Hazafi Zsolt
Sokat koptak a főszereplők

2002 a kampányok éve is volt. Érdekes, hogy a Fidesz-MPP tudatos, zavaroktól mentes kampánya ellenére is elvesztette a választást, az MSZP nemegyszer ellentmondásos „politikai marketingjével” szemben. 
A Fidesz stratégái az év elején kezdtek a tervezéshez. Fontos célként határozták meg, hogy Orbán Viktort ne konfrontatív személyiségként, hanem pártok felett álló, a nemzeti összefogást is jelképező miniszterelnökként mutassák be. Ennek érdekében például a kampány során az első fordulóig - előre megfogadva - Orbán Viktor egyetlenegyszer sem mondta ki a rivális párt és jelölt nevét. Nehéz lehetett megállnia. Kampánytanácsadói szerint azt az agresszív imidzset, amelyet az ellenfelei rajzoltak róla, csak azzal lehet semlegesíteni, ha két lábon járó emberként, a maga 173 centiméteres nagyságával mutatják be.

Medgyessy Péter és Orbán Viktor meccse. 198:188-ra nyert Medgyessy Fotó: archív

Ennek érdekében nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a vidéki útjai során az exmi-niszterelnököt kísérő „slepp” - biztonságisok, tanácsadók és a helyi, általában szervilis - hatóságok, ne villogó rendőrkonvojban és szigorú tekintetű kommandósok, fontoskodó pártapparatcsikok tucatjaiban öltsenek testet. Végül 15-20 fős stábra sikerült redukálni a csapatot, amelynek a munkáját egy multifunkcionális jármű segítette, amelyben minden kommunikációs eszköz rendelkezésre állt. 
Év elején azt is eldöntötték, hogy igyekeznek balról is szavazatokat begyűjteni. E célból „találták” ki Pokorni Zoltánt, aki a kormányzás addigi időszakában még „nem kopott el”, komolyabb konfliktusba sem az oktatáspolitikában, sem egyetlen társadalmi réteggel nem került. A párt imidzsét mindenképpen mérsékeltre kívánták faragni. (Ezt a képet rontotta később a Kövér László alelnöknek tulajdonított köteles beszéd és az emiatt kirobbant botrány és tüntetés a Lendvay utcai Fidesz- székház előtt. Amit mind a mai napig sérelmeznek a Fideszben.) 
Három részre osztották Orbán Viktor személyes kampányát. A prekampány- időszak február 7-től március 10-ig tartott. Március 10-től 20-ig volt egy közbenső szakasz, majd 20-tól április 7-ig a tényleges kampány. Már a kezdetek kezdetén eldöntötték, hogy minden megyébe legalább kétszer ellátogat Orbán Viktor, és amennyiben egy „körrel” két megyébe is „elér”, akkor a hatékonyságot is képesek fokozni. Hiszen ez esetben két megyei lapban és két megye helyi rádióiban és televízióiban tud szerepelni a miniszterelnök, s a szabad lapfelületeket lefoglalja.
Egy útvonalon - ha lehetséges volt - Orbán Viktor 7-8 beszédet tartott, amelynek fénypontja mindig egy esti „nagybeszéd” volt. A szónoklatok területén is újat akartak hozni, mivel az eddigi magyar gyakorlat szerint a politikusok 15-20 percet beszéltek, jellegénél fogva kijelentő, rövid mondatokat engedő, unalmasnak nevezhető szónoki stílusban. A Fideszesek szerint ez az emberektől távoli beszédstílus, ezért - elmondásuk szerint - Bill Clinton kampánytechnikáját vették alapul, amely során az egykori amerikai elnök a hallgatóság között drótnélküli mikrofonnal sétálgatva, kötetlenül, hallgatói kérdéseket is meghallgatva beszélt. Orbánt a kapacitálások ellenére erre nem tudták rávenni, azonban a narratív stílus bizonyos elemeire vevő volt. A beszédstílusa így oldottabb, közvetlenebb lett. Ráadásul azt is engedte, hogy háta mögött a színpadon a helyi jelöltek üljenek, ami ugyancsak újszerű megoldás Magyarországon. A stratégia célja a közvetlenség bizonyítása és szimbolizálása volt, ezért átlátszó plexiből készítették a pulpitust, mondván: a hagyományos fapulpitusok elválasztják a nézőtől a beszélőt, mintegy falat emelnek közéjük. A háttéremberek között sok vita zajlott arról, hogy mekkora nagyságú termekben lehet ilyen „beszélgetős, közvetlen atmoszférát” teremteni. Ezért igyekeztek - főleg már az önkormányzati kampányban - nagy sportcsarnokok helyett közepes nagyságú termekbe megszervezni az „Orbán-látogatást”. 
Orbán útjai a szimpatizánsok körében nagy sikert arattak. Előfordult, hogy a tömeg extázisa miatt - mint például Veszprémben március 9-én, amikor „annyira szeretni akarták Orbánt” - a miniszterelnököt úgy kellett a művelődési házból kimenekíteni. Ezeket az estéket másfél-két órásra tervezték, amelyből 55-67 percet Orbán Viktor beszéde töltött ki. Az utak során kisfalvakban is megállt a konvoj, ahol általában a főtéren beszélt Orbán. Ilyenkor rövidebbek voltak 
a rendezvények, azonban ezekre is jellemző volt, hogy Orbán közel, karnyújtásnyira engedte magához az embereket. Békés megyében például az is megtörtént, nem is egyszer, hogy a konvojt az úton leállították, ilyenkor Orbán Viktor természetesen rögtönzött egy beszédet.
Bár az kérdés, hogy mennyire voltak ezek rögtönzések. Hiszen Orbán Viktor a legtöbb helyen majdnem mindig ugyanazt mondta el, ahogy erről a Hetek többször is beszámolt. Ugyanis előre 16-18 szövegpanelt állítottak össze, amelyek ugyan nem voltak szó szerint leírva, de a kampány végére már a miniszterelnököt kísérők szóról szóra, hangsúlyról hangsúlyra és poénról poénra ismerték az üzenetet. (Orbán ugyanis ritkán, csak nagy ünnepeken és eseményeken beszél szóról szóra előre megírt szövegből.) Orbán sikere hívei között fergeteges volt: Győrben délután háromkor húsz-ezren voltak rá kíváncsiak, Szombathelyen sem lehetett megmoccanni a templom előtti téren, és a kisfalvakban is átlagosak voltak az ezres nagyságú rendezvények. 
Eközben Medgyessy Péter is „nyakába vette” az országot. Még szocialista politikusok és szimpatizánsok is elismerik, hogy Medgyessy nem tudott olyan jól beszélni közönség előtt, mint riválisa. Az MSZP ezért két taktikai döntést hozott. Egyrészt nagyon pontosan megszervezték Medgyessy Péter kampányának kulturális részét, azaz a zenei blokkokat. Míg Orbán több mint egy órán át beszélt híveihez, addig Medgyessy Péter zenés műsorba ágyazva - 100 Folk Celsius, Brindizi és Ayala, Chris Rudi és Dévényi Tibor után - pár percet beszélt a nagyérdeműhöz. A másik taktikai döntés Kovács László és Horn Gyula aktív és támogató részvétele volt. (Orbán Viktornak nem volt érdemi segítője, esetleges helyettesítője pártjában, bár az is igaz, hogy a Fidesz 
a kampányát „one man show”-ként csak rá építette.) A szocialista „három tenorra” azért is szükség volt, mert Horn Gyula például - szocialista politikusok elmondása szerint - a mai napig rendkívül népszerű a párt tagságán belül, Kovács pedig kedvelt a városi értelmiség körében. 
Igaz, hogy az MSZP nyerte meg a választást, de a kampányban részt vevő szakértők ezt menet közben egyáltalán nem látták ilyen biztosnak. Több kampányelem került elő és halt is el menet közben, amelyek azt jelezték, hogy az MSZP kampányában több koncepció is érvényesült, több esetben mintha egymás ellen dolgoznának egyes kampánycsoportok. Például Medgyessy nagy csinnadrattával mutatta be az úgynevezett Tízek Társaságát, az őt közvetlenül segítő szocialista politikusok csapatát, akiket aztán pár héten belül mindenki el is felejtett. Vagy például hasonlóan hangzatosan lett bejelentve a miniszterelnök-jelölt elképzelése a kétkamarás parlamenttel kapcsolatban, amely ötlet ugyancsak a süllyesztőben végezte. A kampány ebben a szakaszban úgy nézett ki, hogy az MSZP mindent igyekszik megtenni, hogy a közbeszédet meghatározza, vagy ahogy új keletűen mondják, tematizálja. Ezért ötletek özönével állt elő, hogy ne a Fidesz diktálja azt, hogy miről beszélnek az emberek. Mégis a sajtóban általában a Fidesz üzenetei domináltak, az MSZP csak reagált. 
A „tűréshatárt” a szakértők szerint a Tények és Hazugságok sorozat, a béremelések ígérete, az autópálya-anomáliák, az esetleges Fidesz-MIÉP-kormánnyal való fenyegetés és a Kövér László úgynevezett köteles beszéde körüli polémia lépte át. 
A miniszterelnök-jelöltek vitájára jellemzően hosszú veszekedés után került sor. Az előkészületek közben botrányos körülmények között elmaradt a Millenárison a miniszterek és politikai ellenfeleik közötti vita a híres- nevezetes „szocialista” plazmatévé miatt. A választások előtti napokat végül az álláspontok ütköztetése, érvek és vélemények, a helyes döntéshez szükséges pontos információk ismertetése helyett a vitáról szóló vita határozta meg. Sokan azt várták, hogy a retorikában jártasabb Orbán kétvállra fekteti a félszeg beszédű Medgyessyt.
A gondot a Fideszes jelöltnek az jelentette, hogy nem léphetett fel támadóan, hiszen azzal a róla elterjedt agresszív képet erősítette volna. Ahogy egy bokszmérkőzésen is előfordul, hogy az elpüfölt gyengébb mellé áll oda a közönség, úgy Orbánék is tartottak attól, hogy akaratlanul is Medgyessy Péternek segítenek. Fideszes körökben úgy értékelik, hogy Medgyessynek nyilvánvaló tévedései ellenére (például családi gazdaságok kérdése) egyetlen mondattal sikerült semlegesítenie - nem legyőznie - Orbán Viktort aznap este. 
E nevezetes mondatban ugyanis elismerte, hogy Orbánt jobb szónoknak tartja, mint magát. Ezzel kivívta az emberek szolidaritását, akik talán Medgyessy helyébe képzelték magukat, hogy milyen nehéz lehet neki ennyi ember előtt és ilyen jó beszélő, kemény ellenféllel szemben. Ráadásul a legenda is arról szólt, hogy Medgyessy nem tud olyan jól beszélni. „A »kisember« ezután úgy gondolhatta: Medgyessy azt mondja, amit én gondolok és érzek. Tehát Medgyessy az én emberem, mégha tévedget is, engem képvisel” - magyarázta egy Fideszes stratéga. 
Az első forduló eredménye hideg zuhanyként érte a Fideszt, és meglepte az MSZP-t. Különösen azért, mert a közvélemény-kutatók többsége biztos Fidesz-sikert jósolt. Az eredmény ismert.
A fiaskó miatt a két forduló között változtatni kényszerült a Fidesz. Beszámolók szerint a pillanatnyi sokk után a Fidesz-vezetők vasárnap este nagyon hamar eldöntötték, hogy nagygyűlést hívnak össze. Ez azt a célt is szolgálta, hogy a tábor ne essen szét. Hétfőn azt is eldöntötték, hogy most már nem lehet cél balról szavazatokat szerezni, ezért lehet és kell is konfrontatív hangot megütni. Időközben azt is jelezték, hogy a keleti országrészben a gazdák - az FKGP szétesése miatti csalódottságukban - nem mentek el a kívánt létszámban szavazni. Orbán Viktor új beszédet írt. A Testnevelési Egyetemen konfrontatív hangot ütött meg és nyitott, különösen a gazdák és a fiatalok felé. A jobboldali tábor röplapgyártásba és SMS-háborúba kezdett. Külön cikk témájául szolgálna az úgynevezett feketekampány, ami a két forduló között teljesedett ki. A Fideszesek szerint az MSZP, a szocialisták szerint a fiatal demokraták folytattak gyalázatos kampányt. Orbán újra nyakába vette az országot, és a Kossuth térre is meghívta híveit. A szocialisták kiengedtek, mindössze egyetlen emlékezetes rendezvényt szerveztek a Gerbaud-ba, ami inkább piknikre, mintsem kampányra emlékeztetett. Így a Fidesznek pár képviselői helyen múlott a fordítás. 
A Fideszesek szerint a tervezésüket két területen „szúrták” el. Az volt az alapfelvetésük, hogy a nagy részvételi arány kedvező a Fidesznek, és a bizonytalanok a szavazáskor 50-50 százalékban „oszlanak” meg a két nagy párt között, hiszen felmérések szerint a két párt tábora stabil, és a Fideszé volt a nagyobb. Ez tévedésnek bizonyult. A nagy részvételi arány miatt többen mentek el szavazni, mint 1998-ban, és amíg a közvélemény-kutatásokban bizonytalanként „nyilvántartottak” 300 ezer plusz szavazattal erősítették a Fideszt, addig valójában 600 ezerrel az MSZP-t, amivel az utóbbi behozta a lemaradását. És győzött.
Mindenesetre azóta mindkét párt megőrizte a választások utolsó napjaiban viselt arculatát. A Fidesz továbbra is a konfliktusokra helyezi a hangsúlyt, miközben az MSZP igyekszik a konfliktusokat kikerülni, illetve „a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad” közmondásnak megfelelő megoldásokkal a feszültségeket oldani.