Egybecsengő számítások szerint, ha egy háztartásbeli családanya sokrétű munkáját fizetett szolgáltatásokra kellene bízni, akkor ez egy átlagcsaládnak havi minimum 180-200 ezer forintjába kerülne. Az összegbe beleértendő a gyerekvigyázás és -foglalkoztatás, takarítás, főzés, mosás, bevásárlások, ügyintézések, kiterjedt háztartásvezetés, éjszakai pótlékok stb. Ugyanakkor ez az a terület, amire a fiatal generációk a legkevésbé vannak felkészítve.
A jól szervezett magánélet hiánya leginkább decemberben válik nyilvánvalóvá, amikor kiderül: az ünnepek sikeres lebonyolítása a családi élet olyan fokú szervezettségét igényelné, amelyre az év többi napján is égetően szükség lenne.
A családi élet, a szabadidő szervezettsége - vagy éppen ennek hiánya - ünnepek idején még inkább érzékelhetővé válik, és nem kis szerepe van a januári hangulat megalapozásában. A tudatos életvezetés, egy háztartás menedzselése az, amire a mai tizenévesek, különösen a lányok, semmilyen formában nincsenek felkészítve - hangoztatják mind erőteljeseb-ben a szakemberek. Hamrák Mihályné, az Országos Közoktatási Intézet tudományos munkatársa kérdésünkre megerősítette: önmagában nem elég a kiterjedt tárgyi tudás, a sok diploma, ezek megfelelő hasznosításához, az egyéni érvényesüléshez olyan magánéleti háttér - érzelmi intelligencia, család- és életvezetési képesség - szükséges, amelynek fontosságára manapság sem az otthoni, sem az iskolai nevelés nem fordít figyelmet. Egy mai húszévesnek nem sok fogalma van arról, hogyan kell a családot összetartani, a közös életüket megszervezni, s így a családtagok egyéni életpályáit is sikerre vinni.
A fiatalokat senki sem készíti fel a sikeres magánéletre, miközben aránytalanul erőteljes hangsúly esik a közéleti szereplésre, az érvényesülésre. Ezért ők könnyen azt hiszik: velük született képesség a jó párkapcsolat, a közös életvitel kialakítása. Mindentudónak vélik magukat, miközben döbbenetesen primitív állapotok uralkodnak érzelmi területen - állítja Szilágyi Vilmos szexológus. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy közüggyé lett az intimitás, a csapból is dől az erotika, a média rendkívül torz és leegyszerűsített képet ad a privát emberi viszonyokról.
Sokak rendre visszatérő keserű tapasztalata, hogy az örömteli együttlét leginkább olyan családokban valósítható meg, ahol az év többi - nem ünnepi - időszakában is ez az állapot a jellemző. Az újévi nagyszabású fogadalmak is csak a hétköznapokra lebontva, mindennapos tervezéssel valósíthatók meg. Ha legalább a törekvés megindul a rendszeres együttműködésre, a pszichológusok szerint már az is biztató előrelépést jelent a családtagok életében.
Abnormális életvitel
Pázsit Emese gyermeknőgyógyász érdeklődésünkre elmondta: praxisa során visszatérő tapasztalat, hogy a gyermekek a normális életvitelhez szükséges legelemibb ismeretekre sincsenek megtanítva. A szakembereknek komoly egészségnevelési programokat kell kidolgozniuk, mert a higiéniai vagy táplálkozási szokások terén elrettentő állapotok jellemzik a kiskorúakat. A rendelésen megjelenő tinédzserlányokra jellemző, hogy nincs rajtuk tiszta fehérnemű, alultápláltak, mert csontsovány sztárokat majmolnak. Ugyanakkor a hiányos táplálkozás tudvalevően csontfejlődési zavarokhoz, a hormonrendszer károsodásához vezethet. Régen a lányok az anyjuk mellett nőttek föl, és megtanultak mindent, amit a mindennapi életvitelhez, a háztartásvezetéshez, a család ellátásához szükséges volt elsajátítaniuk. Ma finoman szólva sem presztízsértékű egy nőnek otthon maradnia háztartásbeliként, pedig a női munkahelyek jelentős része nem éppen sikerorientált, önmegvalósító jellegű foglalkozás. A mai lányok hároméves koruktól „intézményesülnek”, jó esetben huszonévesen befejezik tanulmányaikat, és férjhez mennek. S eközben nem tudnak tisztálkodni, főzni, mosni, nem tudnak egy normális étrendet vagy napirendet összeállítani, de kiborulnak, ha ki kell takarítani - fejtegeti a doktornő.
A háztartás szervezett ellátása, a férjjel való közös élet, a gyereknevelés feladata egy hosszúra nyúlt kamaszkor után zúdul a felkészületlen lányok nyakába. Hiányzik a szülői tekintély a családokban - magyarázza a helyzetet Pázsit Emese -, a gyermek-szülő kapcsolatokat a haverság, az egyenrangúság jellemzi, aminek következtében a gyerek már háromévesen azt teszi, amit ő akar. Ehhez járul a krónikus időhiány, a családtagok keveset találkoznak, keveset beszélgetnek egymással, hiányoznak a közös étkezések.
Így nincs köztük napi érdemi kommunikáció, és nincs szervezett, közös életvitel sem. Nem csoda hát, ha az ünnep, a szabadság a nagy összeveszések ideje lesz, amikor a felek alig várják, hogy újra jöjjenek a nyugodt, dolgos hétköznapok.