Péterfi István
A parlamentbe kerülhet

A kontinensnek ezen a fertályán egyelőre nem szokás nagy összegben fogadni politikai eseményekre. Pedig most két országban is hatalmas forgalma lehetne a bukmékereknek, Romániában és Magyarországon egyaránt sokan találgatják: ki lesz a befutó, Markó Béla vagy Tőkés László? Szakad vagy nem szakad a lapunk megjelenésekor Szatmárnémetiben kezdődő kongresszuson az RMDSZ? Szinte valamennyi kongresszus előtt volt ilyen latolgatás, de most komolyabb a kérdés. Először nyilvánítja a szövetség egyik platformja a kongresszust illegitimnek és bojkottálja testületileg, először szervezkednek a szövetségen kívül is az RMDSZ vezetése és irányvonala ellen, először válik kérdésessé a tiszteletbeli elnök személye és posztja. 

Nastase és Medgyessy. Vendégek lesznek a konferencián Reuters

Az olykor „erdélyi Fidesz”-ként emlegetett Reform Tömörülés RT nevű RMDSZ-platform novemberben önmaga számára is váratlanul kilőtte magát a kongresszusról, egyben a végletekig felerősítette az RT és az RMDSZ közti ellentéteket. A platform vezetői ugyan a részvételt javasolták, a tagság többsége azonban a tömörülés kolozsvári kongresszusán a távolmaradás mellett voksolt, arra az egyébként az RT-vezetés által is sűrűn hangoztatott érvre hivatkozva, hogy törvényes kongresszust tartani, belső parlamentet felállítani csakis a régóta ígért belső választások nyomán lehetne. 
Tőkés László püspök, a szövetség belső ellenzékének vezéralakja, egyben az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ezen a kolozsvári gyűlésen elhárította, hogy ő tanácsoljon szakítást vagy maradást az RT tagjainak. Közben azonban ő volt az, aki a legitimitás kérdését törvényszékre vitte. A püspök a kongresszus idejére ugyancsak Szatmárnémetibe szervezte egyházkerülete rendkívüli közgyűlését. Kijelentette ugyan, hogy nem szánja ezt a rendezvényt ellenkongresszusnak, a közgyűlés híre azonban érthető módon még inkább felerősítette a szakadás rémét a közvéleményben, hiszen maga a püspök is elismerte: valóban nem véletlen, hogy épp ott és akkor tárgyal az egyházi fórum ugyancsak az egész romániai magyarságot érintő kérdésekről. A per egyébként is felfokozta a tiszteletbeli elnök és a szövetség többi vezetője közti sokéves konfliktust, olyannyira, hogy e poszt felállítása óta először több RMDSZ-politikus nyíltan vetette fel a tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetésének javaslatát. Az RT erre úgy reagált, hogy egy ilyen lépés valóban a szövetség szakadását jelentené.
A kongresszus előtti hetekben nyilván nem véletlenül gyorsult fel a nyár óta zajló mozgalmi szervezkedés, az erdélyi magyar polgári körök felállítása. A minta nyilvánvaló, a mozgalom alapítói még január közepén is arról beszéltek, hogy a polgári körök nem egyszerűen a civil társadalom önszerveződésének eredményei, hanem csírái lehetnek egy másfajta politizálásnak: épp a Reform Tömörülés elnöke, Toró T. Tibor emlegette egy interjúban a polgári köröket, mint amelyeknek indulása „akár egy alternatív szerveződésben is kicsúcsosodhat”, tehát magjai lehetnének egy az RMDSZ helyett vagy mellett alakuló új magyar pártnak. Egyesek szerint a megalakulásra jó alkalom és helyszín lehet a Tőkés-féle párhuzamos közgyűlés.
Talán meglepő lenne, ha mindezek után egyre több megfigyelő merne mégiscsak arra fogadni, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség túléli kongresszusát, és az erdélyi magyarok képviselete egységes marad.
Először is a szövetséggel szembeforduló Reform Tömörülés azzal a döntéssel, hogy bojkottálja a kongreszszust, ki is lőtte magát a nagy játszma perifériájára. Csak néhány vezetője lesz jelen mint parlamenti képviselő vagy megyei RMDSZ-vezető, de még az ugyancsak radikális Erdélyi Magyar Kezdeményezéssel együtt sem lesznek annyian, hogy a szövetség mostani irányvonala és vezetése ellen hatásosan fel tudjanak lépni. Ez persze nem 
jelenti azt, hogy a polgári körökkel együtt ne próbálhatnának új magyar pártot alapítani, azonban bizonyos jelek azt mutatják, hogy most már sokan ezen az oldalon is jól látják, milyen veszélyekkel járna mindez - nem egyszerűen az RMDSZ-re, hanem a romániai magyarságra nézve. Ha ugyanis az RMDSZ felbomlana, vagy ha nem bomlana fel, de a romániai magyarság szavazatai két szervezet között oszlanának meg, egyik jelöltje sem jutna be a bukaresti parlamentbe. A romániai magyarságnak ettől kezdve nem lenne beleszólása az őt is érintő törvénykezésbe, a súlytalanná váló képviselet gyakorlatilag felszámolná az érdekérvényesítést. Ha más nem, az, ahogy a kongresszust megelőző román lapkommentárok alig leplezetten reménykednek, elégedetten várják az RMDSZ felbomlását, önmagában is komoly figyelmeztetés, kinek kedvezne egy ilyen fordulat.
Kétségtelen, hogy az RT-kongresszus székelyföldi radikálisainak ilyen megfontolásai szemlátomást nemigen voltak: a tömbben élő, saját megyéiben többségi székelyek közül sokan vélik teljesen fölöslegesnek a magyarok jelenlétét a román parlamentben, más kérdés, hogy e jelenlét nélkül valószínűleg a Székelyföldön sem indulhatott volna meg - ha mégoly nehezen és vontatottan is - a földek és erdők, egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása. Nyilván az sem épp elvetendő megfontolás, hogy ha az RMDSZ bekerül a parlamentbe, de az RT kikerül az RMDSZ-ből, akkor az RT képviselői is elvesztenék mandátumukat a magyarországi törvényhozókéhoz képest sokszoros presztízzsel és más előnyökkel együtt. 
Nyilván mindezek hatására az RT azon vezetői, akik más tisztségüknél fogva részt vesznek a kongresszuson, már nem beszélnek szakításról, noha továbbra is igen hevesen kritizálják a vezetést, illetve a szerintük megalkuvó, az autonómiát lemondó irányvonalat. Alapvetően változott meg azonban a helyzet azzal, hogy kiderült, a kongresszus éppenséggel dönteni fog az olyannyira hiányolt belső választások időpontjáról, ráadásul egy nem túl távoli, tavaszi időpontról. A vita sokkal inkább arról szól ezek után, hogy milyen szabályok szerint zajlana a voksolás. Az RT a demokrácia és a nemzeti egység jegyében az egész romániai magyarságra kiterjesztené a megmérettetést, míg a szövetségi elnök és társai úgy vélik, nem célszerű, és a törvények szerint nem is megengedhető, hogy egy szervezet tisztségviselőit ne a szervezet tagsága válassza meg. A vita lényege nyilvánvaló: az RT reményei szerint az erdélyi magyar polgári körök képesek lennének szavazásra mozgósítani azokat az aktív elégedetleneket, akik amúgy - jelentős részben épp a szövetség belső ellenzékének kritikái miatt - nem léptek be az RMDSZ-be.
Egyébként már maguk az erdélyi polgári körök is másképp beszélnek, mint alig néhány hete, sőt, a Maros megyeiek mozgalmának alakuló ülésén a jelenlévők többsége kimondottan az RMDSZ-en belüli politizálás mellett érvelt, a polgári körök kulcsfigurája, Tőkés András, a püspök testvére pedig úgy fogalmazott, hogy a körök marosvásárhelyi székháza, „ha egyes vezetőket meg is lep, nem lesz mégsem az RMDSZ ellen merényletre készülő terroristák kiképzőbázisa”.
Maga Tőkés László sem beszél az RMDSZ szakadásáról, mint ahogy a tiszteletbeli elnök mindig is kerülte, hogy nevéhez a szövetség bomlasztójának, megosztójának stigmája fűződjön, ő mint a szervezet belső kritikusa, az autonómiapolitika képviselője határozza meg magát. Más kérdés, hogy - mivel elmondása szerint már nem volt más lehetősége - törvényszéken támadta meg a szövetséget és vonta kétségbe (a kongresszus, a képviselőtanács) törvényességét. Az elmúlt napokban a bukaresti bíróság jogerősen elutasította keresetét, feltehetően ez is hatással van pozíciójára. Persze, ha nem is akar ellenszervezetet, ennek lebegtetése és az egyházmegyei közgyűlés arra biztos elég lesz, hogy valamelyest elterelje, csökkentse a kongresszusra irányuló figyelmet, ellensúlyozza azt a pluszlegitimitást és jelentőséget, amit a két miniszterelnök jelenléte ad az RMDSZ-nek. 
Mindeközben a szövetség Szabadelvű Platformjának, tehát liberális tömörülésének vezetője, Eckstein Kovács Péter volt az, akit ugyan nem lehet azzal gyanúsítani, hogy túl sok mindenben egyetértene Tőkéssel, mégis úgy nyilatkozott, hogy a püspök 1989-es vitathatatlan érdemei miatt nem szabad hozzányúlni a tiszteletbeli elnöki poszthoz. Az elmúlt napokban a szövetségi elnök és közvetlen munkatársai szövegeiből az erre való utalások a kemény kritikák ellenére ki is maradtak. A szakításra vezető konfliktustól való ódzkodás mellett lehet e mögött olyan megfontolás is, hogy ellenfelei nem akarnak mártírt, hőst kreálni Tőkésből, nem akarják kiszorításával erősíteni nimbuszát és népszerűségét, nem akarják, hogy a püspök elleni támadás legyen oka, ürügye egy ellenszervezet létrejöttének.
A bukmékereknél tehát nem az RMDSZ szakadására vagy egyben maradására érdemes fogadni: a kongreszszus tétje az, ki lesz az úr a szövetségen belül. És ez még akkor is izgalmassá teszi ezt a hétvégét Szatmárnémetiben, ha Markó Béla az egyetlen elnökjelölt, és ha a helyszín közelében a Láncos templomban nem ellenszervezet alakul, hanem csak a partiumi reformátusok is meghányják-vetik a magyarság ügyeit.