Hetek - VII. évfolyam, 1. szám, 2003. január 05

Bár George W. Bush még nem mondta ki a háború startját, a sajtón keresztül hetek óta csöpögteti az érveket, a háttér-információkat, s ezzel gyakorlatilag szisztematikusan készíti az embereket a háborúra. Legújabb érve szerint azért fontos támadást intézni Irak ellen, mert ha Irak megelőzve az USA-t stratégiai fontosságú objektumok ellen intézne terrortámadást, az fenyegetést jelentene a globális gazdaság fejlődésének, sőt káoszba dönthetné a világgazdaságot. A kiszivárogtatott hírek szerint tehát az USA megelőző csapással kívánja kivédeni a nem kívánt helyzetet. A nagy arányú katonai készülődés, diplomáciai tárgyalások mutatják, visszafordíthatatlan a háborús előkészület.

Az 1991-92-es Öböl-háború óta nem volt ilyen erős harckészültség a Perzsa-öbölben. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter tízezer számra helyezte harckészültségbe a katonákat, több repülőgép-hordozó hajó és vadászgépek tucatjai indulnak a helyszínre. A jelenleg a térségben tartózkodó 50 ezres létszám így napokon belül a duplájára emelkedhet. Már útra kelt több orosz torpedó-romboló is. Az ünnepek alatt nagy arányú izraeli, török, és amerikai hadgyakorlatok zajlottak a térségben. A Reuters hírügynökség információi szerint katasztrófahelyzetekben való helytállást, áldozatok mentését gyakorolják. Eközben enyhülni látszik az eddigi merev német álláspont is, és úgy tűnik az amerikai és brit részvétel egyre inkább kiterjed más Nato tagállamokra is. Kofi Annan, ENSZ-főtitkár óvatosságra ösztökéli az Egyesült Államokat, úgy látja, jelenleg nincs megfelelő érv a támadás megindítására, hiszen a fegyverzetellenőrök csak január 27-ére készülnek el a jelentéssel.
A világpiac viszont leplezetlenül „készül” az újabb Öböl-háborúra. A kőolaj
ára kétéves csúcsra ugrott, meghaladva a hordónkénti 33 dollárt, s az arany ára is emelkedik, ami a háborús helyzet barométerének számít. Az olaj árának emelkedését főként a háborús helyzet fenyegetése táplálja. Ma még nem látható előre, mennyire húzódik el a konfliktus, mennyire apadhatnak el az olajszállítmányok. Bár Irak olajpiaci szerepe az Öböl-háború után életbe léptetett embargó miatt korlátozott ugyan, ám nagy kapacitású olajmezőkkel és hatalmas készlettel rendelkezik. (Az orosz és az amerikai diplomácia hetekkel korábban megegyezett arról, hogy győzelem esetén Oroszország mely olajmezők kitermelési jogát kapja meg, illetve végre hozzájuthat a régen befagyott iraki adósságaihoz is.) A háborús készülődés keltette bizonytalanság mellett a venezuelai olajmunkások hetek óta húzódó sztrájkja is közrejátszik, hiszen az USA készletének 13 százalékát ebből a térségből fedezi. Biztató ugyanakkor, hogy az arab országok nagy része kijelentette, nem kívánnak fegyveres konfliktusba keveredni, s nem érdekük az olaj árának mesterséges felpumpálása sem.
Bush elnök világgazdasági válság kialakulására utaló szavai talán túlzónak tűnhetnek, de a háború eszkalálódása megterhelné az amúgy is recesszióval küzdő világgazdaságot. Hans-Werner Sinn, vezető német közgazdász a Focus Money magazinnak azt nyilatkozta: az Irak elleni esetleges háború csak akkor árthat a világgazdaságnak, ha elhúzódik a konfliktus és tartósan magas lesz az olaj ára. Az 1991-es Öböl-háború tanulsága szerint a tőkepiacok hamar magukhoz térnek, a háború előtti bizonytalanság és a fegyveres konfliktustól való félelem nagyobb nyomást helyez a gazdaságokra és a pénzpiacokra, mint egy gyors támadás.