Pálfy Gyula
Bogárfilmek

A legmodernebb animációs csodák piaca még korántsem telítődött: egyedül „bogaras” témában nemrég két rajzfilm is megküzdött a nézők kegyeiért.

Persze ezek is emberekről szólnak. A hol mulatságos, hol groteszk bogárpofákra nagyon is humán vonásokat gravíroztak az egyre komputerkezűbb alkotók. Szóljon bár a sztori nemes és nemtelen érzelmekről; az idealista elvágyódásáról, hősies önfeláldozásról vagy a nyers hatalomvágy cselszőtte intrikáiról - a bumfordi fej-tor-potroh figurákat tipikus emberi vonások mozgatják.
Az egyén és az őt beolvasztani kívánó katonás (hangya-) közösség számos törvényszerű konfliktusát ábrázolja a Z, a hangya című Dream Works-produkció, csakúgy, mint Disney-éktől az Egy bogár élete.
Míg az „Egy bogár”-ban Fürge, a kolónia életét minduntalan újításaival, találmányaival forgatja fel - Z, a meg nem értett lírai alkat a falanszterben, aki a merev osztályviszonyokat (királynő-dolgozók-katonák) meg meri kérdőjelezni, mi több valóságos társadalmi reformmozgalmat indít el.
A kivitelezés - még videón nézve is - mindkét filmnél magas szintű, de tipikus példájaként a mai mozinak, a képi és hangeffektusok teljessége igazán „multiplex körülmények” között élvezhető.
Figyelemre méltó hangsúllyal uralja a szabadság kérdésköre a rajzkockákat. Z és Fürge mélyen emberi példázatait pont ezért hasonlítottuk merészen a tekintélyes, régi állatmesékhez.
Az elnyomó az „Egy bogár”-ban visszataszító sáskaraj, akik időszakonként begyűjtik az „adót” a rettegő, megalázott hangyanéptől. Majd az egységben - és nem az egyformaságban - levő erő és egy ötletes terv segítségével elűzik sanyargatóikat.
Z-éknél bonyolultabb a kép. E fikció rajzfilmben mérve meglepően magas szintig eljut: a tökéletes munkamegosztásra épülő hangyakolónia merev kasztjai szándékkal vagy anélkül, egyenesen Orwell alapkönyvét, az 1984 külső és belső Pártjának hierarchiáját idézik fel. Itt hangyányival kifejezőbbek egyébként az arcok (és a jellemek) is, mint a társfilmnél, a fináléban pedig egy olyan, talán kifejezetten felnőtteknek szánt helyzet bontakozik ki, amely századunk legszörnyűbb népirtásának ideológiáját mutatja be a műfaj eszközeivel.
A hatalomra törő fanatikus hangyatábornok üvöltő szónoklatában a fasizmus ismert tételei bontakoznak ki: a „nemesebb” faj (a katonák) életterének jegyében kell elpusztítani az „aljanép” dolgozókat.
Fontos, hogy a film mindezt gyerekek számára is átélhetően, de nem sokkolóan ábrázolja (hisz végül az egész terv meghiúsul, és a rettentő vízáradat elmossa a gonoszságot).
Jó szívvel ajánlhatjuk ezért e filmeket az egész család tartalmas programjaként, különös tekintettel a közelgő szünidőre.