Vissza a tartalomjegyzékhez


Veni, vito , vici

Gottlieb Daimler 1896-ban, 10 évvel az első automobil után építette meg első teherautóját 1,5 tonnás hasznos terhelhetőséggel, a kor tudásának megfelelő elsőrangú technikával és minőséggel. A Daimler-Chrysler csoport által gyártott Vito szintén nem egy „mai gyerek”, hiszen kategóriájában már 1996-ban az év haszongépjárművének választották. Amiért mégis érdemes szemügyre venni, az az új fejlesztésű dízel erőforrás, amely három teljesítménylépcsőben, 82, 102 és 122 lóerőben jelenik meg.

Felépítés és dizájn

A Vito az első olyan Mercedes transzporter, amelynek keresztben elhelyezett motorja az első kerekeket hajtja. A karosszéria lágyan lekerekített élei egyéni külsőt és mintaszerű, 0.34-es légellenállási tényezőt eredményeznek. A kompakt külső méretek miatt (hossza: 466, szélessége: 188, magassága: 189 cm) magabiztosan manőverezhető, szűk helyeken és kis belmagasságú parkolóházakban is. A visszapillantó tükrök kellően nagy látóterűek, kisebb fürdőszobában is megállnák helyüket. A Vito zárt dobozos és 5 vagy 6 személyes kivitelben kapható, de elérhető 8 vagy 9 személyes mikrobusz változatban is. Az alapkivitel - melynek ára nettó 3 millió 938 ezer forint - 180 fokig nyitható, kétszárnyú hátsó ajtóinak köszönhetően villás targoncával is rakodható egészen 1 tonnás terhelésig. Az alacsony, 53 centiméteres padlószintű, 3,6 négyzetméter hasznos területű rakodótér 4,8 köbméter terhet tud elnyelni. A sok variáns közül kiemelném a „Marco Polo” szabadidős változatot, melynek belső terét 180 fokkal megfordítható ülések teszik komfortosabbá, hátsó üléseit pedig 125x200 centiméteres fekhellyé lehet átalakítani egy, a tetőben elhelyezett ágybetét segítségével. Az utazási komfort a független kerékfelfüggesztések miatt kifejezetten kellemes, az autó kanyarban semlegesen viselkedik. A szériában ABS-szel és ABD-vel (fékdifferenciál) felszerelt négy tárcsafék még nagy sebességnél is hatásos lassulást biztosít.

Az erőforrás

Elölről nézve az autót piros CDI felirat fémjelzi, de valószínű, hogy az alsó középkategóriában autózók gyakrabban fogják látni távolodó hátulját. A közös nyomócsövű (common rail) motor befecskendező nyomás értékét elektronika korrigálja a terhelés és a fordulatszám függvényében, ezáltal lesz tökéletes a porlasztás és kicsi a károsanyag-kibocsátás. Az elérhető nyomaték 300 Nm, amely már 1800-as fordulatszámtól rendelkezésre áll. Szériatartozék a gázolaj-előmelegítő rendszer, amely különösen hasznos kemény hidegben. Mivel a jó hatásfokú motor nem termel annyi veszteséghőt, hogy az télen elegendő lenne a jármű fűtésére, ezért kapcsolható automata fűtőberendezést építettek be, amely álló helyzetben is használható. Olajcserére csak 22 ezer 500 kilométerenként van szükség, a fogyasztás pedig egyszerűen elképesztő, a 17 mázsa önsúlyú autó teljes terheléssel, nyomulós vezetési stílusban megelégedett 8 liter gázolajjal 100 kilométerenként. Mielőtt könynyekre fakadnának kedves olajsejk olvasóink, közölném, hogy az autó a dízelen kívül két - egy 129 és egy 143 lóerős - benzinfaló változattal is megrendelhető.

Konklúzió

Ellentétben az EU-tagállamokkal, hazánkban sajnos nem része az alapfelszereltségnek a vezetőoldali légzsák. Egyetlen kritika a váltókarnál kiöblösödő műszerfalat illeti, ami sokkal inkább zavarta a térdkalácsomat, mint a térérzetemet. Ez az ergonómiai hiba a gazdag extralistáról választható komfortüléssel egyszerűen kiküszöbölhető. A Vito magas árát gazdaságos fenntartással és az átlagosnál kisebb értékvesztéssel korrigálja. Mint ahogy a tokaji aszú a borok, úgy a Mercedes-Benz az országutak királya, a minőséget mindkettő esetében meg kell fizetni. (K.S.)