Pátkai Mihály, Somorjai László
Az előmenetel a teljesítménytől függ

Beszélgetés Taszáron, az Egyesült Államok katonai bázisán Brown ezredes bázisparancsnok-helyettessel, Wade ezredessel, a tábori lelkészség parancsnokával és Caldwell őrnaggyal, a jogi iroda vezetőjével.

Brown ezredes: A hadsereg valós helyzetekre épít…    Fotók: S. L.

- Mióta vannak Magyarországon, és hogy érzik magukat nálunk?
Brown ezredes:
- A kérdés nem releváns. Nem lényeges az, hogy mikor jöttem Magyarországra, hanem az a fontos, hogy küldetéssel jöttem, egy feladat elvégzése érdekében rendeltek ide. Hogy tetszik-e? Az érzéseimnek ehhez semmi köze.
Caldwell őrnagy:
- Vendégek vagyunk az Önök országában, és nagyon jól érezzük magunkat. Amennyire csak tehetjük, igyekszünk megismerni a kultúrájukat. Azt hiszem, hogy minden katona nevében mondhatom: annak ellenére, hogy a családunktól távol vagyunk, nagy élmény számunkra Magyarország.
Szerintem a magyar emberek egyszerűen fantasztikusak, de komolyan! Barátságosak, segítőkészek. Később mint turista, szívesen visszajönnék látogatóba is.
- Volt-e valamilyen kellemetlen élményben is részük ebben az országban?
Brown ezredes:
- Megrázó élményre nem emlékszem. Különbségek persze vannak, de ez természetes: mások itt a szokások, távolságok, méretek, mértékegységek. Még a KRESZ-szabályok is különböznek némiképp.
Wade ezredes:
- A magam részéről kiemelkedőnek tartom a magyar képzőművészetet. Az épületek, az építészet a hit és a vallás fejlődéséről is tanúbizonyságot tesznek. Úgy látom, hogy a vallás egy megújuláson megy keresztül, és ez nagyon izgalmas! Mindig is érdekelni fog az, hogy Magyarországon hogyan alakulnak a dolgok mind a társadalomban, mind a hit területén.
- Magyarországon nem gyakori, hogy hölgyek katonának álljanak be, ráadásul ilyen magas beosztást érjenek el, mint Ön, Brown ezredes. Elmondaná nekünk, hogyan lett Önből katona, illetve másod számú vezető ezen a bázison?
Brown ezredes:
- Azért léptem be a hadseregbe, hogy szolgáljam az országomat, hogy megtegyem, ami tőlem telik. Ami pedig az ezredesi rangot illeti: végigmentem a ranglétrán. Kijártam az iskolát, részt vettem a kiképzéseken és az egyes küldetéseken. A tartalékos és az aktív állományban lévő katonák között az előmenetel gyorsasága különbözik. Nekem - mint tartalékosnak - ennek a rangnak az elérése húsz évembe tellett.
- Jelentett-e bármiféle hátrányt az Ön előmenetelében az a tény, hogy Ön a „gyengébb nemet” képviseli?
Brown ezredes:
- Semmiféle hátrányt nem jelentett. Az amerikai demokrácia egyik alappillére, hogy az egyén előremenetele mindenekelőtt saját teljesítményétől függ, nem pedig attól, hogy melyik nemhez tartozik, milyen vallású vagy milyen a világnézete. Ez az alapelv a hadseregben is érvényesül. Hogyha az ember elvégzi a feladatát, és eleget tesz a feltételeknek, akkor előbbre tud jutni.
- A Ryan közlegény megmentése című alkotás nemcsak több Oscar-díjban részesült, hanem a rendező és főszereplő az amerikai hadsereg kitüntetését is elnyerte. A filmben megfogalmazott morális kérdések: hit, hazaszeretet, hősiesség hogyan jelennek meg az amerikai hadseregben a mai körülmények között?
Brown ezredes:
- Az említett film egy Hollywoodban készített produkció. A hadsereg nem a filmekre alapozza a működését, hanem a valós helyzetekre épít. A hit, hazaszeretet, hősiesség kérdéskörre válaszolva azt tudom mondani: hiszek Istenben. Mindent megteszek annak érdekében, hogy a legjobb képességeim szerint szolgáljak azon a helyen, ahova a hadsereg küld. Emellett a hitemet itt ugyanúgy gyakorlom, mint otthon.
- Mondják, mik a tapasztalataik: másképp harcol egy hívő katona, mint egy nem hívő? Milyen különbséggel bírnak? Olvasóink egy része hívő ember, ezért tartjuk fontosnak ezt a kérdést.
Brown ezredes:
- Nem vezetünk nyilvántartást arról, hogy ki milyen felekezethez tartozik - ez egyáltalán nem téma a katonaságnál. A hadseregben van bíró a jogi kérdések megoldására, orvos az egészségügyi feladatok elvégzésére, és van tábori lelkészség a lelkigondozás ellátására. Más és más a feladatunk, amit én csinálok az teljesen különbözik attól, mint amit a tábori lelkész tesz, de egy cél érdekében tevékenykedünk.
Caldwell őrnagy:
- Az Egyesült Államok hadserege egyáltalán nem tesz különbséget katona és katona között aszerint, hogy milyen a vallásuk. Legyenek bár muszlimok, katolikusok, metodisták, izraeliták, protestánsok, baptisták, pünkösdi-karizmatikusok stb., a tábori lelkészség feladata, hogy a lehető legtöbb ilyen csoport felé szolgáljon. Nekünk végeredményben az a fontos, hogy a katonákat fizikailag és lelkileg egyaránt felkészítve küldjük bevetésre. A felekezeti hovatartozás sem hátrányt, sem előnyt nem jelenthet ebben.
- Mi a helyzet akkor, hogyha egy felekezetből csupán egyetlen katona igényli egy lelkész szolgálatát? Az ő számára is egy külön embert biztosítanak?
Wade ezredes:
- Lehetőségeink szerint mindent megteszünk a felmerült igények kielégítése érdekében. Van például néhány mormon vallású is közöttünk, akiknek ugyan külön tábori lelkészt biztosítani nem tudunk, de rendszeresen elvisszük őket a hadsereg költségén egy pécsi mormon istentiszteletre.
A tábori lelkészség minden hit számára megadja a lehetőséget az önkifejezésre. Ha megnézik a kápolnánkat, egyetlen tárgy sem utal a római katolicizmusra vagy az iszlámra. Ha például egy iszlám csoport szeretne itt istentiszteletet tartani, azokat a tárgyakat is kivinnénk, amelyeken a kereszt mint szimbólum szerepel. Az amerikai tábori lelkészség 1775 óta létezik. A tábori lelkészeket az elsők között vezénylik a frontvonalra, ezért gyakran az életüket áldozzák - a vietnami háborúban például három tábori lelkészünk halt meg.