Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Én nem vagyok piskóta

Első fokon pert nyert Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze Bartus László újságíró ellen. A Budai Központi Kerületi Bíróság február 20-án kelt ítéletében megállapította, hogy Bartus megsértette a gyülekezetvezető jóhírnévhez fűződő személyiségi jogait, ezért eltiltotta a további jogsértéstől, és 300 ezer forint kártérítés megfizetésére kötelezte. A per tárgyát három, tavaly nyáron elhangzott telefonüzenet képezte, melyek nyelvezete oly mértékben volt penetráns, hogy a bíróság az elmarasztaló ítélet indoklásában eltekintett azok újbóli említésétől, így Bartus „idézhetősége” már csak lakcímére korlátozódott.


Bartus László a tárgyalóteremből távozóban. Eltiltották Fotó: Somorjai L.

A korábban Tolerancia-díjat is begyűjtő újságíró első üzenete 2001. július 22-én landolt a sértett munkatársának üzenetrögzítőjén, és tartalmához nyugodtan citálhatnánk a kereskedelmi tévék brutális vagy perverz filmjeinek bemutatása előtt felvillanó szöveget, mely arról tájékoztatja a kedves nézőket, hogy a következő percekben nyugalmuk megzavarására alkalmas képi- és hanghatások fogják érni őket. Íme: „…Mondd meg a fasiszta barátodnak, a Németh Sándorról beszélek, hogy (…) ha velem ujjat húz, érted, megf…-tom úgy a parasztot, hogy a füle az kettéáll, és éjjel-nappal bombariadótok lesz, és a f…-ra ráborítok érted olyan embereket, érted, hogy nem győzitek majd sikálni a feliratokat, érted, meg mindent, amit akarsz. (…) Hülye, bunkó parasztok vagytok. (…) Ha még egy bármi történik (…) ott robbani fognak, érted, felrobbantom a f…-nak az autóját, meg mindent, amit akartok. Figyelj én nem vagyok piskóta, érted, én megszivatom, jó? Hülye barmok vagytok, kinyalhatjátok a s…-t!” Miután a „tényfeltáró” újságíró tartózkodó méltósággal artikulálta álláspontját, következő üzenetében arra is kitért, hogy a Hit Gyülekezetét lejárató Fesz van című könyvének megírásában milyen mélyről fakadó belső késztetéseknek engedve cselekedett: „…kiadom újra a Fesz vant. Na most ez a minimum, hogy baromi nagy, izé reklámmal kiegészített, bővített kiadásban fogom kiadni, ez a minimum, amivel holnaptól indítok, és utána mondd meg, hogy a f… kapaszkodjon, mert érted én szét fogom szaggatni a f…-t, érted? (…) Szórakozzon a k… anyjával, azzal a tetves barommal!” Utolsó, másnap érkezett közlendőjét a következő mondatai summázzák leghatásosabban: „…mostantól sz…-jon és f…-son, mert a palit kikészítem.”
Németh Sándor keresetlevelében rámutatott: azért fordult bírósághoz, mert Bartus „számtalan, az egyházat és lelkészeit súlyosan sértő írásbeli, illetve szóbeli megnyilvánulást tett”, a gyülekezetről írt gyalázkodó hangvételű könyve után is „minden lehetséges alkalmat megragad, hogy az igazság bajnokának tüntetve fel magát az egyház és vezetője jó hírét megsértse”. A Hit Gyülekezete eddig nem fordult segítségért az igazságszolgáltatáshoz, de a gyűlölködő újságíró telefonos üzenetei után már teljesen nyílvánvalóvá vált, hogy a „további jogsértések megelőzésének” egyetlen útja a jogi elégtétel keresése.
Az előzményekhez tartozik, hogy Bartus Fesz van című könyve hamisítatlan szektázós tébolyt indított útjára Magyarországon, mely az akkor még kisgazda Molnár Róberten és a fideszes Ughy Attilán keresztül a parlamenti arénába is betüremkedett, majd mivel gerjesztői csalódtak a reakciókban, húszoldalas ügyészségi feljelentés formájában foglalták össze Bartus könyve alapján a közösség feltételezett visszaéléseiről szóló vádjaikat. Ha az ügyészség nem söpörte volna le kapásból asztaláról a vádpontok döntő többségét, akkor azokat Bartus egyházának vezetői, a Budapesti Autonóm Gyülekezetet megalapító exhites „félvezetők” „bizonyító erejű” tanúvallomásaikkal támasztották volna alá. Mivel erre nem nyílt lehetőségük, nyilatkozatot adtak ki hittestvérük könyvéről: „Megismerve Bartus László Fesz van című könyvét, magunkat is megítélve tanúsíthatjuk, hogy az abban leírt történetek hitelesek és igazak.” Sőt, mikor a vallástörvény módosítási kísérlete során a Hit Gyülekezete ügye az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottsága elé került, levélben fordultak a képviselőkhöz, mondván: „…szimpátiával figyeljük Bartus László úr polgárjogi küzdelmeit, aki a nyilvánosság fegyverét használva akarja szembesíteni Németh Sándort és közvetlen környezetét saját tetteikkel és mentalitásukkal.” Ketten közülük, Görbitz Tamás és Takács Ferenc, e mostani per során is készséggel siettek volna az alperes segítségére, és Bartus szerint arról próbálták volna meggyőzni a bíróságot, hogy Németh Sándor „hívei az erkölcsi gátlásoktól megszabadított emberek”, akik „programozottan” hajtják végre a lelkész utasításait, ugyanakkor „lelki sanyargatás” és „uralkodás” áldozatai. A bíróság elutasította a „tanúk” meghallgatását, mondván: a fenti állítások igazolása nem tartozik a per tárgyához.
A bíróság ítéletében megállapította, hogy Bartus László „valótlan kijelentéseivel” megsértette Németh Sándor jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, továbbá becsülethez fűződő személyiségi jogát, amikor „durva, lealacsonyító, bántó kifejezésekkel illette” és vele szemben „félelem keltésére alkalmas” kijelentéseket tett. Mindezekért eltiltotta a további jogsértéstől és 300 ezer forint kártérítés, plusz visszamenőleg 11 százalékos kamat megfizetésére kötelezte. A bíróság szerint az újságíró „obszcén, becsmérlő kijelentései trágárságuknál fogva túllépik a szabad véleménynyilvánítás határát”, továbbá megállapítást nyert, hogy minden alapot nélkülöz az a vád Bartus László részéről, amellyel Németh Sándort „fasisztának” nevezte. 
Mivel nem tudta bizonyítani azon vádját sem, hogy szolgálati autóját Németh Sándor utasítására rongálták meg - arról pedig megfeledkezett, hogy a szélsőjobbról, a Fradiról és a maffiáról írt könyvei kapcsán számtalan ellenséget szerzett - a bíróság „valótlannak” minősítette és a felperesre nézve „sértőnek” ítélte kijelentését.
Bartus a per során arról próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy fenyegetéseit és gyalázkodásait „méltányolható felindultságában” tette, ám úgy tűnik, esetében folyamatosan zaklatott lelkiállapotról beszélhetünk, hiszen telefonüzenete előtt három évvel, már 1998-ban a következőt táviratozta a gyülekezet egyik lelkészének: „Kisfiam (…) kerülj, hogy szét ne verjem a pofádat.” 
Tavaly pedig nem kis megütközést keltett a Hit Gyülekezete teológiai lapja, az Új Exodus szerkesztőségében egy névtelen és nyomdafestéket nem tűrő e-mail üzenet, amely a Világgazdaság című napilap egyik munkatásának számítógépéről érkezett. Az üzenetről csak kitartó kutatás után derült ki, hogy Bartus László küldte egy volt kollegája neve mögé bújva. A Világgazdaság főszerkesztője elismerte a „kétségtelenül szerencsétlen névcserét”. 


Karitatív célra kerül a kártérítés

A Hit Gyülekezetét megnyugvással tölti el az elsőfokú ítélet, mondta el a Heteknek Tóth Géza, az egyház szóvívője, hozzátéve, hogy a pert Bartus László kényszerítette ki sorozatos gyalázkodásaival. A szóvivő reméli, hogy a bíróság döntése, amely eltiltotta az újságírót a további jogsértésektől, pontot tesz a sok éve húzódó ügy végére. Meglátása szerint az ítélet nemcsak a Hit Gyülekezete szempontjából kedvező fejlemény, hanem talán arra is rámutat, hogy a közbeszéd sajnálatos eldurvulásáért hazánkban néhány újságírót is felelősség terhel. Tóth Géza arról is beszámolt, hogy a Bartuséhoz hasonló fenyegetések elviselése terén sajnos nem számít kezdőnek a gyülekezet, hiszen például a szeptember 11-ei New York-i merénylet után három órával bombariadót kellett elrendelni a Hit Parkban egy névtelen telefonáló miatt, sőt 1999-ben jelentkezett náluk egy férfi, akinek két személy hárommillió forintot ígért Németh Sándor likvidálásáért. A szóvivő elárulta, hogy a vezető lelkész a bíróság által megítélt 300 ezer forint kártérítés teljes összegét a Honvéd Kórház traumatológiai osztályának ajánlja fel.