Nyolcvankét éves korában elhunyt Giovanni Agnelli Olaszország egyik legbefolyásosabb iparmágnása, a Fiat-konszern elnöke. Az Agnelli család közel száz éven át uralta Itália ipari büszkeségét a Fiat-(Fabrica Italiana di Automobili Torino) konszernt. Repülőgépek, vonatok, kamionok, traktorok és mindenek felett autók fémjelzik a Fiat évszázados tevékenységét. A konszern az évek során a Fiat mellett olyan márkanevekkel gyarapodott, mint a Ferrari, Alfa Romeo, Maserati, Lancia,
Iveco.

Michael Schumacher és Gianni Agnelli egy Forma-1-es verseny szünetében Fotó: Reuters
A torinói Agnellik nem elégedtek meg az autóiparral, a biztosítási és pénzpiacokba, a szállodaiparba és nyomdai vállalkozásokba is fektettek, illetve a Juventus világhírű futballcsapatának is büszke tulajdonosaivá lettek. Az Agnelli családot a legerősebb karakterű, jogi végzettségű Giovanni, közismert nevein az Ügyvéd (Avvocato) vagy „Senior Fiat” vezette egészen a múlt héten bekövetkezett haláláig. A cég a pátriárka egészségi állapotának romlásával párhuzamosan egyre nagyobb válságba került, és jelenleg csak egy hajszál választja el attól, hogy az egész Fiat-konszern az amerikai General Motors (GM) kezébe kerüljön.
A tavalyi évben a Fiat vesztesége horribilis, mintegy 1,35 milliárd euró volt 55 milliárd eurós forgalom mellett. A Fiat főként azokban a kategóriákban (kis és közép) értékesít nagy számban autókat, ahol az értékesítési verseny a legkiélezettebb. A kutatásra-fejlesztésre szánt pénzeken spóroltak, viszont a piacszerzési költségek egyre emelkedtek. Számos döntés mögött nem a piaci realitások, hanem családi érdekek húzódtak meg. Dollár százmilliókat költöttek a Ferrari Forma-1-es szereplésére, és sorra nyerték is a világbajnoki címeket, ám a kilenc-venes évek közepén még az eladási listákat vezető Fiat Punto napjainkra elvesztette jó eredményeit. Az Ügyvéd kiváló kapcsolatokkal rendelkezett a mindenkori olasz kormánytagokkal, így Silvio Berlusconi miniszterelnök, Carlo A. Ciampi államelnök, Francesco Cossiga és Giulio Andretti exkormányfők is barátai között voltak. A jó politikai kapcsolatok sem mentették meg azonban a Fiatot attól, hogy Olaszországban az eladások negyven százalékról huszonkilenc százalékra zuhanjanak, így a cég minden eddiginél alacsonyabb piaci részesedéssel zárta a 2002-es évet. A konszern dolgozói egyre gyakrabban tiltakoznak sztrájkokkal, mivel tartanak a Fiat General Motorshoz való átjátszásától, ami nagyarányú elbocsátásokat is magával hozna. A munkabeszüntetések természetesen nem tesznek jót az amúgy is gyengülő versenyképességnek. A GM jelenleg is húszszázalékos részesedéssel rendelkezik a Fiat összrészvényeiből, és vételi opciója van a fennmaradó nyolcvan százalékra. A Fiat fő hitelezői, négy olasz bank az Agnelli családdal együtt most harcot indított azért, hogy a nemzeti büszkeségként számon tartott autógyár olasz kézben maradhasson. Giovanni utódja a hatvannyolc éves öccse, Umberto lesz, aki viszont már utalt arra, hogy bizonyos körülmények között kész lenne átadni a gyárat a General Motorsnak. Senior Fiat karizmatikus örökös nélkül halt meg, ugyanis kiszemelt utódja unokaöccse volt, aki harmichárom évesen rákbetegségben elhunyt, Giovanni fia, a nagyvilági életet folytató Edoardo pedig két évvel ezelőtt öngyilkos lett. A jövőben az Ügyvéd huszonhat éves unokája, John Elkann lehet várományosa az elnöki széknek, amennyiben az olasz autógyár képes a jelenlegi válsághelyzetből önerőből kilábalni.
Az autóiparban tíz éve gőzerővel zajlik a globalizáció. Egyes vélemények szerint öt év múlva már öt-hat nagy konszern kezében lesz a világ összes autómárkája. A Volks-wagen-Audi-konszern felvásárolta a Porschét, a Skodát, a Seatot, a Lamborghinit, sőt a patinás Bentleyt is. A Jaguár a Ford kezébe került, a Mitsubishi részben a Mercedes és Chrysler fúziójából létrejött Daimler-Chrysleré lett, a BMW a Rolls-Royce után megvette a Rovert, később túladott rajta. A sort hosszan lehetne folytatni. Az a kérdés, hogy ilyen felvásárlási lázban a Fiat önálló tud-e maradni, valószínűleg jövőre véglegesen eldől.