Kampány cseng
Interjú Bojár Gáborral, a Graphisoft Rt. elnökével, az EU Kommunikációs Közalapítvány tagjával

- Elnök úr, mi a véleménye a legújabb mérési adatokról, amelyek szerint az elmúlt hónapokban több mint tíz százalékot csökkent az EU-támogatók aránya?
- Megítélésem szerint három tényező vezethetett a csatlakozás támogatottságának csökkenéséhez. Egyrészt érthető, hogy amikor eldőlt a dolog - lezárták a tárgyalásokat -, sokkal jobban előjön a szkepticizmus, mint amikor még csak vágyunk rá, és az előttünk lebegő célt átszövi egyfajta idealista várakozás. Amikor megvan, akkor kezdünk csak igazán gondolkodni azon, hogy milyen rossz oldala lehet a dolognak. 

Somorjai László

Bojár Gábor. Buzdítás az „igen” mellett Fotó: MTI

- Nevezhetnénk akár pszichológiai oknak is?
- Igen, a magyar lélekben van egy kis egészséges szkepticizmus, amelyet egyik írónk úgy fogalmazott meg: „Nem lépnék be egy olyan klubba, amely engem is felvesz.” Másrészt viszont kétségtelen tény, hogy kommunikációs hibák is felelősek az eredményért, mert a súlypont túlságosan a csatlakozással kapcsolatos aktuális problémákra esett. Ahelyett, hogy örültünk volna az eredménynek, a koppenhágai tárgyalások után attól visszhangzott a sajtó, hogy vajon a lehető legjobb eredményeket értük-e el. Természetesen fontos szem-pont a mezőgazdasági támogatás mértéke, vagy az, hogy most egymilliárd euróval több vagy kevesebb kohéziós támogatást kapunk, azonban ez másodlagos kérdés ahhoz a történelmi távlathoz képest, hogy a világ legerősebb kulturális és gazdasági hatalmához tartozunk, amelynek nemzeti összterméke meghaladja az Egyesült Államok GDP-jét. Népessége pedig - velünk együtt - közel 500 millió. 
- Mondhatjuk, hogy a részletkérdések felnagyítása elhomályosította a lényeget?
- Pontosan, hiszen történelmi távlatból nem arról van szó, hogy a belépés utáni két-három vagy akár tíz évben hol kapunk többet vagy kevesebbet, hanem arról, hogy milyen jövőjű és milyen perspektívájú közösségnek leszünk a része. Magyarország ezeréves kultúrájához mélyen hozzátartozik az Európához való tartozás, és 
meggyőződésem, hogy a közvélemény-kutatás eredményétől függetlenül a magyarok többsége így gondolkodik. 
- Mi a harmadik ok?
- A közbeszédben nem kapott elég hangsúlyt, hogy a csatlakozás kérdésében kormány és ellenzék egyetért. Úgy tűnt, mintha a kormány EU-párti lenne, az ellenzék meg nem. Persze az ellenzéknek az a dolga, hogy kritizálja a vélt vagy valós problémákat, azonban letagadhatatlan tény, hogy a rendszerváltás óta minden magyar kormány abszolút és töretlenül egyetértett - ma is egyetért - a csatlakozással, és egyetlen mérvadó és parlamenti-politikai erő sincs, amely ezzel szemben foglalna állást. 
- Mint az EU Kommunikációs Közalapítvány tagja, hogyan látja a jövőt, milyen változások várhatóak?
- Az alapítványunk két hónapja jött létre, de csak februárban indul be mindenki számára látható módon. Eddig is gőzerővel folyt a munka, egy hete zárultak le azok a közbeszerzési pályázatok, amelyeket a kampány lebonyolítására írtunk ki. Több pályázat sikerrel zárult: az első az úgynevezett direct mail kommunikációban. Hamarosan minden magyar háztartásba - összesen 3,8 millió - levelet küldünk, amelyben bemutatkozik a kuratórium, elmondja céljait. Válaszlevelet is mellékelünk hozzá, és arra kérjük az állampolgárokat, hogy mondják el véleményüket, tegyék fel kérdéseiket. Ha várakozásunknak megfelelően ennek a kiküldött mennyiségnek a tíz százaléka visszaérkezik, akkor is több százezer levélre kell akár személyre szóló tájékoztatást adnunk. Természetesen egy külön cég végzi a levelezést, a kuratórium csak koordinálja a munkát - bár az első lépéseket magunknak kellett megtennünk az idő sürgetése miatt. 
- Milyen kérdéseket lehet majd a levélben feltenni?
- Bármilyet, például olyat is, hogy mi az az EU egyáltalán, mi a célja, hol vannak a közös döntések, és mi az egyéni döntések színtere, mik a szuverenitás határai, mi az, amiről lemondtunk, és mi 
az, amit megtartottunk… 
- Milyen egyéb kampányok várhatóak?
- A második pályázati kör egy PR-kampány: népszerűsítés és tájékoztatás a sajtó, a média szokásos eszközeivel. Felmerült a kérdés, hogy mi a prioritása az alapítványnak: a tájékoztatás vagy a buzdítás, azaz az „igen” melletti kampányolás vagy az objektív tájékoztatás? Első hallásra úgy tűnik, hogy ez két - egymásnak esetleg ellentmondó - követelmény. Én úgy gondolom, hogy amikor a magyar ember leadja a voksát, akkor választani szeret, és nem egyszerűen csak szavazni - érthető, ha szeretné tudni, milyen alternatívák között választhat. Az „igen” mellett úgy tudunk a legjobban kampányolni, ha objektíven tájékoztatunk. Azt is el szeretnénk mondani, hogy az előnyök mellett mik lesznek a nehézségek. Véleményem szerint az objektív tájékoztatás és az „igen” melletti érvelés egymásnak abszolút nem mond ellent, mert ha csak arról szólnánk, hogy eljött a Kánaán, hiteltelenekké válnánk. 
- Mi fog történni, ha a voksoláson sikeresen túljutunk, és megszűnik a kampány?
- Az alapítványunk nemcsak a népszavazás előkészítésére szolgál, hanem sokkal tovább tart, előreláthatólag négy évig fog tevékenykedni. A második fázisban, a népszavazástól a belépésig tartó időben a tájékoztatás, a csatlakozás után pedig a beilleszkedés segítése lesz a fő feladatunk. 

Megalakult az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány. Biztos támogatók Fotó: Somorjai L.