Hetek - VII. évfolyam, 1. szám, 2003. január 05

Sikeres évet zártak a magyar sportolók: az olimpiai sportágak elmúlt évi összesített eredményei alapján a nemzetek versenyében hazánk a nyolcadik helyet szerezte meg. Világbajnokságokon tizenhat, Európa-bajnokságokon tizenkét érmet szereztünk. Legnagyobb sikereinket kajak-kenuban értük el, az év sportolója pedig Kovács Katalin, illetve Csollány Szilveszter lett.

Ugyan az angol és a nemzetközi média a „Bela What?” kérdésbe foglalt értetlenkedéssel kezelte a Manchestert lealázó magyar gólvágó nevét, mi tudjuk, hogy Koplárovics Béla a miénk, és csak a miénk Fotó: MTI

Sajnos legkevésbé éppen a legnépszerűbb sportágat, a labdarúgást illetően büszkélkedhetünk. A távol-keleti világbajnokságot távolról kellett figyelemmel követnünk, közben pedig szörnyülködhettünk, hogy például az a Törökország szerezte meg a harmadik helyet, amelynek válogatottját alig másfél évtizede még állandó jelleggel zúztuk ízzé-porrá, vagy összemérhettük magunkat - ha csak elméletben is - a házigazda Dél-Koreával, illetve Japánnal, akik - bírói segédlet ide, bírói segédlet oda - lehengerlő játékot produkáltak. Gyógyírt jelenthet szomorúságunkra, hogy a magyar válogatott az Eb-selejtezőkön eddig kiválóan szerepelt, és csoportelsőként várja a tavaszi folytatást. Klubszinten az elmúlt évben sem alkottunk maradandót: három csapatunk (UTE, ZTE, FTC) kapott szereplési lehetőséget a nemzetközi kupákban, legtovább a zöld-fehérek jutottak, akik az UEFA-kupa második körében a Vfb Stuttgarttal szemben maradtak alul. Igaz, egy-két kellemes percet így is szereztek számunkra. Itt van mindjárt Koplárovics Béla, aki a Puskás Ferenc Stadionban a labdát a Manchester United hálójába, magát pedig az egekbe röpítette. A Zalaegerszeg ifjú támadója a győzelmet jelentő góljával néhány hétre az egész magyar futball (óhajtott) felemelkedésének szimbóluma lett. Hőstette után született többek között Koplárovics-induló, valamint Koplárovics Fan Club is, és az ember elgondolkozhatott, milyen őrület lenne úrrá rajtunk magyarokon, ha végre sikerülne kijutnunk egy Eb-re. Ehhez viszont kapaszkodni kell, hiszen házigazdaként sem leszünk egyhamar résztvevők: a 2008-as kontinensviadal rendezési jogát Svájc és Ausztria egyesített erői elvitték az orrunk elől. Persze ennél nagyobb veszteségek is érték a magyar focit az elmúlt évben. Gondoljunk csak Hidegkuti Nándorra, az aranycsapat legendás alakjára, vagy Simon Tiborra, az ex-fradista soproni edzőre…

Maradjunk még a labdajátékoknál. Férfi kéziseink kijutottak a januári portugáliai világbajnokságra, női válogatottunk pedig címvédőként érkezett a dániai Európa-bajnokságra, de erejükből csak az ötödik hely megszerzésére futotta. Klubszinten három nemzetközi kupadöntőben is érdekeltek voltunk, mindhárom kudarccal végződött: a Fotex és a Fradi a BL-ben, a Győr az EHF-kupában lett második.
Ami a vízilabdát illeti, a férfiaknak volt már jobb évük is: a világkupa döntőjében hajszál híján, de alulmaradtunk az oroszokkal szemben, a világliga döntőjében pedig - bírói „segédlettel” - az aranyérem helyett csak a bronzért játszhattunk - sikerrel. A klubok közül a Vasas KEK-et nyert, a Honvéd viszont elbukta a BL-döntőt. (A két csapattal kapcsolatban a legtöbb témát mégis a „verekedős” hazai döntő szolgáltatta.) A nők ezzel szemben Eb-t és világkupadöntőt is nyertek.

Abszolút sikersportágunkban, a kajak-kenuban nyújtottunk tavaly legjobb teljesítményt: a spanyolországi vébén három aranyat, egy ezüstöt és két bronzot, a magyarországi Eb-n pedig tíz aranyat, hét ezüstöt és két bronzot gyűjtöttünk be. Nem véletlen, hogy az év magyar női sportolója Kovács Katalin kajakozó lett, aki e két megmérettetésen összesen hat aranyérmet szerzett. Ne feledkezzünk el ugyanakkor a Haller-Pető kettősről sem, akik az evezősök vébéjén lettek aranyérmesek, és a legjobb csapatnak járó elismerést kapták a sportújságírók szavazatai alapján. Ha már a legjobbaknál tartunk: Csollány Szilveszternek végre sikerült begyűjtenie a hőn áhított vébé aranyat Debrecenben. Teljesítményével nemcsak a pontozóbírákat, de a sportújságírókat is meggyőzte, így a férfiak között ő lett az év sportolója.
Úszásban a tizenhét éves Risztov Éva nevétől volt hangos a hazai sportsajtó. Az ifjú tehetség előbb a berlini Eb-n szerzett négy (!) ezüstérmet, majd a riesai rövidpályás Eb-n javított az arányokon: három arany, egy ezüst.
Végül, de nem utolsó sorban, a teljesség igénye nélkül a többi magyar sikerről. Öttusában Simóka Bea és Vörös Zsuzsa gyűjtött be egy aranyat, illetve egy ezüstöt a San Fransiscó-i vébén, a csehországi Eb-ről pedig Balogh Gábor érkezett haza egy ezüsttel. Vívóink a lisszaboni vébén
női párbajtőrben aranyat, női kardban ezüstöt, női tőrben két bronzot gyűjtöttek. A női párbajtőrcsapat ezen kívül Eb-aranyat nyert Moszkvában, ahol a férfi kardcsapat harmadik lett. A müncheni atlétika Eb-n Annus Adrián a kalapácsot, Fazekas Róbert pedig a diszkoszt vetette a legmeszszebbre. (Utóbbit egy neves atlétikai szaklap az év negyedik legjobb férfi atlétájának választotta.) A nők közül Münchenben Győrffy Dóra magasugrásban a második, Vaszi Tünde pedig távolugrásban a harmadik helyet szerezte meg. Bodrogi László a belgiumi kerékpár-világbajnokságon a negyedik helyet szerezte meg, és jól teljesített a Tour de France-on is. Ami profi öklözőinket illeti: Kokó visszavonulása után Erdei Zsolt és Kótai Mihály tartja a magyar frontot. Előbbi már kisvilágbajnok lett, utóbbi pedig „még csak” veretlen.

2002 legjobb aranyköpései

„Milyen közvetítésre készülsz?” - az MTV riporterének kérdése a vébére induló Faragó Richárdhoz.

„Megint nekilendül a japán könnyűlovasság a belga nehéztüzérségnek, a vértbe öltözött daraboncoknak.”
(Knézy Jenő)

„Suzukinál a labda…, lefékezik.”
(Knézy Jenő)

„Les! Mindenki észreveszi, kivéve a néhány ezer dél-koreai szurkolót.”
(Faragó Richárd)

„A dél-koreai elnök az első gólnál még csak szelíden mosolygott, most már a sapkáját is lengeti. Mondhatni eksztázisba esett.” (Faragó Richárd)

„Azért azt ne felejtsük el, hogy a koreaiak lábában két hosszabbítás is van.” (Faragó Richárd)
„Vieri reklamál a partjelzőnek. Láthatóan nem szerelmes verset mond neki, vagy ha igen, akkor nagyon rossz előadó.”
(Faragó Richárd)

„Nagano egy kis, úgy ötszázmilliós japán város.” (Knézy Jenő)

„A Holdacska is nézi a meccset.”
(Faragó Richárd)

„Nem Beckham fejelt, az biztos, mert nem így állna a haja.” (Egri Viktor)

„A törökök hajlamosak a színészkedésre. Volt olyan mérkőzésük, ahol azt lehetett gondolni, hogy a török nemzeti válogatott és a nemzeti színház az egy társulat.”
(Egri Viktor)

„Nekem egy maldív ne integessen!”
(Knézy Jenő)
„Térden állva rohannak be a szenegáli játékosok a pályára!” (Faragó Richárd)

„Lapos átadás formájában érkezett a mennyei manna, a labda.”
(Knézy Jenő)

„Solksjaer lendületben… ezt nem szeretem! (…) Magyar vérnyomásnak nem tesznek jót az ilyen passzok…”
(Hajdú B. István
a ZTE-MU mérkőzésen)

„Fontos meccs ez, nagyon fontos. Egyes becslések szerint legalább húszmillió fontos…”
(Hajdú B. István
a MU-ZTE mérkőzésen)

„Semmi esélyünk sincs, azt azonban jól ki kell használnunk.”
(Hans Krankl osztrák szövetségi
kapitány a Hollandia elleni labdarúgó
Eb-selejtező előtt)