám Huszein nemcsak egy despota diktátor, hanem a világ egyik leggazdagabb embere is: 1991 előtt 10 milliárd dollárra becsülték magánvagyonát, ami mára az embargók következtében 2 milliárdra csökkent a Forbes magazin szerint, más vélemények szerint azonban elérheti a 7 milliárd dollárt is. Jerrold Post, a CIA pszichiátere a Time magazinnak kifejtette: Szaddám számára a pénz a hatalma kiéléséhez és a tömegek manipulálásához nélkülözhetetlen eszköz.
Az iraki diktátor nemcsak politikai, hanem anyagi szempontból is évek óta kijátssza az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Az ENSZ 1996 óta csak az „Olajat élelmiszerért” program keretén belül engedi Bagdadnak, hogy fekete aranyát exportálja, s az ebből származó bevételből kizárólag csak élelmiszert és gyógyszert vásárolhat. 1996 óta Irak hivatalosan 62 milliárd dollár értékben adott el olajat, ezzel szemben csupán 26 milliárd dollár értékű élelmiszer és gyógyszer importja valósult meg. A különbség 36 milliárd dollár, amit Szaddám Huszein az ENSZ-határozattal szemben törvénytelenül forgatott, megfosztva ezzel az iraki népet az alapvető ellátásoktól. Ezenkívül a háttérben az ENSZ-et kijátszva külön csővezetéken Szíriába és Jordániába, valamint teherautókon Törökországba adott el olajat, amelynek bevételéről sohasem adott számot.
A történetben kulcs az iraki Rafidain Bank, amelyet csak Szaddám „házi bankjaként” emlegetnek, az iraki olajbevételek mind ezen keresztül folytak, sőt Szaddám külföldi pénzügyeit is ez a bank bonyolította. A Rafidain az ENSZ-szankciók előtt a világ leggyorsabb ütemben fejlődő bankja volt, mára világméretekben jelentéktelenné vált, azonban még a háború megkezdéséig is ezt a csatornát használta illegális olajeladások bevételeire. Az átutalási technikát „háromszögelésnek” hívják pénzügyi berkekben. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy illegális csatornákon eladják az olajat, majd a közvetítő a szaúdi Arab Bank egy magánszámlájára átutalja a bevételt. Ez
a magánszemély azonban a Rafidain Bank egyik alkalmazottja, s miután felvette a pénzt, átutalja az iraki bankba. Így a szaúdi bank teljesen „tiszta” maradt, hiszen nem utalt Irakba, a pénz viszont mégiscsak eljutott Szaddám zsebébe. A diktátor fiai, Udaj és Kusai szintén nagy seftelők, ők a titkos olajeladások mellett cigarettacsempészettel egészítik ki zsebpénzüket. Az amerikai kongresszus szerint az elmúlt tizenkét évben az illegális kereskedelemből befolyt összeg 6,5 milliárd dollárra tehető, amelynek egy része terrorcsoportoknál kötött ki. Szaddám Huszein a már említett Rafidain Bankon keresztül minden egyes öngyilkos palesztin terrorista családjának 25 ezer dollárt (5,7 millió forintot) utal át, így támogatva az intifádát!
De nemcsak Szaddám támogatott terroristákat illegális dollármillióiból: a béke Nobel-díjjal kitüntetett Jasszer Arafat sem maradt ki a körből. Míg a palesztin nép a gazdasági nyomor egyre nagyobb mélységét ismeri meg, addig a terrorizmusra és a fegyverkezésre egyre nagyobb összeg jut, miközben szinte teljesen átláthatatlanok a Palesztin Hatóság pénzügyei. Az izraeli katonai titkosszolgálat szerint Arafat személyesen 1,3 milliárd dollár felett rendelkezik, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) ebből 500 millió dollárt (11,5 milliárd forintot) birtokol. Arafat irányítása alá tartozik a Fatah gerillaszervezet és a Palesztin Hatóság is. Szalam Fajjad, a Palesztin Hatóság pénzügyminisztere éppen azért küzd, hogy Arafat vagyona és pénzügyei átláthatóbbakká váljanak, mivel ez az USA által ígért gazdasági segítség egyik feltétele.
Érdemes tudni, hogy Arafatnak több üzleti vállalkozásban is érdekeltségei vannak. Tulajdonrésszel bír többek között a Coca-Cola palesztin palackozóüzemében (National Beverages), egy kanadai gyógyszergyárban és a Jerico Tourist Resort nevű jerikói kaszinóban is. Igaz, ez utóbbi csődbe jutott, mivel az intifáda miatt nem járhatnak át az izraeli polgárok - Izraelben ugyanis tilos a szerencsejáték.
Az intifádának más negatív hatása is van Arafatra nézve. A Palesztin Hatóság legjelentősebb bevételei Izraelből származtak, mivel a palesztin területre exportált árui után kifizették az importadót és az áfát. 2000 közepéig ez a tétel mintegy 600 millió dollárra rúgott, ám ezután a sorozatos terrorcselekmények miatt Izrael beszüntette a kifizetéseket. Ráadásul az izraeli adó egy része Arafat magánszámlájára, és nem a Palesztin Hatóság számlájára került, bár Arafat afölött is korlátlanul rendelkezhet. Izraeli adók nélkül a Palesztin Hatóság csak külföldi segélyekre támaszkodhat. (2001-ben a segélyek közel egymilliárd dollárt tettek ki, amelynek 26 százalékát az EU, 12 százalékát az USA adta.) Az USA 1994 óta több mint 1 milliárd dollár segélyt utalt át, ennek ellenére a palesztinok ujjongva fogadták a World Trade Center lerombolását.
Az izraeli hírszerzés birtokába kerültek olyan iratok, melyek szerint a Fatah (Arafat szervezete) Izrael elleni merénylők támogatására pénzt utalt ki. Az információk szerint Arafat minden egyes kifizetést személyesen hagyott jóvá. Az egyik dokumentumból kiolvasható, hogy a Fatah fejenként 1000 dollárral támogatott volna egy terrorcsoportot, a „körültekintő” Arafat azonban csak 300 dollár személyenkénti kifizetést engedélyezett.
A Palesztin Hatóság ügyesen manipulált az árfolyammozgásokkal is. Mivel a bevételei, a segélyek dollárban érkeznek, a kifizetéseket viszont szándékosan felülértékelt sékelárfolyamon fizetik ki, így a segélyek mintegy 20 százaléka, havonta 11 millió dollár „sikeresen eltűnik” a rendszerből.