Pátkai Mihály
Elnyelte a Mars

A NASA amerikai űrkutató központ ez évben 360 millió dollárt költött a Marsra. Az idén útnak indított három Mars-járó robot és a keringési pályára állított űrszonda egy év alatt tette meg a Föld és a Mars közötti mintegy 250 millió kilométert. Az első űrszonda, a Mars Climate Orbiter szeptemberben égett porrá a Mars légterében egy matematikai hiba miatt. A Mars Polar Lander Mars-járó robottal - mivel múlt pénteki leszállása után a NASA szakemberei hétszeri próbálkozást követően sem tudtak kapcsolatot teremteni - feltételezhetően szintén kudarcot vallottak. 1962-től összesen 25 amerikai és orosz űrszonda indult a Marsra, közülük 11 megsemmisült, további négy nem tudta befejezni küldetését. A NASA a legutóbbi kudarc fényében azt fontolgatja, hogy felülvizsgálja Mars-programját.

Az amerikai űrkutatási hivatal szakemberei feladták a reményt. Űrcsend Fotó: MTI

„Az egész Mars-programot újragondoljuk” - jelentette ki Daniel S. Goldin, a NASA munkatársa a Washington Post hasábjain. „Ezek a kudarcok jelzés értékűek” - jegyezte meg Edward Weiller, a NASA egyik vezető kutatója, majd hozzátette: „A jelzésekre pedig reagálunk”.
„Nem kifogásokat keresünk, de tudni akarjuk a választ” - mondta David Crisp, a NASA Mars-kutató csapatának tagja.
Az első űrszonda az 1960-as években közelítette meg a bolygót. A Mars körüli pályára álló szondák egy puszta, kráter borította bolygófelszín fényképeit küldték vissza a Földre. A Mars-kutatás első hulláma 1976-ban a Viking-programban tetőzött, amelynek során két űrszonda és két Mars-járó robotautó érte el a planétát - mindössze tizedannyi költséggel, mint amennyibe az idei két sikertelen kísérlet került. A legtöbb tudós szerint az eredmények azt igazolták, hogy a Marson nincs élet. Pedig a Viking-szonda számos olyan fényképet küldött vissza a Földre, amelyeken a bolygó felszínén vízáramlás okozta jelek láthatók: mély csatornák, kanyonok, ősrégi tavak partvonalai.
A Föld után a Mars a legalkalmasabb bolygó a naprendszerben az élet fenntartására. Olyannyira alkalmas, hogy egykor élet is lehetett rajta. Felszínén látható folyómedrek és egyéb földrajzi jellegzetességek arról tesznek tanúságot, hogy egykor hatalmas vízmenynyiség lehetett a Marson. Egyes kutatók szerint most is lehet víz a bolygón - a felszín alatt. A felszínen ugyanis túlságosan alacsony a hőmérséklet és ritka az atmoszféra ahhoz, hogy a víz folyékony halmazállapotú maradjon.
Vajon mi okozhatta a drámai változást a Marson? Kétségtelen, hogy a bolygó atmoszférája rendkívüli módon lehűlt. A végbement változások - amelyben a Földdel ellentétben nem játszottak szerepet óceánok, a bioszféra, illetve a környezetszennyezés - vizsgálatával közelebb kerülhetünk a Földön tapasztalható időjárás-változások megértéséhez.
A Mars legelőször az 1870-es években került az érdeklődés középpontjába, amikor Giovanni Schiaparli olasz csillagász beszámolt arról a felfedezéséről, hogy távcsöve segítségével a bolygó felszínén folyómedreket fedezett fel. A századfordulón népszerű dalok szóltak arról, hogy emberek hatalmas tükrök jelzéseivel veszik fel a kapcsolatot a vörös bolygó lakóival. H. G. Wells Világok háborúja című, 1898-ban megjelent regényében a szuperintelligens marslakók lerohanják a Földet vízhiányuk kielégítése céljából. A Tarzan-sorozat szerzőjeként ismert Edgar Rice Burroughs az 1900-as évek elején szintén több regényt írt, melyek cselekményének a Mars a helyszíne.
1996-ban kutatók egy csoportja bejelentette, hogy egy, feltételezhetően a Marsról érkezett kőzetben ősmikrobák maradványait találták, ezzel ismét reflektorfénybe került az „élet a Marson” kérdés. A Földön számos kontinensen találtak olyan kőzetet, amely feltételezhetően a Marsról vált le aszteroida- vagy meteorbecsapódás következtében, és így került a Földre. A kövekben rekedt gáz összetétele egyezett a Mars légkörének összetételével.
A Pathfinder robotautó 1997. július 4-én „ért Marsot” a bolygó vörös kövekkel borított felszínén. Az újságokban minden eddiginél nagyobb felbontású fényképeket láthattunk a vörös sziklákról. 1998 decemberében és 1999 januárjában egy-egy újabb űrhajó indult a Marsra, ezek azonban a napokban megsemmisültek. A tervek szerint a következő évtizedben minden 26 hónapban újabb távirányított űrhajó célozza meg a vörös bolygót. Eddig azonban egyetlen Mars-kutató szonda vagy robotgép sem talált életjeleket.
Mindeddig úgy tudtuk, hogy az élet fenntartásához a folyékony halmazállapotú víz, a szerves anyag és a komplex szerves molekulák szintéziséhez szükséges energiaforrás nélkülözhetetlenek. A legújabb kutatások eredményei azonban arra utalnak, hogy nem csak ilyen körülmények között létezhet élet. Az 1980-as és 1990-es években biológusok felfedezték, hogy mikrobák szélsőséges körülmények között is meg tudják őrizni életfunkcióikat - rendkívül forró, száraz, illetve hideg közegben, vagy éppen óriási nyomás alatt. A felfedezés a Marssal kapcsolatos feltételezéseket is érintette. Bár minden bizonnyal nem élnek a felszínen az állatokhoz, illetve az emberekhez hasonló komplex organizmusok, a felszín alatt élhetnek marslakók (mikrobák), ha folyékony halmazállapotú víz is létezik odalenn…