A Sobri című új, magyar film megnézése után úgy érzi magát az ember, mint akit csalikorsóval fejbe vágtak. Mert a Sobri egy rossz film. Nem tudni pontosan, mi volt az operatőr-rendező Novák Emil szándéka. Kultuszfilm? Ahhoz nem kell a főhős kigyúrt mellizmát feltétlenül megmutatni. Történelmi kaladfilm? Annak túl vontatott. Vígjáték? Ahhoz túl kevés benne a poén. Így leginkább vidéki zsánerképek egyvelegére emlékeztet. A rendező a film honlapján előre elnézést kér a színek miatt, mivel videóra forgatták eredetileg, csak utána bolondították meg celluloidra. A képbeállítások szépek, csak amit látunk…!
A Sobri a legendás, 1830-40-es években tevékenykedő betyár, a Sobor községi Jóska életét eleveníti fel. Mint megtudhatjuk, a betyárok becsületes, talpig magyar úriemberek, akik csak a gazdagokat fosztogatták - de hát bizonyára ez szerepelt a munkaköri leírásukban. A vágások néhányszor Tímár Péter filmjeit idézik fel; nem biztos, hogy a rendezőnek pont ez volt a szándéka.
A film összekötő narrátora Törőcsik Mari, aki - szerepe szerint - ellenállhatatlan kényszert érez arra, hogy a legtöbb mondandóját ABCB rímképletű strófákban adja vissza. Ez egy idő után zavaró. Türelmes emberek ugyancsak felszisszennek, mert a Sobri csaknem minden jelenete alatt jellegzetes ungarische hangszerek hangja hallik; ettől a történések az iskolás ünnepségekhez hasonlítanak, ahol a látvány mellett zenei és egyéb aláfestések szükségesek a hangulat, a pátosz mesterséges fenntartásához. A moziban élénkséget is csupán az okozott, hogy a mellékszereplő betyártárs szeretője premier plánban kísértetiesen hasonlít Dávid Ibolyára, na meg az, hogy a film egyik halott szereplőjének jól láthatóan mozgott a szemhéja.
Cudar idők ezek. Nem elég, hogy valaki magyar filmet készít, még arra is számítania kell, hogy kivesézik. Hiába, megint egy történelmi, jó filmet kívánó magyar sztori esett áldozatul. Béke poraira. Talán nem véletlen, hogy a film stábja több ponton megegyezik a Sacra Corona stábjával. Ott is hasonló volt a gond: hiába a szép képek, ha az egész nem áll össze filmmé. Látszik, hogy Novák Emilre nagy hatással volt a franciák formabontó látványvilágú Vidocq című filmje, de abban a történet jól passzolt az extravagáns képekhez. A Sobrit sem a nyolcvanas évek legkiválóbb férfi filmszínésze (Eperjes Károly, aki másfél órán át szúrósan néz), sem a pandúrokat alakító Fotex-Veszprém férfi kézilabdacsapatának prominens tagjai, sem a fokoscsata nem menti meg; ez utóbbi ráadásul parasztromantikába oltott kung-fu, népiesch Mátrix-látvánnyal.
(És a harcok közepette csak hull, hull a vér a hófehér bőgatyára.)