Hechs László, Jeruzsálem
Megújulnak az izraeli szír béketárgyalások

Clinton elnök szerdán drámai hangvételű beszédben jelentette be, hogy Izrael és Szíria amerikai közvetítéssel megállapodott az 1996-ban megszakadt béketárgyalások újrafelvételében. A megállapodás szerint Ehud Barak, izraeli miniszterelnök és Farouk As-Shara, szír külügyminiszter a jövő hét közepén Washingtonban, vagy ahhoz közeli helyszínen találkoznak.

Sajtóértekezletén Clinton szélesebb összefüggésben is beszélt a közel-keleti megbékélési folyamat történelmi jelentőségű esélyeiről, amelyek most megragadhatók, és amelyek egyebek közt oda vezethetnek, hogy „a palesztinok saját kezükbe vehetik sorsukat saját földjükön”.
Az amerikai elnök már korábban külön-külön tanácskozni fog a washingtoni találkozó résztvevőivel, hogy előre rögzítsék a megbeszélések menetrendjét, és a megvitatásra kerülő témákat.
Milyen menetrend alapján kezdődnek újra a megbeszélések? Izraeli részről csak annyit közöltek, hogy a zsidó állam nem fogadta el Rabin letéti nyilatkozatát, azaz nem kötelezte el magát, hogy visszavonul a Golán-fennsíkról az 1967. június 4-e előtti vonalra. A szír elnök szóvivője szerint a tárgyalások újrafelvételét az tette lehetővé, hogy Izrael beleegyezett, hogy azt onnan folytassák, ahol azokat 1996-ban megszakították.
Később izraeli források úgy magyarázták a megegyezés tartalmát, hogy mindkét fél maga értelmezi, szerinte mely ponton szakadtak meg a tárgyalások. Ha valóban ezt rejti a tárgyalások újrakezdéséről szóló megállapodás, akkor az inkább izraeli, mint szíriai győzelem, hiszen nem fogalmazódik meg benne egyértelműen a teljes Golán visszaadásának kötelezettsége.
Az áttörésre Madeleine
Albright mostani közel-keleti körútján került sor. Ennek során előbb a szaúdi fővárosban, Rijádban tárgyalt, majd Damaszkuszba utazott, ahonnan kedvező választ vitt Jeruzsálembe. Albright négynapos közel-keleti útját lezáró sajtóértekezletén úgy fogalmazott, hogy a kétezredik esztendő a béke éve lehet a térségben.
Az amerikai külügyminiszter szerint ugyanakkor nehéz tárgyalások várhatók. A jövőbeli megbeszélések főbb témái: a Golánról való visszavonulás, a mindkét fél biztonsági-védelmi igényeit kielégítő rendszer kidolgozása, a békefolyamat menetrendje, valamint a béke és normalizáció jellege. Fontos téma továbbá a vízprobléma rendezése, mert a Genezáret-tó és a Jordán mellékfolyói a Golánon erednek, és a múltban Szíria már több kísérletet tett arra, hogy ezeket a folyókat elterelje medrükből.
Az ellenzéki Likud elnöke, Ariel Saron éles szavakkal bírálta Barak döntését. Nyilatkozatában megalkuvással vádolta a miniszterelnököt mondván: beleegyezett, hogy levonul a Golánról, s ezzel Izraelt veszélybe sodorta. Nem követelte, hogy Damaszkusz vonja ki megszálló csapatait Libanonból. Behódolt az amerikai nyomásnak, valamint a szír követeléseknek.
Baraknak nemcsak az ellenzék bírálatával kell szembenéznie, de - minden valószínűség szerint - kormányon belüli palotaforradalom veszélye is fenyegeti. A Mafdal már korábban fenyegetőzött a kormányból való kiválással, mert Barak - a koalíciós megállapodással ellentétben - beleegyezett a települések természetes növekedésének befagyasztásába. A szírekkel való tárgyalások újrafelvételéről szóló mostani döntést szintén ellenzik, és Jichák Lévi, a párt vezetője a koalícióból való távozását helyezte kilátásba. Az Jiszráel Ba-Alija sem fogadja el Barak döntését. Olyannyira, hogy a párt második emberét, Juli Edelsteint választották a Golán-frakció vezetőjévé a knesszetben. Az ellenzéki és koalíciós képviselőket egyaránt tömörítő tömb célja, hogy megakadályozza a Golánról való kivonulást. A Sasz párt is csatlakozni látszik a „lázadókhoz”. Vezetőjük, Éli Jisaj magyarázatot követel Baraktól.
A Párizsban tartózkodó Benjamin Netanjahu, volt izraeli miniszterelnök szerint Asszad korábban beleegyezett, hogy a Hermon-hegy izraeli fennhatóság alatt maradjon. Nyilatkozatában hangoztatta, hogy Izrael nem vonulhat vissza a Genezáret-tó partjára, és a Golánon létesített településeket nem számolhatja fel.
Egyelőre még minden bizonytalan, bár a goláni települések felett megkondultak a vészharangok. A napokban rendkívüli ülésre hívták össze a települések vezetőit, hogy meghatározzák, milyen lépéseket tesznek saját védelmük érdekében. Vezetőjük, Jehuda Woldmann szerint nem valósítható meg a béke azon az áron, hogy több mint húsz év munkája semmibe vész.
Jigal Kippner, a Golán belső ellenzékének vezetője úgy véli, hogy a lakosok többsége támogatja Barak döntését, még akkor is, ha tudják, hogy ennek a politikának egyik lehetséges következménye a goláni települések lebontása. Albright látogatása során a palesztin-kérdés háttérbe szorult, Arafatnak a tárgyalások felrúgására irányuló manővere visszhang nélkül maradt. Úgy tűnik, az amerikai-szír opció talán Arafatot is realistább nézetek képviselésére ösztönzi.
Oded Erannak és Jasszer Abed Rabónak elvileg ismét találkoznia kell a végső rendezésről folyó tárgyalásokon, ahol a menekültek ügye kerülne napirendre. A palesztinok máris megüzenték, hogy kizárólag a zsidó települések építésének azonnali beszüntetéséről hajlandók tárgyalni. Elégedetlenek Barak azon ígéretével, hogy nem írnak ki újabb pályázatokat lakásépítésre; azt követelik, hogy a már meghirdetetteket is mondják le. Rájuk azonban ezekben a napokban senki sem figyel.