Mikor minap egy édesapa a délelőtti órákra beadott kislányáért a bébihotelbe
ment, arra lett figyelmes, hogy egy idegen kisgyermek szalad oda hozzá, és öleli át a
lábát: „Szia apuka, értem jöttél?” A szóban forgó közkedvelt bébihotelt
ugyanis az épület felújítása miatt átmenetileg összevonták a melléképületben működő
hetes bölcsődével. A csak néhány órára beadott gyermekek így együtt játszhattak
a non-stop ott lévő apróságokkal - nem kis traumát okozva nap mint nap azoknak,
akikért rendre nem jött el senki.
1993-ban nyitotta meg kapuit Budapesten az első magán-bébihotel. Azóta több ilyen
jellegű gyermekmegőrző is működik - igaz, többnyire önkormányzati tulajdonban
-, melyek mára már ismertté és elfogadottakká váltak. Azzal a felismeréssel hozták
létre őket, hogy az anyukának szükség esetén egyszerűbb és olcsóbb gyermekét pár
órára beadni valahová, mintsem otthonába hívni egy gyermekvigyázót. A tapasztalatok
azt mutatják, hogy ezeket a bébihoteleket mind a gyermekek, mind a szülők megkedvelték:
egyszóval beváltak. Heti egy-két alkalommal, néhány órás időtartamon belül a
gyermekek többsége jól érzi magát egy közösségben, s a szülő is kifejezetten élvezni
tudja, ha babakocsi és babatáska nélkül végezheti el a heti nagybevásárlást. A megőrzést
általában hat hónapos kortól hatéves korig vállalják, az árak változóak. Ahol
lehetőség van csak a felügyeletet igénybe venni, ott óránként 60-90 forintot kérnek,
a napi háromszori étkezésért pedig ezen felül 320-350 forintot. Az elmondások
szerint a bébihoteleknek átlagosan naponta 18-20 gyermekük van, s jellemzően délelőtt
kilenc órától este nyolcig tart a csúcsidő.
Amikor nem egy-két óráról van szó
A bébihotel elnevezés a non-stop működésből ered. Ma már nem akadály akár több
napra is leadni a gyermeket megőrzésre, s megszokottá vált, hogy vannak gyermekek,
akiket egy-egy teljes hétre rendszeresen bébihotelben helyeznek el. A Váci utcában működő
Ficuka magánbébihotel egyik vezetője, Nagy Lívia elmondta, hogy nekik minden éjszaka
vannak apró vendégeik. A szülők többnyire a felső középosztályhoz tartoznak, igen
mozgalmas az életvitelük, például hosszabb nyaralásaik (teleléseik), üzleti útjaik,
fogadásokon való részvételeik idején rendszeresen igénybe veszik a bébihotel
non-stop nyitva tartását. Az ünnepek előtt és alatt rendszerint telt ház van náluk,
és már most érezhető, hogy ez idén sem lesz másként.
Vannak kényszerhelyzetek
Léteznek más intézmények is, ahol a gyermekek rendszerint hetente öt napot töltenek,
ilyenek a hetes bölcsődék, illetve óvodák. Ezek önkormányzatok által működtetett,
kedvezményes intézmények, ahová a gyermekeket szociális alapon helyezik el. Többnyire
azért, mert szüleik átmenetileg - anyagi vagy egészségügyi okokból -
alkalmatlanok a gondozásukra. Nem egy esetben olyan egyedülálló szülőről van szó,
akinek az otthonteremtés, az elhelyezkedés, a rendszeres fizetéshez jutás annyira
komoly problémát jelent, hogy amíg alapvető körülményei nem rendeződnek, addig nem
tud gyermekéről napi rendszerességgel gondot viselni. Ezek a hetes, bentlakásos intézmények
a szülőkkel együtt arra törekszenek, hogy ha egy mód van rá, a gyermekek legalább a
hétvégéket otthon tudják tölteni. A József Attila hetes óvodás otthon vezetője, Németné
Gubányi Irén elmondta, hogy már novemberben körbekérdezték a szülőket, hogy a
december 22-től január 3-ig tartó szünet alatt haza tudják-e vinni a gyermeküket. A
visszajelzések jelenleg azt mutatják, hogy az óvoda gondozásában élő mind a
negyvenhét kisgyermek otthon fogja tudni tölteni az ünnepeket, saját családja körében.
Ahogy a pszichológus látja
„A személyiségformálódás területén a legjelentősebb időszak az első tíz év.
A családdal, a szülőkkel való kapcsolatot nem pótolhatja a legprofibb intézmény sem
- állítja Kulifai Mónika, a Józan Élet Egészség- Család- és Ifjúságvédő
Egyesület elnöke.
- Jót teszünk vele, ha a gyermeket kicsi korban időnként közösségbe visszük, de
ha rendszeresen - a gyermek számára hosszúnak tűnő - napokra, éjszakákra eltűnünk
mellőle, az már mindenképp a későbbiekre is kiható negatív következményekkel járhat.”
Az első években fontos, hogy a gyermekben tudatosuljon, ő egy különálló személyiség,
ez azonban egy közösségben nehezen tud kialakulni benne. A kicsi gyermeknek nagyon nagy
szüksége van ezekben az években elsősorban a szülőktől származó értékelésre, méltánylásra.
Alapvető biztonságérzete is ebben a korban alapozódik meg, a szülőktől való
rendszeres, hoszszabb távollét a hovatartozás biztonságérzetét hosszú távra
megingathatja a gyermekben. Ha ezen a területen megsérül, akkor azt éli meg, hogy nem
fontos azoknak, akikhez tartozik, sőt esetleg azt is érezheti, hogy fölösleges számukra.
Ebben a korban az emlékezet még rövid távú, ami néhány órai távollétet még át
tud hidalni, de egy hosszabb távollét csalódottságot okozhat a gyermekben, nem tud
kialakulni benne egy hosszabb kötődés. Nem egészséges, ha a gyermekek az éjszakákat
gyakran a maguk megszokott környezetétől távol töltik, mert hajlamosak például
arra, hogy amennyiben nem érzik magukat teljes biztonságban, harmóniában, úgy a sötétséget
a saját fantáziájukkal töltsék meg.
Ha egy szülő hajlandó áldozni az idejéből gyermeke számára, félretéve
pillanatnyi érdekeit, és törekszik a gyermekével egy folyamatos, harmonikus
kontaktusra, akkor lényegesen könnyebb lesz vele a kamaszkor, sőt később, a felnőttkor
éveiben is a jó viszonyt megtartania.