Vissza a tartalomjegyzékhez

Varga P. Ágnes
Öngyilkosság: Magyarország az élbolyban

A napfény városának nevezett Szeged történéseit az elmúlt hónapokban öngyilkosságok sora árnyékozta be. A tragédiákat az elkövetések megdöbbentő módja csak fokozta. Írásunkban az öngyilkosságok magyarországi vonatkozásait vizsgáljuk dr. Te-mesváry Beátának - a szegedi II. Kórház pszichiátriai és addiktológiai osztálya vezető főorvosának - pedagógusok és egészségügyi dolgozók számára írt oktatási segédanyaga alapján.


Ki dob nekik mentőövet? Fotó: Somorjai L.

Szegedi emberek aggódva figyelik a reggeli újságot: „Ugye, ma senki nem vetett véget az életének a napfény városában?” Sajnos, gyakran csalódniuk kell. 
Az elmúlt időszak tragédiái: Magára gyújtotta lakását az a magányos szegedi néni, akinek kifizetetlen számlái több százezer forintra rúgtak, s másnap idősek otthonába költözött volna. Sajnos meghalt. 
Egy harminckét éves kisteleki fiatalember a vasúti villamosvezetékhez érintett egy hat méter hosszúságú vasrudat, s az áramtól halálos ütést kapott, majd lángra lobbant. A férfit már többször kezelték öngyilkossági kísérletek miatt. 
Tizenöt éves szegedi diák a sínek mellett várta a Szegedről Budapestre tartó intercity felbukkanását. Széttárt karokkal lépett a sínek közé - szemben a mozdonynyal. Nem adott esélyt magának.
Egy ismeretlen férfi Szegedtől 6 km-re a vasúti sínekre feküdt, s a Szeged-Budapest között közlekedő vonat halálra gázolta.
Fegyverével főbe lőtte magát a szegedi nagypostán a biztonsági szolgálat egyik huszonnyolc éves, nős alkalmazottja; sérülésébe belehalt.
Szegednél találtak rá a Tiszában arra az ötvenöt év körüli nőre, aki feltehetően vízbe fojtotta magát.

Öt hónap alatt 71 öngyilkos

Bárány Zoltán rendőrfőhadnagy, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense a Hetek kérdésére a következőkről számolt be:
2002. január 1-től május 21-ig Csongrád megyében összesen 71 
- Szegeden 38 (ebből májusban 11!), Hódmezővásárhelyen 11, Makón 8, Csongrádon 4, Szentesen 2, Kisteleken 8 - öngyilkosságból eredő halálesetet regisztráltak.
A 18. században a tuberkulózist - tüdőbetegséget - nevezték „morbus hungaricusnak”, azaz magyar betegségnek. Az elmúlt években azonban pszichiáterek a kifejezést az önpusztítás nyílt és rejtett formáira - az öngyilkosságra és az alkoholizmusra - vonatkoztatták. Sajnálatos tény, hogy Magyarország évtizedek óta vezető szerepet tölt be az öngyilkossági statisztikák élén. 1985-ben hazánk az első helyen, 1997-ben - Lettország, Litvánia, Észtország és az Orosz Föderáció után, Szlovénia előtt - az ötödik helyen állt az öngyilkossági halálozásban. Magyarország öngyilkossági rátája 1997-ben százezer lakosra 31,7 volt, ami megközelítőleg háromszorosa az egyesült államokbelinek. A világ legmagasabb öngyilkossági arányait tekintve az első húsz helyen szinte csak európai államokat találunk, jellemzően Közép-Európából és a skandináv államok közül (Finnország, Dánia, Svédország). Megdöbbentő, hogy a Közép-Európából származók még külföldi emigrációban is (Kanada, Ausztrália, Izrael) megőrzik önpusztító tradícióikat, s öngyilkossági rátájuk magasabb, mint az ott lakó más nemzetiségeké. Különösen magas az öngyilkossági halálozási arány a volt Osztrák-Ma-gyar Monarchia utódállamaiban, főként a magyarok lakta területeken (Magyarország, Vajdaság, Felvidék, Burgenland, Erdély). Egyes szerzők ezen tények ismeretében azt a következtetést vonták le, hogy a magyar populáció a nem magyarokhoz képest hajlamosabb arra, hogy az öngyilkosságot lehetséges problémamegoldásnak tekintse. 
A magyar szuicid halálozást az elmúlt százhúsz évben egy csaknem egyenletes, lineárisan növekvő trend jellemzi. Mivel egzakt adatok nem támasztják alá, hogy hazánkban nagyobb arányban fordulna elő a depresszió mint betegség (amit általában az öngyilkosságokat kiváltó fő okként tartanak számon), a legelfogadhatóbb magyarázat a szociokulturális, azaz a társadalomtól és a kulturális hatásoktól függő öröklődés - állítják a szakemberek. „Bár nemzeti karakterről a második világháború tragikus eseményei óta világszerte nem szívesen beszél a pszichiátria (hiszen gondoljunk csak azokra a visszaélésekre, amelyeket a fajelmélet égisze alatt követtek el), azonban azt semmiképpen sem lehet tagadni, hogy egy-egy ország olyan magatartásmintákat, hagyományokat örökíthet tovább, amelyek meghatározzák azt, hogy az egyén kritikus élethelyzetekben autodestruktív (önpusztító) módon vagy érett, kreatív konfliktusmegoldással reagál” - fogalmaz dr. Temesváry Beáta. 
Az orvostudomány tapasztalata szerint az öngyilkosok életproblémái semmiben sem különböznek azokétól, akik ugyanezen okokból, hasonló helyzetben nem követnek el öngyilkosságot. Az emberek többsége a súlyos válságból is talál valamilyen kiutat a helyzet megváltoztatásával, vagy a megváltoztathatatlan elviselésével. Régi megfigyelés, hogy azokban a családokban, ahol volt befejezett öngyilkosság, a családtagok esélye huszonhatszor nagyobb arra, hogy öngyilkosságot kövessenek el, mint a többi családban. Ha a szülők nem tanítják meg gyermekeiknek a különféle konfliktusmegoldási szisztémákat, akkor a fiatal felnőtt egy inadekvát probléma-, illetve konfliktusmegoldást választhat, mint amilyen például az öngyilkosság vagy az alkoholizmus és a drogfogyasztás. 

A Szomorú vasárnap rossz hatás

Feltétlenül meg kell említenünk a Werther-effektusnak nevezett jelenséget, ami tulajdonképpen modellkövetést jelent. Névadója Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regényének öngyilkos főhőse, a regény megjelenésekor ugyanis számos követője lett a tragikus cselekménynek. A Werther-effektusnak sajnos hazai példái is ismertek: például a harmincas években Seress Rezső „Szomorú vasárnap” című dalának hatására többen öngyilkosok lettek, de József Attila, Latinovits Zoltán vagy a tragikus sorsú tizenhét éves magyar szépségkirálynő is követőkre talált.
A magyar öngyilkossági statisztika régóta sajátos megoszlást követ: az ország déli és délkeleti megyéiben mindig magasabb volt az öngyilkos halálozás az országos átlagnál, miközben a nyugati és északi megyékben alacsonyabb. Az alföldi megyékben (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád), a Tiszántúlon, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kétszer, két és félszer annyi öngyilkosság fordul elő, mint az ország nyugati határán (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala). Szeged öngyilkossági halálozása nem haladja meg az országos átlagot, a környékbeli falvaké, tanyáké viszont igen.
Az öngyilkosságok nembeli megoszlását elemezve világviszonylatban azt találjuk, hogy az öngyilkosságban elhaltak között a férfiak és az idősek, az öngyilkosságot megkísérlők között pedig a nők és a fiatalok dominálnak. Elgondolkodtató azonban, hogy a magyar nők öngyilkossági arányai magasabbak, mint a sorban Magyarország után következő legtöbb ország férfiaié. Az abszolút számokat tekintve az idős emberek szuicid rátája is aggasztóan magas, s külföldi szuicidológusok gyakran emlegetik „magyar kormegoszlási görbeként” ezt a jelenséget.
Még egy fontos felismerés: már a 18. század elején utaltak arra, hogy az alkoholizmus az öngyilkosság egyik legkomolyabb rizikófaktora. Hazánkban az alkoholizmus szempontjából betegek vagy legalábbis komolyan veszélyeztetettek számát hatszázezer és egymillió közöttire becsülik. Mivel az öngyilkosság problémája Magyarországon igen komoly, a telefonos lelkisegély-szolgálatok tagjait elsősorban a szuicid-prevenció, azaz az öngyilkosság-megelőzés területén képezik ki.


Előjelek, amikre figyelni kell

Az öngyilkosságot meg kell különböztetnünk az öngyilkossági kísérletektől. Az öngyilkossági kísérletek számát csak becsülni tudjuk, mivel ezzel kapcsolatban ma Magyarországon nincs bejelentési kötelezettség. Különféle felmérések szerint hazánkban minden egyes öngyilkosságra tíz öngyilkossági kísérlet jut. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a kísérletezők megismétlik cselekedetüket, tíz-harminc százalékuk öngyilkossággal fejezi be életét. Az előítélettel ellentétben (miszerint, aki „komolyan” meg akar halni, az előzetes jelzés nélkül követ el öngyilkosságot) a valóságban az öngyilkosságra készülők 75-80 százaléka nyíltan beszél előtte szándékáról. Ezeket a jelzéseket a környezet ritkán veszi komolyan. Az öngyilkosságra való utalás nem manipulatív szándékot takar, nem a környezet befolyásolásának eszköze, hanem segélykérés. Azt a vágyat fejezi ki, hogy azok, akiknek ez a kommunikáció szól, felismerjék a jelzés mögötti elkeseredést, és reagáljanak arra. Még akkor is így van ez, ha az öngyilkosságra készülő személy szándékáról tréfás, vicces formában beszél. Az öngyilkosságot elkövetők több mint 80 százaléka különféle testi panaszokkal felkereste háziorvosát az öngyilkosságot megelőző hat hónapban, s több mint 50 százalékuk járt orvosnál az öngyilkosságot megelőző egy hónapban, 20-30 százalékuk pedig az öngyilkosságot megelőző héten. S ha a háziorvos nem látja meg a valós problémát, felír valamilyen gyógyszert, ami után a beteg azt látja, hogy úgysem értik meg, s megvalósítja öngyilkossági szándékát. Gyerekeknél is találkozhatunk olyan testi tünetekkel, amelyek oka nem fizikális, például szívpanaszok, amelyek mögött nincs organikus szívelváltozás, vagy ilyen lehet a migrénes fejfájás. Észre kell venni a magatartás-változást vagy az iskolai teljesítmény megváltozását, amelyek mind utalhatnak valamilyen lelki problémára. Előfordul, hogy az öngyilkosságra készülő személy hozzátartozóját, barátját nevezi depressziósnak vagy öngyilkosságra készülőnek.


Orvosok is orvosra szorulnak

Számos vizsgálat szerint öngyilkossági szempontból a legveszélyeztetettebb foglalkozások egyike az orvosoké (ezen belül is különösen a pszichiátereké). Nagy arányban fordulnak elő orvosok között emocionális zavarok, házassági problémák, alkoholizmus, depresszív állapot, helytelen öngyógyszerezés. Különösen aggasztó az orvosnők szuicid mortalitása. Egyes szerzők szerint orvosok gyakrabban követnek el öngyilkosságot, és más foglalkozási csoportokkal összevetve fiatalabb korban. Az orvosfeleségek halálozása is igen magas, amit a férj túlterheltségével, a kevés egymással töltött idővel, a házasság megromlásával és depresszív állapottal magyaráznak. A pszichiátria megfogalmazásában: „az orvosfeleségek azok az özvegyek, akiknek férjük van”.


Öngyilkosságok száma Magyarországon

1980-ban: 4 809 
1990-ben: 4 133 
2000-ben: 3 269 
(ebből férfi: 2463, nő: 806) 

Korcsoportok szerint (2000-ben):

  össz. férfi
9-19 éves 57 44 13
20-29 éves 261 223 38
30-39 éves 440 375 65
40-49 éves 796 640 156
50-59 éves 589 475 114
60-69 éves 422 278 144
70-79 éves 441 283 158
80 fölöttiek 263 145 118

Ismert családi állapot szerint (2000-ben):

  össz. férfi
Egyedülálló 632 562 70
Házas 1 439 1 175 264
Elvált 549 427 122
Özvegy 647 197 350