Sajtóvita alakult ki a napokban egy szaktanácskozáson elhangzott mondat kapcsán
arról, hogy mennyire volt gyors a demokratikus átmenet egyes európai nemzetek, köztük
Franciaország esetében. A polémia többek között az 1996-ban elhunyt francia köztársasági
elnök, Francois Mitterand politikai életútját is elemezte, nevezetesen, hogy volt-e a
neves politikusnak köze a második világháborús nácibarát francia bábkormányhoz. Többen
hitetlenkedve csóválták a fejüket, sőt volt, aki diplomáciai inzultus lehetőségét
emlegette.
Idézzük fel, hogyan búcsúztatta az angol ITV Newshour című hírműsora a francia
államférfit 1996. január 8-án:
Francois Mitterand politikai karrierje fél évszázadot ölel át. Tizennégy évi elnöksége
III. Napóleon óta a leghosszabban kormányzó francia államfővé emelte. A fiatal
Mitterand-ról azt mondták [iskolatársai Chirone-ban], hogy addig nem csatlakozik
egyetlen csoporthoz sem, ameddig nem lehet annak vezetője. A háború megszakította
Mitterand ifjúkori ambícióit. Gyalogsági alakulatba sorozták be, majd amikor
Franciaországot elfoglalták a németek, megsebesült. Hadifogságba esett, és
harmadszori kísérletre sikerült megszöknie. Franciaországba viszszajutva kezdetben
Petain marsall nácibarát kormányzatában dolgozott. Később igyekezett ezt a
kapcsolatot jelentéktelen színben feltüntetni, és hangsúlyozta az ellenállásért végzett
munkáját. Idézet Mitterand egyik interjújából: „Politikai pályafutásomat az
ellenállásban kezdtem. Itt kaptam az első felelősségteljes feladatot”, majd újra a
műsorvezető, Peter Morgan: „Egy nemrég felfedezett fénykép - amely Mitterand-t
Petain marsallal ábrázolja - azonban kellemetlenebb igazságot sejtet. Mitterand ezt követően
is politikai kettős életet élt, a szélsőjobbot és a szélsőbalt egyaránt előnyben
részesítette annak érdekében, hogy karrierjét elősegítse.”
A felszabadulás után nem sokkal Mitterand a legfiatalabb miniszterként csatlakozott a
kormányhoz, de amikor De Gaulle 1958-ban visszatért a hatalomba, Mitterand elhagyta a
kormányt. Politikai száműzetése alatt a volt konzervatív politikus felfedezte a
szocializmust. De Gaulle mindig is kicsúfolta ezt az átváltozást. Mások azonban úgy
érzik, Mitterand előre gondolkodott.
A következő húsz évet a frusztráltság és a kudarc jellemezte. 1968-ban, a diáklázadások
idején Mitterand túl nagy kockázatot vállalt. A sokkal erősebb kommunistákkal kötött
egyezség segítségével versenybe szállt De Gaulle-lal az elnökségért. Elnök vagy
miniszterelnök szeretett volna lenni, de egyik posztot sem sikerült elnyernie. Mire
1981-ben harmadszor indult az elnöki pozícióért, már vesztesként tartották számon.
A hivatalban lévő elnök, Valery Giscard D’Estaing azonban még sokkal népszerűtlenebb
volt, így Mitterand-nak végül sikerült hivatalba kerülnie, az elvek embere szerepében…