Karl Pfeifer, Bécs
Kézivezérlés helyett demokráciát

Zágrábban évek óta rebesgetik, hogy Franjo Tudjman elnök rákbeteg, ám közlemény minderről a mai napig nem jelent meg. A 77 éves elnök hetek óta az intenzív osztályon fekszik, és mesterségesen tartják életben. A közvélemény-kutatók zöme úgy véli, a horvátok többsége megunta a Tudjman-klikk uralmát, amelyet korrupció és gátlástalan urambátyámozás jellemez. A zágrábi politológus, Nenad Zakosek a bécsi liberális Standardnak a „populista nacionalizmus” utolsó fázisáról beszélt: „Egy félreérthetetlen többség nem hisz többé ennek az ideológiának”.

Tudjman pártja, a nacionalista, jobboldali HDZ gondoskodott arról, hogy a választásokat az ellenzéki pártok akarata ellenére december 22-re írják ki, számítva arra, hogy a külföldi megfigyelők éppen karácsony előtt nem fognak eljönni, és így - mint már a múltban is - vígan meghamisíthatják a választási eredményeket. Mivel Tudjman elnök nem volt abban az állapotban, hogy a választási rendeletet aláírja, a horvát parlament minden erejével azon volt, hogy egy olyan cikkellyel egészítse ki az alkotmányt, amely az elnök „ideiglenes működésképtelenségéről rendelkezik”. E hét szerdáján meg is született az az alkotmányerejű rendelet, amely lehetővé teszi, hogy a köztársasági elnököt ideiglenes akadályoztatása esetén a parlament elnöke helyettesítse tisztségében. A kétharmados szavazattöbbséggel elfogadott törvényt azonnal kihirdették, így az már életbe is lépett.
Az mindenképpen világos, hogy a kézi vezérlés tekintélyen alapuló rendszeréhez Tudjman után nehezen lehet visszatérni. A vezér nélküli HDZ és a bénultnak tűnő ellenzék mindenféle kalandot lehetségessé tesz. Nem szabad alábecsülni azonban a szélsőjobbos horvát emigráció befolyását sem. Horvátországban tehát még meglepetések várhatók.
Tudjman, aki kommunista íróasztal-generálisból hithű katolikus és nacionalista vezér lett, és aki a holocaustot relativizáló antiszemita írásával nemzetközi hírnevet szerzett magának, arról álmodott, hogy Olaszországból hivatalos meghívást kap, erre azonban nem kerülhet sor. A Vatikán, amely még Németország és Ausztria előtt
ismerte el Horvátországot, október végén meghívta Tudjmant a „Horvátország, kereszténység, művészet és kultúra” című kiállításra, amelyet horvát költségen rendeztek. Az olasz közvélemény ezt élesen bírálta, hiszen az Adria menti városokban működő neves olasz művészekből egyszerűen horvátokat csináltak. A kiállítást rendező horvát nacionalisták azonban még ezzel sem elégedtek meg, és a világutazó Marco Polóból „származás és születés szerinti horvátot” csináltak. A vatikáni beszélgetések alkalmából Horvátország belügyeiről, például a szerbek diszkriminációjáról szó sem esett.