Hetek - VII. évfolyam, 1. szám, 2003. január 05

Pető Iván szabaddemokrata képviselő javaslatára a parlament 150 millió forint elvonásáról határozott a Terror Háza éves költségvetéséből. Az ellenzék - annak ellenére, hogy ha nem vonul ki a szavazásról, megakadályozhatta volna a csökkentést - a múzeum ellehetetlenítéséről beszél, míg a kormánypárti frakciók szerint most vált méretéhez arányossá a Terror Háza költségvetése.

- Miért éppen Önnek jutott eszébe 330-ról 180 millióra csökkenteni a Terror Háza éves költségvetését?
- A kulturális bizottság elnökeként jól ismerem a tárca költségvetését, és feltűnt, hogy milyen kiugróan magas összeg ez, főleg, ha öszszehasonlítjuk más múzeumok támogatásával. Ez az intézmény nem múzeum, inkább performance-nak, jó esetben kiállításnak nevezhető, mert a múzeum alapvető ismérve, hogy tárgyakat őriz. Ennek alapján egyértelmű, hogy a Terror Házának nincsenek olyan kiadásai, mint egy múzeumnak, nem kell például állományvédelemmel foglalkoznia. Ennek az intézménynek hozzávetőlegesen negyven alkalmazottja van, míg a valódi, országos múzeumok, melyek sokkal kevesebb pénzből működnek száz vagy több munkatársat foglalkoztatnak. És természetesen azt is tudtam, hogy ez politikai megfontolás alapján létrehozott intézmény, a korszak mérvadó tudósai soha nem nyilatkoztak érdemben erről a kiállításról. Helyénvaló, hogy a legújabb kori történelem terrorjáról, állami rangú erőszakról legyen egy kiállítás. De ez nem csupán az Államvédelmi Hatóság tevékenységének öt-hat éve, hanem ide tartozik az 1919-es vörös- és fehérterror, az állami rangra emelt zsidóüldözés, a holokauszt és sok minden más is.
- Azért kérdeztem, hogy miért éppen Ön kezdeményezte a költségvetés csökkentését, mert a hírek szerint az édesapja is szerepel a múzeumban, mint érintett.
- A kiállításon keverednek azok, akik politikai értelemben felelősek az előző rendszerért, illetve azok, akik az ÁVH-ban játszottak vezető szerepet. Apám szerepeltetése egyik megközelítés alapján sem indokolt. Ő valóban az ÁVH kötelékeiben tevékenykedett őrnagyként 1948-tól 51-ig, de nem volt olyan helyen, ahol kihallgatások zajlottak, ahol erőszakot alkalmaztak. Tehát az ő szerepeltetése kimondottan nekem szól.
Még egy érdekes színfolt ebben a dologban, hogy miután a parlament elfogadta a javaslatomat, Schmidt Mária, a múzeum igazgatója bejelentette, hogy valaki bedobta a postaládájukba az apám fényképét, és ezzel gyarapodott a gyűjtemény. Addig ugyanis csak a helye volt meg a fényképének, egy keret, és alá volt írva az apám neve. A bedobott fotót aztán több televízió is bemutatta. Az nem az apám. Azt hiszem, ez jól jellemzi a múzeum tudományos szintjét.
- Nem lett volna mégis szerencsésebb, ha nem Ön nyújtja be a módosítást?
- Nem. Azért, mert múzeumi szempontból dilettáns személyek nem találnak rajtam fogást, és ezért az apámmal akarnak lejáratni, nekem nem kell a saját tevékenységemet ehhez igazítani. Amit én állítok, az a személyes véleményem, és ahogy tizenöt éves korom óta független vagyok az apámtól, a véleményem is független tőle.
- A miniszterelnök és a kormánytagok nem szavazták meg a csökkentést. Mi a véleménye erről?
- Itt két elemet érdemes különválasztani. Az előző kormány néhány hónappal a bukása előtt szerződést kötött a Terror Házával erre az évi 330 millió forintra.
A jelenlegi kormány tehát szerződéses kötelezettségének tett eleget, amikor a költségvetésben ezt az öszszeget nyújtotta be, nem is tehetett mást. A parlament azonban fölülbírálhatja a kormányt ilyen ügyekben, és jelen esetben is ezt tette az én javaslatomra. Azt tehát tudomásul vettem, hogy a kormány nem szavazott ellene a saját költségvetésé-nek, annak azonban nem örültem, amikor a miniszterelnök bejelentette, hogy a parlament döntését fölülbírálva, költségvetési tartalékból kívánja ezt az intézményt további pénzügyi támogatásban részesíteni: vagyis hiába csökkentettük a pénzt éves szinten 180 millióra, más úton kiegészítik a támogatást. Ez eljárási értelemben sem igazán szerencsés, hiszen a parlament döntését ilyen ügyekben nem szokás fölülbírálni.
A költségvetési tartalék vészhelyzetre szól elsősorban, itt azonban szó sincs vészhelyzetről. Ez az intézmény bőven tudna működni annyi pénzből, ami maradt volna az általam javasolt döntés után.
- Elképzelhető, hogy a kuratóriumot kormánypárti tagokkal duzzasztják fel, és ilyen módon távolítják el Schmidt Máriát a múzeum éléről?
- Aki közpénzekből csinál közalapítványt, és politikai barátai és politikai szolgálatai révén kerül egy közalapítvány által működtetett intézmény élére, az nyilván számíthat arra, hogy ha a politikai barátai elveszítik a hatalmukat, akkor ez rá nézve is következményekkel járhat. Schmidt Máriát semmi nem predesztinálta arra, hogy ennek az intézménynek az élére kerüljön, pusztán a Fideszhez és a volt miniszterelnökhöz fűződő politikai kapcsolatai.

- Ön szerint indokolt a Terror Háza évi 330 millió forintos költségvetési támogatása?
- Természetesen. Ha nem lenne indokolt, nem kérnénk. Ráadásul az is köztudott, hogy ez egy nonpro-fit közalapítvány, amelynek minden kifizetése és minden bevétele az államkincstáron keresztül folyik. Miután már három vizsgálat lezajlott ellenünk, gondolhatja, hogy ha bármilyen szabálytalanságot találtak volna, már tudnának róla. Tehát nagyon is gondosan járunk el a közpénzekkel.
- Az Iparművészeti Múzeum a Terror Házával nagyjából megegyezően, évi 350 millió forintból gazdálkodik, de míg ott száznyolcvannyolc alkalmazott dolgozik, Önöknél mindössze negyven.
- Nézze, fölfogás kérdése, hogy mi jó: ha sok az alkalmazott, vagy ha kevés. Azt tudom, hogy mi nagyon kevesen vagyunk, ezért mindenki 10-12 órát dolgozik.
- A kormánypártok szerint a fideszes képviselők hagyták cserben a Terror Házát, hiszen ha nem vonulnak ki a szavazáskor, megakadályozhatták volna a költségvetésük csökkentését.
- Történész vagyok, az ilyen mi lett volna ha típusú kérdések nem érdekelnek. Nem azzal szoktam foglalkozni, hogy mi lett volna, ha Hitler meghal 1922-ben. Érti? Ez történt, így történt, kormánypárti előterjesztés volt, kormánypárti szavazás volt.
- Hogyan értékeli, hogy a kormánytagok nemmel szavaztak?
- Ha a kormány nem támogat egy javaslatot, a kormánypárti frakciók viszont mégis megszavazzák, ez egy olyan belső ügy, amit nekik kell tisztázniuk. Én ebben nem kívánok állást foglalni, mert nem az én dolgom.
- Akkor úgy kérdezem, hogy korrektnek tartja a kormány kiállását a Terror Háza múzeum mellett? Vagy úgy gondolja, hogy ez a minimum, amit meg kellett tennie?
- Úgy gondolom, hogy a kormány a dolgát teszi, és helyesen cselekszik ebben a kérdésben.
- Elképzelhetőnek tartja, hogy kibővítik a közalapítvány kuratóriumát, és az új, immár kormánypárti többség meneszti Önt?
- Szerintem ez nem volna szerencsés, nem az árkok betemetésére irányuló lépés lenne. És igencsak elmérgesítené az amúgy sem túl barátságos légkört.