Hetek-összeállítás
Jobboldaliak perelik kritikusaikat

Az elkövetkezendő hetekben két író-közíró is a „vádlottak padjára” ül, mert az általuk bírált jobboldali személyiségek beperelték őket: Tamás Gáspár Miklóst Csurka István a Magyar Igazság és Élet pártjának alapító elnöke; Kertész Pétert, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) egykori szóvivőjét Mónus Áron, a többek között Adolf Hitler Mein Kampfját magyarul kiadó könyvkiadó vezetője citálta bíróság elé.

 
Tamás Gáspár Miklós állított, Csurka István „válaszolt”. Bíróságban bízó

Tamás Gáspár Miklós 1998. május 6-án a Népszavában azt írta: „Orbán Viktor avval ámítja a választóit, hogy sikerült létrehoznia a mérsékelt és demokratikus jobbközép pártszövetséget, amely mentes lesz a néhai MDF-kisgazda kormány hibáitól, a félfeudális, tekintélyelvű Horthy-rendőrállam iránti egészségtelen vonzalmától, köz- és önveszélyes sovinizmusától és nagyképű pózaitól. Ha Orbán Viktornak csakugyan sikerült volna ilyen tömörülést létrehoznia, azok is melegen gratulálhatnának neki, akik nem a hívei, nem a szavazói. (…) Létezését Orbán és kollégái állítják, de nincsenek rá bizonyítékaik. Az egykori Fidesz (amely az új szövetség vezető erejeként reklámozza magát) teljesen föloldódott a kompromittálódott MDF-ex-KDNP-s jobboldalban, saját »történelmi« vezetői is átvették (például a szabaddemokratákkal szemben) azt a Polónyi-Verhovay-Istóczy-féle retorikára hajazó demagóg stílust, amellyel egyébként a klasszikus jobboldali pártok már fölhagytak, ma már az MDNP, sőt az MDF is olykor mérsékeltebbnek és racionálisabbnak tetszik, mint az ős Fidesz. (…) Mindez nem volna olyan súlyos dolog, (…) ha a Fidesz/MDF a ma már kész ténynek tekinthető kisgazda szövetségkötésen túl nem készülne beemelni az alkotmány sáncai közé a Magyar Hazugság és Halál Pártját (MIÉP).
Ha már az »antifasiszta« szó előkerült, ki kell mondani, hogy ezt csak tág és laza értelemben lehet használni: a MIÉP nem náci, nem fasiszta, nem nyilas párt; noha persze fajgyűlölő, sovén, antiszemita, idegengyűlölő, antidemokratikus, köztársaság- és alkotmányellenes, de nem tervezi a nyílt diktatúra, az egypártrendszer, a totális cenzúra és a Führer-elv bevezetését.
Természetesen eszem ágában sincs azt hinni, hogy Orbán Viktor szélsőséges vagy szélsőjobboldali partnereinek a politikáját óhajtaná folytatni. Mint annak idején Antall József, azt hiszi, hogy majd túljár mind a liberálisok, mind a fehérgárdista-különítményes szellemű szélsőségesek mint hiányosan tájékoztatott választók eszén: s ahogy ez a megboldogultnak sem sikerült, neki sem fog sikerülni.”
Csurka István ebből a részből többek között azt emelte ki, hogy a MIÉP-ről TGM azt a véleményt mondja: „fajgyűlölő, sovén, antiszemita, idegengyűlölő, antidemokratikus, köztársaság és alkotmányellenes”.
Csurka István magánvádló szerint ez a kijelentés „alkalmas a becsület és az emberi méltóság megsértésére”. A pártelnök szerint az elhangzottak „célja pedig nem volt más, mint - nevesítve a párt, a párt elnökének, személyének - lejáratása, ezáltal az aljas indok is megállapítható”.
TGM egyébiránt nincs egyedül ezzel a véleményével, hisz már nála jóval korábban mások is megfogalmaztak karakteres véleményt vele szemben. Debreceni József MDF-es honatya náci hangvételűnek nevezte a politikus-drámaíró egy tanulmányát. Kövér László, Fideszes politikus - aki valószínűleg a párt elnöke lesz a közeljövőben - a parlamentben azt mondta az úgynevezett Csurka-dolgozatról: „Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom. (…) Csurka István írásán átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés, a kizárólagos hatalomra törés, az állami erőszakszervezetek politikai megfontolásából történő alkalmazásának szándéka, a politikai ellenfelek ellenségnek bélyegzése, azok kizárása a nemzetből, akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak.” (Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának 5. ülésnapja, 1992. augusztus 31-én, hétfőn)
Mónus Áron könyvkiadó még a Mazsihiszt perelte be 1994-ben az alábbi közleményért - ez tartalmazza azt a nyilatkozatot, amely a hitközséget megbotránkoztatta: „A Nap TV Kinn padján Mónus Áron vallott arról, hogy a magyarság nevében miért perelte be Horn Gyula miniszterelnököt a holocaust borzalmait túlélt zsidóságot megkövető történelmi bocsánatkéréséért. A riport során a hírhedtté vált író nem kevesebbet állított, minthogy ő valójában, úgymond az elpusztított »kis zsidókért« emelt szót, akinek haláláért - s ez, mint mondta, a Püski Kiadó könyvesboltjában terjesztett könyvéből egyértelműen kiderül - azok a tehetős, szabadkőműves zsidók a felelősek, akik annak idején Hitlert támogatták. Vagyis Mónus nagy nyilvánosság előtt nem kevesebbet állított, minthogy a vészkorszakot maga a zsidóság idézte elő, divatos kifejezéssel élve: menedzselte. »Lényegében - tette hozzá - így van ez napjainkban Magyarországon is, ahol a bíróságon bejegyzett, s az egész országot átszövő, zsidó befolyású szabadkőműves-hálózat végzi a dolgát.« (…) Mónus Áron Nap TV-beli megnyilatkozása teljes mértékben azonos ezzel, s megítélésünk szerint kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát.”
A pert végül nagyobbrészt a Mazsihisz nyerte meg, a közelmúltban azonban Mónus beperelte Kertész Pétert, a szöveg fogalmazóját, a hitközség szóvivőjét. A tárgyalás a jövő héten lesz.