A történet kezdődhetne 2003. január 20-án: ezen a napon függesztette fel a munkát a Szeged Televízió Kft. negyven műsorkészítője. De kezdődhetne a történet 2002. szeptember 6-án is, amikor a cég több mint harmincmillió forintos adóssága megjelent a városi közgyűlés napirendi pontjai között. Valójában azonban a történet két-három évvel ezelőtt kezdődött, amikor a médiában dolgozók félni kezdtek.
Egy városi televízió a legtöbb esetben közpénzből él, azaz a helyi önkormányzattól függ. Ebből adódóan jellemző, hogy a város éppen hatalmon lévő vezetése, így vagy úgy, némi befolyással van a dolgozókra. A gond akkor kezdődik, ha egyes politikai csoportokkal elszalad a ló. Szegeden az 1998-as kormányváltást követően egy idő után szinte nézhetetlenné vált a televízió, mert hibákat vagy tévedéseket nem említve folyamatosan csak ömlengett az akkori polgármesterről. A vita-, illetve beszélgetős műsorokban ellenzéki képviselők nemigen kaptak helyet, így volt ez még közvetlenül a választások előtt is. És ami nagyon fontos: aki nem került összhangba az új vezetési elvekkel, azzal éreztették is, hogy nem szívesen látott „vendég” a média világában. Természetesen közben szebbnél szebb környezetben mentek az élő csevegések a belváros központjában felállított színhelyekről, amelyek szép elképzelések voltak, csak sajnos milliós adósságokat eredményeztek. Valaki ugyanis álmodhat nagy tévét egy kis városban, de annak pénzügyi következményei lesznek. Természetesen, ha a tévé vezetője egy hozzá nem igazán értő ember, akkor a fent említetteken nem érdemes csodálkozni.
Az elmúlt tizenkét év alatt körülbelül tizenkét főnöke volt az intézménynek. 1998-ban Váraljai Dénes lett az ügyvezető, aki az MTV szegedi stúdiójának kiváló műszaki munkatársa, vezetője. Egy szakmabelit idézve viszont „a műsorkészítésben való jártasságot nem sikerült magáévá tennie”. Váraljai nevezte ki főszerkesztővé Arató László újságírót, aki a Fideszhez húzó Délmagyarország című napilapnál szintén nem szerzett sok gyakorlatot tévézésből, főként nem annak vezetéséből. „Aratónak nem igazán volt pénzügyi ismerete, de igazából nem is ez volt a baj, hanem az, hogy le sem ült konzultálni senkivel, például egy közgazdásszal, aki tanácsot adhatott volna a felhasználható pénz beosztásáról - mondta lapunknak Hegedűs Claudia, a tévé egyik szerkesztője.
Természetesen minderről megkérdeztük Arató Lászlót is, aki nem tartja felelősnek magát a történtekért: „Volt egy bevállalt tizenöt órás műsorszolgáltatási kötelezettség az ORTT felé. Ezt a tulajdonosok kezdetben támogatták, ám később visszakoztak. A háromszorosára nőtt műsoridőhöz például 6 millió forintot kellett volna fizetnie az önkormányzatnak a korábbi 4,1 millió helyett, ám csak 3,6 milliót adtak. Így kezdett halmozódni az adósság - idézi fel a történteket Arató, aki elmondása szerint rendszeresen készített az önkormányzatnak kimutatásokat és javaslatokat, ám végül tavaly nyáron lemondott posztjáról. „Amikor távoztam, körülbelül 10 millió forint tartozásunk volt, ezért nem is értem, mi az a 30-50 millió, amiről egyesek mostanában beszélnek.”
A fideszes városvezetés tavaly ősszel végül is megszavazta a kért 6 millió forintot, ez azonban egyelőre nem változtatott a - többek szerint - 46 millió forintos adósságon, valamint a felszámolási eljáráson sem, amit a Szeged Televízió Kft. egyik tulajdonosa indított a tévé ellen. Ennek során a cég elvesztheti a frekvenciaengedélyét, és akkor már nemcsak a tartozások miatt kikapcsolt áram okoz majd adáskimaradást.
A terhekkel teli múlt és a bizonytalan jövő miatt végül is betelt a pohár a munkatársaknál. Felálltak, de - még szakmai berkekben is - megszólták őket, mondván: miért nem előbb lázadoztak, korábban miért kötöttek kompromisszumokat. „Van igazság az ilyen véleményekben, lehet ezt nem szép dolognak tartani - elmélkedik Hegedűs Claudia. - Nekem, aki annyira szerettem a munkámat, hogy szinte szabadságon sem voltam, abban az időben két választásom volt: kényszervállalkozóként, nemes lelkülettel vállalom a semmit, és egyenes gerinccel távozom, vagy megpróbálok megmaradni. Akkor maradtam, de ha el is jövök, nem sokat értem volna vele. Egy-két hétig hír lettem volna, aztán senkit nem érdekelt volna a sorsom, a tévé sorsa, és nem is változott volna semmi.” (Mint ahogy ez történt az MTV szegedi stúdiója esetében - a szerk.) Persze a legszomorúbb az, hogy a mostani „ügy” sem ráz meg különösebben senkit.
Molnár Csaba, a tévé jelenlegi ügyvezetője - akinek a médiával való kapcsolata eddig abból állt, hogy sajtóreferens volt a fideszes városházán - egy közleményben minderről így vélekedett: azok vannak morális csődben, akik a televízió ellehetetlenítésében érdekeltek, politikusok és (volt) kollégák.
Kissé érthetetlen a korábbi polgármester, Bartha László egy megnyilatkozása is, mely szerint „egyesek a helyi televíziót pártbefolyás alá akarják kényszeríteni”. Szegeden ugyanis csak három hónapja vezetik a szocialisták a várost, a politikai nyomás és az anyagi gondok pedig ennél sokkal korábban kezdődtek.
A problémák megoldására nem sok lehetőség marad a kft. tulajdonosi viszonyainak bonyolultsága miatt, hiszen egy nonprofit és egy profitorientált cégnek kellene megegyeznie. Az önkormányzat segíthetne az ügy megoldásában, de természetesen senki nem szereti átvenni a másik „szemetét”, főleg úgy, hogy csak fizet, de a kevés szavazati jog miatt igazán nincs befolyása a társaság ügyeire. Botka László jelenlegi polgármester korábban egy közleményben azt tudatta: szerinte tarthatatlan az az állapot, hogy a tévé közpénzen működik, viszont többségi magántulajdonban van. Úgy vélte, hogy a cég privatizációjának erőltetett kísérlete kudarcot vallott. Molnár Csaba ügyvezető azért bizakodónak tűnik, hiszen állítólag kidolgozott egy olyan tervet, amelynek segítségével egy év alatt ledolgozható az adósság.
A tárgyalások jelenleg is folynak, a közgyűlésen ismét téma lesz a tévé ügye. Hegedűs Clauida azonban a pénzügyi válság megoldása esetén sem feltétlenül menne viszsza a televízióhoz, mert mint mondja, „az is fontos, hogy legalább reményt lássak arra, hogy objektívnek nevezhető műsorok készülhetnek”.